Indie csemegekosárGamescom

Az alábbi hat kiszemelt mind olyan megjelenés előtt álló Indie játékot takar, melyek a klasszikus normák értelmbében valami újszerű élményt, vagy már meglévő és jól bevált módszereket hoznak el ígéretes formában. Elsőként egy ízig-vérig lövöldözős játékkal kezdünk, melyben kapásból van egy igencsak szerethető momentum, ez pedig a...

MotherGunship - Terrible Posture Games

Állítom, a MotherGunship fél órás próbaköre (amely valójában annyira tetszett, hogy az eredeti fél óra helyett majdnem ötven percet hesszeltünk az indie tombolda sűrűjében nesh-el a Terrible Games-es standnál) az egyik legnagyobb WTF élmény volt, amivel találkoztam: az egy dolog, hogy ez a játék óriási ellenséges űrhajókomplexumok útvesztőiben történő lövöldözésről és pusztításról szól, de hogy valójában egy jópofa logikai-ügyességi fegyver-összerakós minijáték köré épül, az mindenképp érdekes megoldás. Bár értelemszerűen az a cél, hogy szinte mindent szétlőjünk, ami él és mozog - illetve felrobbantsuk azt, amit fel lehet - ez csak akkor lesz lehetséges, ha az összes felvehető mütyűrből a végén a lehető legnagyobb, legbrutálisabb mordályt építjük össze. Lehet egy- és kétkezes, fúziós, golyószórós, plazmás robbanó-töltetes, flak cannon, lézerstukker - vagy akár ezek együttvéve - nem számít, akár fél képernyőt betöltő fúziós atomfegyvert is cipelhetünk, amennyiben ezt tartjuk ésszerűnek. Persze az erőnek ára van: a nehezebb stukkerekkel lassabban mozgunk, és nem minden ellenfél vagy pálya passzol az épp kezünkben levő sebzésformához (merthogy a golyók és a lőszer is variálható).

Az FPS-bullet hell hibrid mechanika mellett látvány tekintetében sincs szégyenkeznivalója a játéknak: gyönyörű, 60 FPS-re optimalizált feszes pörgős fényorgia az egész, amelyet UE4-es motor hajt. Az sem füllentés, amit a srácok állítanak - sanszos, hogy a MotherGunshipben található az FPS műfaj legnagyobb, legbrutálisabb szörnyetegjeinek egy sessionra jutó bossharc mennyisége, sőt: feltehetően méretügyileg is megállja az állítás, a próbakör végén már az első biomechanikus Servitor (a'la Destiny) több képernyőnyire rúgott. Részünkről mindenképp ajánlott lesz a cucc, ha egyszer megjelenik, a játék ugyanis egyelőre kb. 60%-os készültségi fázisban van, tervezett időpont valamikor 2018 Q1-ben esedékes. *[Stinger]*MOTHERGUNSHIP STEAM: LINK

Ruiner - Devolver

A Devolver boothban szinte visszajáró vendégek voltunk, mert a kicsiny kiadó csupa ígéretes projektet hozott ki a Gamescomra. A Ruinerre témájánál fogva farkaskölyökként ugrottam rá, mivel a játék egy izometrikus nézetből játszható igazi cyberpunk akció-kalandjáték, melyet olyan klasszikus filmes művek inspiráltak, mint az eredeti Ghost in the Shell, vagy a Szárnyas fejvadász képi világa. A projekt leaderrel (aki valójában egy nagyon vadóc kis hölgy) ültem le kipróbálni a játékot: elmondása szerint a Ruiner valójában a varsói Reikon Games első játéka és alig több, mint tíz ember munkáját dícséri, melyek közt a Witcher, a Dying Light, a This War of Mine vagy a Shadow Warrior veteránjai is felbukkannak, sőt: a játék bizonyos aspektusai a CD Projekt Cyberpunk csapatának bevonásával készültek (!) - nem beszélve néhány ismert képregényrajzoló és grafikus bábáskodásáról.

A játék 2091-ben egy cyberpunk metropolisban, Rengkokban játszódik, ahol egy lázadó szociopata próbálja meg kiszabadítani a testvérét egy jószándékú hacker haverja segítségével. A játék egy rendkívül gyors lefolyású, jó reflexeket igénylő akciójáték, melyben az egyensúly a legfontosabb: tudni kell, hogy mikor kell erővel, fegyverrel likvidálni a minden irányból érkező ellenfeleket és mikor kell a különböző kibernetikus vagy tudatmódosítók hatásául szolgáló erő többletet, gyorsaságot, pajzsot, vagy hackelési módszert a lehető legoptimálisabban kihasználni (összességében tizenötfélét, amelyek természetesen fejleszthetők). Az időlassítós, “megtervezem, hogy a főhős mikor hova repül, csúszik, üt-rúg, lő és robbant” módszer remekül működik, ráadásul a karakter a folyamatosan változó pályavezetés- és környezeti hatások miatt további fejlesztésekre is rászorul. Itt lép képbe a talent-tree, mellyel egy rakás kibernetikus vagy cyberpunk-szerű képességre is szert tehetünk, hogy ezekkel likvidáljuk a szívósabb, vagy csapatban támadó, esetleg trükkösen a környezetet ellenünk fordító célpontokat.

A fentiek keveréke a neon-magenta árnyalatú, piszkosul hangulatos körítésben nagyon frissnek, üdének és tartalmasnak tűnt - ehhez pedig valószínűleg az animés- newvave elektro és dark pattogós dallamok is nagyban hozzájárultak.

A Ruiner bő másfél éves fejlődést követően 2017. szeptember 26-án érkezik, méghozzá PC/PS4/Xbox One Platformokra. Érdemes lesz rá odafigyelni - főleg, ha csíped a cyberpunk műfajt. *[Stinger]*RUlNER: LINK

Swords of Ditto - Devolver

Totál kiment a fejemből, hogy anno még én számoltam be a Swords of Ditto-ról a Gamer365 hasábjain, ezért másodszorra is akkorát ütött, mint a barlangi troll Gandalfékra, Balin sírjánál: másodszorra is szerelem, amolyan Simpsons vs. Zelda: Four Swords Adventures, csak jóval viccesebb, jópofább és ötletesebb kooperatív megoldásban. A Swords of Ditto egy Mormo nevű gonosz megállításáról szól egy végtelenül színes, jópofa cukormázas világban, ahol a felfedezésen, a dungeonok és veszélyes helyszínek átkutatásán kívül a városi legendák nyomába eredve kell minél jobb és hatásosabb cuccokat összeszedegetnünk. Klasszikus küldetés-alapú felülnézeti RPG-ről van egyébként szó, ahol egyedül, vagy egymást segítve (lokál koop-ban) kereshetünk-kutathatunk jobb cuccok után, mely egészen érdekes koncepciót követve, heroikus csatákon át szórakoztatja a nagyérdeműt változatos logikai-ügyességi fejtörők, csapdák és több szintes pályamechanika segítségével. Az egész játékot egyébként egyfajta notórikus humor lengi körül: vicces animációk, ellenfelek, megoldások és környezet váltogatja egymást, amely az unikumnak számító külcsínnel elegyítve megmosolyogtató játékmenetet eredményez. Vegyük például a fegyvereket: egy dolog, hogy szinte mindent a kezedbe vehetsz, amivel akár kombózni is lehet, de tizenöt perc játék után már nem csodálkoztunk azon sem, hogy frizbivelvagy óriási golfütővel püföltük az ellent, míg azok egy bűzölgő óriás láb segítségével agyon nem próbáltak nyomni minket. Amelyik fegyver megtetszik, azokat akár tele is matricázhatjuk, hogy az így kapott perkekkel még menőbbek legyenek (mert a matricák menők, ugye). Egyébként a játéknak nincs előre definiált framework-je, a gonosszal akár már az első perctől megküzdhetünk - persze a győzelemre ez esetben elég kevés az esély… de hát ezért szőtték keresztül és át a fejlesztők az egész játékot a fő- és mellék-küldetések sokaságával.

A Swords of Ditto-ra még egészen 2018 tavaszáig várni kell, de mindenképp figyelemmel kísérjük majd a projekt alakulását. *[Stinger]*SWORDS OF DITTO: LINK

FrostPunk - 11bit Studios

A 11bit Studiosnál két játékot is alaposabban megnéztünk, ezek közül az első a lengyelek korábbi This War of Mine csapatának soron következő projektje, a Frostpunk volt, amely… egy jeges világban játszódó túlélő-szimulátor, afféle team menedzsment formában. Az ötlet hasonló, ám a megvalósítás teljesen más: míg a This War of Mine shelter szimulátorban 4-5 ember életéért és életben maradásáért voltunk felelősek, itt gyakorlatilag az utolsó megmaradt emberi város és az emberiség fennmaradása a cél a jeges északon. A hangsúly most is a lehetetlen és rendkívül nehéz döntéseken van, ám itt még morális kérdést is csinálnak belőle. Vajon meddig mennél el, hogy megmentsd az emberiséget, vagy a barátaidat, esetleg a maroknyi túlélőt? A lengyel projekt menedzserrel beszélgetve megtudtam, hogy nem szégyelltek elmenni a legvégső határokig: “elemezve a szélsőséges helyzetben történt tragédiákat és túlélő történeteket, olyan döntési rendszert sikerült alkotnunk, amellyel még a legkőszívűbb ember is megtörik majd a játék előrehaladtával a döntések súlya alatt…”

Erre jó esély van, a fél-egy órás próbakör alatt több szcenariót is volt lehetőségünk kipróbálni, melynek a végén a fagyhalálba küldés, vagy a bányászat valamelyikébe kellett feláldozni néhány megfáradt munkást, hogy a többiek (főként gyermekek) néhány napos léte biztosított legyen. A játék egyébként alapvetően egy valós idejű stratégiai játék / city buildernek néz ki, a különbség viszont az, hogy a Frostpunkban az idő, a morál, és az életfeltétel hármasa mindvégig ott lebeg előttünk - amelyhez ellenségként maximum az időjárás, a környezet és természeti csapások társulhatnak. Az emberségünket próbára tevő döntések és azok következménye egyébként egész komoly stáb munkájának köszönhető - pontos megjelenés egyelőre nincs, a lengyelek valamikor év végére ígérik az első, PC verziót - melyet várhatóan konzolos kiadások is követnek majd. *[Stinger]*FROSTPUNK: LINK

Moonlighter - 11bit Studios

Ugyanaz a booth, de egy kicsit vidámabb törtrénet: a Bastion és Zelda: Minish Cap elemi részecskéire emlékeztető Kickstarter-fialta Moonlighter egy indie pixelstyle fantasy RPG szeretne lenni, ahol éjszaka a dungeonokat járjuk a lootért, nappal pedig a boltocskánkban adjuk el a szerzett wárét a jelentkező hősöknek és betérő vendégeknek. A játék a fentebb említett két játék stílusvilágát tükrözi: felülnézeti, többszintes, véletlenszerűen generált dungeonok, bastion-art, jópofa logikai és ügyességi feladványok várják a játékost egy olyan álmodott világban, mely történetéül egy régészeti ásatás során felfedezett dimenziókapu-együttes szolgál. Egyet leszámítva minden átjáról egy teljesen más környezetű dungeonba ad betekintőt, melybe kicsiny kereskedőnk éjszakánként lejár a lootért - feltéve, hogy a logikai-ügyességi és harcolós feladványok útvesztőjében megleli a jobbnál-jobb kincseket, végül pedig a kulcsot az utolsó, titkos kapu kinyitásához.

A Moonlighter a lootgyűjtést, a kereskedelmet és a jobb cuccok megszerzését roguelike-szerű játékmenetbe helyezve próbálja meg eladni, igen hathatósan: nappal kereskedhetsz (bérelhetsz fel segítőket, kialakíthatod az árképzésed, akciózhatsz és menedzselheted a kis boltodat), illetve pénzt szerezve fejlesztheted, bővítheted, vagy craftolhatod a szívósabb dungeonokhoz szükséges felszerelést és fegyverzetet. A falucska lakóival is érdemes jó kapcsolatot ápolni, hiszen gyakran búsás jutalom fejében ilyen-olyan ügyes-bajos küldetésekkel bíznak meg, amelyek közt akár értékes ereklyék megszerzése is szerepel - amelyet éjszaka, a kalandozás közben akár meg is találhatsz… feltéve, hogy rájött a rejtett és titkos ajtók, falak - illetve egyéb furmányos fejtvények megoldására.

A Moonlighter a Digital Sun első játéka várhatóan a jövő évben jelenik meg a Square Enix Collective gondozásában PC-re, ám a lead dev elmondása szeirnt az összes kurrens platformra megpróbálnak előbb-utóbb kijönni az oldschool pixelart szerepjátékukkal. *[Stinger]*MOONLIGHTER: LINK

Outreach - Gambitious

Hatosfogatunk utolsó tagja a Goodsheperd Games space walking simulatora, az Outreach - amelyben egy szovjet kozmonautaként (többször felhívták rá a figyelmünket, az oroszoknál KOZMOnauták voltak) a fő célunk annak kiderítése lesz, miért szakadt meg a kommunikációs kapcsolat az orosz űrállomással. Az már az első pillanatban látszott, hogy a ‘80-as évek környékét megcélzó fikcióban a gyermekkorunk éveit idézve minden hihetetlenül stílusos és életszerű: óriási, régi terminálok és hatalmas villogó gombos régi számítógépek, floppy lemezek, illetve az űrkutatás húsz-harminc évvel ezelőtti világából számazó tárgyak és felszerelések életszerű modellezése színesíti a játékot, melyben a súlytalanság állapota miatt rendkívül nehéz mozogni.

A játék az űrruha fizikai modelljét abszolút hitelesen adja át, gyakorlatilag mindvégig tehetetlennek éreztem a karaktert, akit csak a kapaszkodók és az elrugaszkodás mozzanata volt képes előre-hátra, fel vagy lefelé lendíteni. Ez egészen addig működött is, amíg meg nem pördültünk a tengelyünk körül, vagy ki nem merészkedtünk a bombasztikusan kinéző világűrbe, ahol kapásból biztosítókötél nélküli siklásra voltunk ítélve a zéró-gravitációs környezetben egyik toronyról, a másikra. A Pixel Spill játéka az említett gyönyörű, letisztult, részletes és zéró-gravitációs mozgástér hatására még VR nélkül is elég durván adja vissza azt az élményt, amelyet egy akkori űrhajós érezhetett, így a londoni srácok űrnyomozós-szkafanderes-kozmonautás detektívsztorijára nagyon is érdemes lesz odafigyelni: a zenei összhatás remek, a narrátor oroszos akcentusa és a military jelleg pedig szintén nagyot lendít az amúgy is érdekes körítésen. A játék a hallottak alapján még idén megjelenik PC-re, további információk a játék internetes oldalán olvashatóak. *[Stinger]*OUTREACH: LINK