XCOM 2: War of the ChosenTeszt

Másfél évvel ezelőtt jelent meg a Firaxis által eléggé profin összerakott, de a játékosokat a szokásosnál picit jobban megosztó új XCOM-játéka, az XCOM 2. Nem voltak fundamentális problémák a játékkal, de azért volt még hely a fejlődésre, legyen szó az interfészről, a küldetésekről, vagy épp a játék teljesítményéről. Folyamatos apró patchelgetések helyett egy nagy volumenű kiegészítő mellett döntöttek a készítők: ez lenne az XCOM 2: War of the Chosen.

A War of Chosen tradicionálisabb, a pc-s világban már több évtizede bevett szokás szerint készült kiegészítő, amely nem új kampányt tartogat a játékosok számára, hanem egy nagy lélegzetvételű bővítése, javítása az alapjátéknak, ami szervesen kapcsolódik az eredeti XCOM 2-kampányhoz.

Itt van rögtön két, korábban egymással szembenálló frakció: az árnyékból operáló, a legpiszkosabb taktikáktól sem megfutamodó Reaperek, illetve az idegenek átkonvertált Advent ügynökeinek felszabadított, szakadár erői, végezetül pedig a Templarok. Mind-mind teljesen eltérő fejlesztési fával rendelkeznek a sima XCOM-ügynökökhöz képest, és harcok közben is megtörik az eddig megszokott struktúrát. Az új frakciókhoz extra küldetések is társulnak, tovább növelve az elérhető küldetések és kihívások változatosságát. De ez egy kemény játék, így ha a játékos tárháza bővül, akkor az ellenségnek is erősödnie kell: itt lép be a képbe a három Kiválasztott.

A Chosenek a legaktívabb Advent-ügynökök, szinte már szuperképességekkel, akiket nem olyan könnyű eltenni láb alól: miközben haladunk előre a kampányban, folyamatos mozgásban más és más negatívumokat kapnak azok a területek, ahol a Chosenek épp aktívak - és persze új történet-darabkák is tartoznak hozzájuk. Mindezt persze úgy, hogy a kampány többi eleme a helyén van, szóval tennivaló akad majd bőven!

A harmadik fő tartalmi bővítést a katonák lelkiállapotának jobb szimulációja jelenti: egymás közt kötelékeket alakíthatnak ki, leterhelődhetnek a sok egymás utáni missziótól (helló, Darkest Dungeon!), így a játékosnak érdekében áll majd több aktív csapatot cserélgetni a komolyabb kiégések elkerülése érdekében. Adjuk ehhez hozzá azt, hogy sztori-küldetésekben is több random elem jelenik meg, és öntsük rá a játékban felbukkanó, érdekes fejlövés-mechanikával érkező zombikat (tudom, technikailag nem zombik, de akkor is...), és nagyjából le is fedtem a kiegészítő főbb ajánlatainak nagyobbik részét. Mi maradt? Óh, igen. A technikai újítások.

A War of The Chosen apropójából a fejlesztők teljesen rendbe rakták a játék motorját. Mit jelent mindez? Sokkal kevesebb bugot, drasztikusan javult töltési időket (viszlát, hosszú várakozások a repülőkön!), és még a gyengébb pécéken is jelentősen javult teljesítményt. A feketeleves a következő: a javítás kizárólag a kiegészítővel érhető el, az alapjátékhoz nem jár.

Alapvetően, ha nagyon messziről akarom szemlélni a dolgokat, akkor azt mondhatom: az XCOM 2: War of the Chosen ennek a tipusú XCOM-modellnek a végső formája. Olyan szintre emelték a játékmenet összetettségét, annyi dologra lehet benne figyelni (és, főleg ha nehezebb fokozatokon akarsz nyerni: kell is figyelni), hogy ember legyen a talpán, aki ezt a rendszert teljesen kiismeri. (És utána jöhetnek persze a modok...).

A történet mégsem ennyire egyszerű. Egyrészt: a kiegészítővel azért csak sikerült felerősíteni az alapjáték két bizarrságát. Egyrészt: iszonyat sok a felesleges duma. A bázisban, a menük közt suhanva, míg régen a hideg instrumental OST fogadott minket, és gondolkoztunk, hogy milyen döntéseket hozzunk, addig itt FOLYAMATOS a duma, egymást szakítják meg a különböző karakterek, hogy elmondják a szinte teljesen felesleges egyperceseiket...nagyon gyorsan nagyon irritálóvá tud mindez válni. Másrészt: a konkrét sztori átvezetők az új Chosenekkel, meg a frakciók közti vitákkal tényleg lementek arra a szintre, ami a szombat reggeli mesék világa. Nem sci-fi, hanem inkább sci-fantasy, tesztoszteron-túltengésben szenvedő karakterek tömkelegével, buta pózőrködéssel… ebből sokkal, sokkal kevesebbet kérnék egy esetleges XCOM 3-ban.

Már csak egy negatívumot hadd hozzak fel, és utána már megyek is tovább játszani: ez pedig az árazás. Finoman szólva sem fair, hogy a technikai javításokat nem kapta meg az alapjáték, nem jár azoknak, akik teljes áron megvették az XCOM2-t másfél évvel ezelőtt. Miért? Tudom a választ, persze: mert akkor csökkenne a kiegészítő relatív értéke…de biztosan? Van, amikor egy ilyen, jóindulatú gesztus többet ér, mint a fogunkhoz verni a garast. A kiegészítő ugyanis nem olcsó: Steamen jelenleg 40 eurót kóstál, ami ~13 ezer forint. Nehéz ilyenkor személyes megközelítésből beszélni az árazásról, tekinve hogy a forgalmazó biztosította az alapjátékot és a kiegészítőt is, de ettől még tény marad, hogy vagy a kiegészítő lehetett volna picit olcsóbb (akármennyire is jó!), vagy az alapjáték megérdemelte volna a komolyabb javításokat is, jóval korábban. Rajongóként az Ultimate Marvel vs Capcom 3-al éltem át hasonlót, ott is hosszú távon végül csak pozitív lett az élmény - de ettől még megértem azokat, akik inkább haragudnak a kiadóra az ilyen húzások miatt.

Gondold át, emészd meg magadban, hogy mindez mennyit ér neked: az biztos azonban, hogy a War of the Chosen új életet lehel az amúgy is minőségi alapjátékba, és egy, de inkább több új végigjátszásra ad erőt a franchisenak. Megmutatja, hogy a modern játékokba is csak bele lehet csempészni azokat a komplex rendszereket, amelyeket a season passok és a leegyszerűsített megoldások korában sokan megvalósíthatatlannak tartanak.