Mega Man Legacy Collection 2Teszt

A Capcom szereti fejőgépre verni az irodaépületük csendes zugában elbújtatott, korszakokat megélt öreg tehenük zsíros tőgyeit. (Piff, micsoda kép, mindjárt cikk nyitányában… - a szerk.) Így nem csodálkozunk azon, hogy majd' minden konzolgeneráció megkapta már a maga „Capcom” feliratú gyűjteményes kiadásait. Sokunk kedvenc kis kék hőse sem pihenhet - a múltkori kollekció után itt a következő, mégpedig a roppant fantáziadús Mega Man Legacy Collection 2 néven, ahol már a retrospektív best-of kiadás is sorszámot kap.

A válogatásokkal nincs baj, de az első számú megaember gyűjteménynél is felvetődött, hogy hol vannak a NES-érán túli epizódok? Hát itt, és természetesen most sem hiánytalan formában.

Mint azt várhattuk, az új Mega Man csomag a 16+ bites kiadásokkal fog indulni, és ennek jó példája a Megaman 7. Namármost - a köztudatban annyira nincsenek oda a népek az első SNES-es Mega Man-ért (Atenszión: nem az X-sorozatról beszélünk!), a cikkíró számára viszont kedves emlékeket ébresztett ez a változat. Kicsit lassú, kicsit kevésbé adrenalindús epizód ez, mondjuk a Mega Man X-hez képest, de az eredeti formulán történt érezhető szintlépés, az apró újítások, és a véleményünk szerint csini kis grafika végül egy pofás epizódot bont ki, amellyel vastagon el lehet ütni az időt.

A következő állomás a Mega Man 8, amely annak idején a PS és Saturn tulajok számára volt elérhető, így a kor Nintendósai kimaradtak a mulatságból. Első ránézésre az az ember érzése, hogy a játék baromi rosszul öregedett, már csak a primitív hátterek, a nyammogós-mammogós zenei hangszerelés, és már az X-hez képest is impotens akció-effektek miatt. Nos, mechanikailag viszont nagyon is ott figyel a kraft a játékban. A pályák hosszúak, tartalmasak - a titkok és a főellenségek pedig rafkósak, vérbeli videojátékos kihívást tartogatva. Csúcs, hogy minden szinten bejön egy új, egyedi ügyességi elem, ami a későbbi Playstationre megjelent X epizódokra sem volt ilyen mértékben jellemző. Anime átvezetők is vannak (jó kis Video CD minőségben, hehe), a klasszikusan közröhej tárgyát képző angol szinkron pedig mai fejjel inkább bájos, mintsem bántó.

Ha valaki már az előző generációban becsatlakozott a letölthető címek gyűjtésébe, úgy jó eséllyel a két Mega Man folytatást, a 9-es és a 10-es epizódot is bevarrhatta már magának HD konzolra. A két epizódnak az a fő jellegzetessége, hogy visszatértek a 8-bites motorhoz, ennek megfelelően könyörtelen nehézséggel bírnak.

Szerencsére a két játék mechanikailag nagyon is rendben találtatik, hiszen MINDEN olyan furfangot kimaxoltak a pályatervezők, amit az 1-6 részekben szerettünk (vagy épp ellenkezőleg: a hátunk közepére kívántunk). A 9-10 epizódoknak szerencsére a bónusz játékmódjai sem maradtak ki a szórásból.

És, hogy hol a nagy távolmaradó? A Rockman and Forte (másképpen Mega Man and Bass) csak japánban jelent meg 1998-ban SNES platformra, később pedig egy korrekt kis GBA változatot kapott nyugat a játékból. A két opponenst egy térfélen szerepeltető kaland a klasszikus Mega Man játékok csúcsát jelentette sok szempontból - így végtelenül fájó, hogy jogi (vagy ki tudja milyen más egyéb) kalamajkák miatt le kellett hagyni a kollekcióról.

A Mega Man Legacy Collection 2 így tehát egy kicsit csonka kiadás lett, amely ennek ellenére is kellő tartalmat és szórakozást jelent minden rajongó számára. A 7-8 ráadásul jó belépő is lehet a sorozattól ódzkodóknak - a CRT filtert bekapcsolva kész gyönyör a két program szemlélése, még egy 4K TV-n is. Apropó 4K… PS4 Pro-n teszteltük egy megfelelő UHD-s Panán a játékot. Azzal még nincs is olyan nagy baj, hogy feltehetően a natív felbontást nem támogatja a játék, de mindent egybevetve (valószínű az újraskálázást is beleszámolva) olyan késleltetése volt a setupnak, amelyet még a TV „Game” módjában sem tudtunk teljesen eliminálni. Szokható, de picit hátráltató dolog ez egy Mega Man játékkollekció esetében. Hiába no, a képcsöves tévék érzését ilyen téren már nem lehet emulálni…