Splatoon 2Teszt

Szpliccs-szplaccs-szploccs! Hangzik fel a jól ismert hangeffektus, miközben kerepel a festékvető, vetődik a tintajancsi és a tintajuliska, a játékos pedig vidámságmérgezésben fuldokolva éri el a geekgazmust. Nem csalás és nem ámítás - a Nintendo a Splatoon második részével ismét megcsinálta a tutit, és az első részhez méltó módon folytatta a színháborút!

A Switch hardvere a lehető legideálisabb hátteret adja a Nintendo első számú PvP multiplayer akciójátékának. Ha tetszett a Splatoon első részének látképe, most megkapod ugyanezt, ha lehet még csinosabb formában, de a kezedben hordható változatban. A stílus és a látvány persze nem minden - a játékmenet is megmaradt a maga egyediségében. Két térfél között zajlik a festegetős csata, ahol az a csapat viszi a prímet, aki végül nagyobb padlófelületet tett magáévá! (Khm!) Az irányítás az új csodamasinán is kézre áll, a Splatoon táblamozgatós célzása pedig most is alkalmazható - sőőőt - kötelezően alkalmazandó módszer! Az tény, hogy a folytatásban rettenetesen sok újdonságot nem érdemes keresnünk. De ne csüggedjünk, hiszen egyáltalán nem voltak restek a Ninty ifjú fejlesztő titánjai, a Splatoon 2 végül is megérdemli a számozást a címe után.

Mert vannak benne új pályák, új fegyverek, új ruhák, de új karakterek is. Az új dolgok tökéletesen illeszkednek a korábbi világképbe, az összhatás pedig frissebb, mint valaha volt. Persze lehetne több pálya, jöhetnének hamarabb is a ranked módok lehetőségei (Splat Zones, Rainmaker, Tower Control), de alapvetően elégedettek leszünk majd a folytatás pörgésével, és azzal az élménnyel, hogy akár dokkolva a televízión, akár a kertben (persze Wi-Fi távolságban) egy napozószékben gubbasztva is kerepelhet a festékszóró.

Szoktatok hordázni? Na, egy másik újdonság pontosan ezt a méltán közkedvelt játékmódot próbálja szplatúnosítani. Ez a finomság a Salmon Run, amely során új ellenséget, a lazacomonidákat (Fene tudja, lehet egyszerűbb lenne Salmonidnak hívnom őket…) kell hentelnünk, és arany ikrákat kell gyűjtenünk menet közben. Ha úgy akarjuk a hálózaton, ha összejönnek egy helyen a Switch-haverok, akkor akár helyi játék során is. Ki ne szeretné a lazacos klubszendvicset? Nos a lazacfutás pont olyan élmény, mint a Salmon Run. Kis adagokban fogyasztva egyszerre közönséges, és egyszerre delikát szórakozás. Akárcsak maga az egész Splatoon jelenség.

Aztán ismét kapunk egy jópofa egyjátékos kampányt, ahol megint csak az Octarianok ellen fogunk küzdeni, pontosabban festékeskedni. A poliplények nem túl jó fejek, ráadásul a Splatoon-univerzum fontos szereplői is kalamajkába keveredtek. Így talán egy picit jobban is kötődhetünk a történethez, mint az első rész single-kalandjában. És azok a Boss-harcok! Ha valaki a vérbeli, klasszikus videojáték-főnökcsaták után álmodozik, úgy a Splat2 kampánya során többször is élményszámba menő, emlékezetes küzdelmekbe fog keveredni!

Arról szinte már nem is érdemes bővebben beszélni, hogy Tintaváros megint új formáját mutatja majd a játékosok számára. Sőt egy friss muzsikus-duett köszön be minden egyes alkalommal. Bár nem nagy spoiler elszplaccsantani az infót, Marie és Callie rajongóinak sem kell imádott idoljaik nélkül maradni. Ám az állandó házigazdák szerepét most Pearl és Marina fogják betölteni. Micsoda lazaság, minő hanyag kézmozdulattal előadott bakelit-szkreccselés!

Fekete tinta? Olyan is van! Sajnos a Nintendo továbbra is burokban él, ahol az okos-ügyes hálózati megoldások még nem ütötték fel a fejüket. A Splat2-ben továbbra is döcögős a lobby, olykor hosszú a várakozás, mi több röhejes a teljes meccsszervezés is. Ha a játékos egy jól pörgő társaságban marad úgy nincs gond, de a lobbiból ki kell lépni a főmenübe, ha például loadout-ot akarunk váltani. És komolyan gondoltátok ott a szigetországban, hogy ez a két órás pályaduett-rotáció most is rendben lesz? Hogy nem hozza majd le életről azokat, akik fél óra pingálás után ráunnak az adott térképekre? És a Salmon Run? Tényleg fix időpontokhoz, eseményszerű eventekhez kell kötni magunkat, ha hálózaton keresztül akarunk Salmonidot sashimizni? E-sport aspirációk ide-oda, lenne még mit tanulni a konzolos multiplayer csínjáról-bínjáról. A játékosnak kacagnia kell attól is, hogy külön mobil-appon keresztül mehet csak a csetelés. Az egyetlen mentség a sok dőreségre a Splatfestek ünnepszámba menő mivolta, amely nemrég már a Splatoon 2 keretein belül is bizonyította, hogy a program mögött álló közösség az egyik legelhivatottabb rajongótábor. És persze azt is, hogy a barátságos stílusban prezentált PvP harcok mögött alapvetően ünnepi mechanikák zakatolnak.

Soroljunk még néhány negatívumot? Na jó, a zene egységes stílusa ellenére is ölég' bosszantó taktusokkal traktál bennünket. Idegesített már téged nyammogó-mammogó, állandó repeat-en pörgő OST? Majd most fog. Aztán, aztán… Legyen is ennyi elég, csepegjen ki az utolsó csepp méregzöld tinta is. Mert a játék többi része jó. Elsöprően jó.

Olyannyira, hogy Switch-en talán nem is találsz jelenleg mókásabb játékot. Az előzmény mintájára most sem kell besárgázni attól, hogy kevés lesz a tartalom, a patchek, bővítmények ugyanis időről-időre felbukkannak a hordozható gép frissítései között. A hibákat legfeljebb azok fogják mentálisan felerősíteni, akiknek az első rész után meglepő lesz a Splat2 felépítése. A Nintendo-hívek pedig eszeveszetten jól szórakoznak majd, és titkon reménykednek abban, hogy az oltárra emelt logo mögötti fejlesztők egyszer az online elvárásokat is a lehető legmagasabb színvonalon teljesítik majd. Fröccsenjen a majonéz, folyjék a ketchup - maradjatok frissek és irány a csatamező!

Sgt Pep