PSVR körkép - 2017 nyárTeszt

A PSVR platformra csak úgy áradnak a kissebb-nagyobb játékok, ezt a jelenséget pedig a nyári meleg sem képes lelohasztani. Bár a kánikulában kisebb kihívás fél órától tovább magunkon hagyni a sisakot - de simán el tudjuk képzelni, hogy vannak akik Benny Hill jelleggel szeretnek homloktájt megizzadni. (Ha valaki előtúrja a vonatkozó GIF-et, azt örök hálám fogja üldözni...)

Ha adott a légkondi, vagy nem zavar minket a meleg, úgy jöhetnek a PSVR sisakot igénylő játékok is, amelyből hármat válogattunk ki a nagyérdeműnek.

A Dick Wilde egy hillbilly lövölde, árkádos játékmenettel és klasszikus rajzfilmes megoldásokkal. Itt a Superhot VR, amelyet nem kell különösen bemutatni, pláne nem azok után, hogy a tavalyi indie alapjáték sorozatosan nyerte a különböző díjakat. A Theseus pedig a görök mítoszok világába kalauzol, meglepő formával, és meglepően dögös megvalósítással.

Tartsatok velünk!

DICK WILDE - Teszt

Ár: 4590 Ft; Link: PS STORE

Jááá-húúúú! - mondja az egyszeri hillbilly, közben pedig megforgatja a pisztolyát, újratölti a shotiját, és folytatódhat is a lövölde-party! A Dick Wilde egy meglehetősen vicces alapszituval indít. Hősünk kis faházában tengeti az életét és lődözi mindenfelé a nerf-alapú szivacslövedékeket unalmában - ám ha megszólal a rádió, akkor előkerülnek az éles fegyverek is, Dick pedig elmegy rendet tenni a környéken. Mert hogy a vidék három fő lokációját agresszív állatok ostromolják, ez ellen pedig csakis Dick lehet képes hathatósan fellépni.

Ahogy várható volt, a Dick Wilde dupla Move igénnyel indítja a kétkezes lövöldözős árkád-bolondozását. A játék fix pontról szerepelteti hősünket, aki a tó/mocsár/tengerparti dokk széléről aprítja a hullámokban érkező ellenfeleket. Minden hullám után külön pont-kiértékelés jár, a legjobbak pedig nem csak a leaderboard-ok tetejére küzdhetik fel magukat, de a lokáció főnökharcáig is ellövöldözhetik a játékállást.

A program legizgalmasabb része, hogy sokféle fegyvert kínál, melyekhez külön méri a pontozást is! Dick uram íjjal, revolverekkel, szögvetővel, pontlövő/shotgun üzemmódban működő csodafegyóval, gránátvetővel és paintball-szóró mordályokkal is fel van szerelve. A legjobb kombó talán a shotgun/páncél páros, mivel a mélyből-magasból érkező áldást effektíven lehet a pajzzsal hárítani. Vannak olyan halálosztók is, amelyek legfeljebb viccnek kerültek be a játékba - sem a leaderboardok, sem a személyes tapasztalat nem támasztja alá, hogy pl. az íjjal bárki is komolyabban játszana.

Egyjátékos lehetőség mellett lehetőség van kissé körülményes, de működőképes helyi pontversenyre is a cimborák között. Macerás lehet, hogy körbe kell adni a sisakot és a move-ot, ám rövid betanulás után egyértelmű élményként szolgál a játék még a kazuárok számára is. A grafika látványos cel-shade jellegű (vicces, de a tengerparti részeknél konkrétan a Wind Waker jutott az eszembe), persze technikailag nem túl korszerű vizualitást kínál. Az audio szekció ügyesen alapozza a komolytalanságot, a hangulat pedig hamisítatlan banjos-pisztolydördülős paraszt feeling, rajzfilmesen harsány stílusban. Ami pont annyira szórakoztató és túlzó, hogy még a bűnös élvezet kategóriában megálljon, és ne robogjon tovább az ízléstelenség felé.

A program egyetlen komolyabb hibája, hogy a különböző lokációkon önismétlővé válnak az ellenfelek. A másik gondom pedig abból fakadt, hogy a nehezebb pályák tényleg ultrabrutál-nehezek. A vízből érkező genyákat még csak-csak elintézi az ember, de amikor a madarak, bogarak is beindulnak a tojásaikkal és köpködésükkel, szinte olyan, mintha két rétegnyi kihívást gyúrtak volna egybe a lelkes ifjú titánok a fejlesztőállomásaik mögött. Persze lehet valakinek pont ez fog bejönni - körülbelül 10 perc játék után az ember már érzi, hogy miként ügyesedik - és természetesen vannak spéci lehetőségek is, amelyek segítik a darálást. A két menet között okosan kiválasztott rakéta/minigun állomás, vagy kezeink célzóképességének fejlődése óráról-órára magasabb szintre röpít majd bennünket. Főleg a hangulata és hardcore-árkád potenciálja miatt ajánlott az erre fogékony PSVR játékosoknak.

7/10

SUPERHOT PSVR - Teszt

Ár: 7690 Ft; Link: PS STORE

Warhawk kolléga tavaly alaposan kivesézte a Superhot legelső verzióját, amely 2016 egyik kult-indie játéka lett széles körben. A készítők persze a VR-ban rejlő lehetőségeket is alaposan átgondolták, így a programból készült egy speciálisan virtuális valóság sisakokra szabott verzió is, amely most PSVR platformon is megmutatja a foga fehérjét.

A Superhot alap kiadása ugye abban dobbantott nagyot, hogy az idő múlását a karakterünk mozgásához rendelte, így eszelősen látványos Mátrix-szerű harcokat lehetett lefolytatni a vörös kristálykomék ellen. Természetesen a VR változat csavar egyet a formán, révén az FPS-nézőpontból zajló akciót meglehetősen nehéz lett volna full mozgásokkal kivitelezni, ezért álló helyzetből zajlik a csetepaté.

Az alapjátékhoz hasonlóan tudunk lövöldözni, felkaphatunk (és eldobhatunk) mindenféle tárgyakat, valamint a felénk érkező lövedékek elől el is tudunk hajolni. Ezzel a rendszerrel áll össze a kihívás, mégpedig hogy a hullámokban érkező ellenfeleket hűvös halomba aprítsuk. Sokszor nem elég az intuíció - a későbbi pályákat bizony be is kell tanulni. Olykor kíméletlen nehézséggel és helyzetfelismerő készséggel lehet csak a pályákon átevickélni. Ám a végén mindig jól esik a dicsőség gyümölcsét leszüretelni, még akkor is, ha ez a móka nem tart túl sokáig - a Superhot VR kampánya sem tart tovább két-három óránál.

Ez az átirat sem csúnya: a PSVR verzió is szépséges stilizált grafikával jelenik meg, ahol az alacsony felbontásból eredeztethető pixelesedés jelenti az egyetlen negatívumot. A grafika őrültségére az audio szekció teszi fel a pontot, amely akár az átvezető szakaszokat, akár a tényleges akciózást nézzük, ügyesen fokozza a játék bivalyerős légkörét.

Problémák? Legfeljebb azt lehet felróni a játéknak, hogy ő sem tart végtelenségig. Ráadásul a két Move-ot igénylő irányítás és a hajlongás picit megdolgozza a szervezetünket is - így hosszú távon nem a látképekben fáradunk majd el (mivel fix pozíciókból zajlik a hentelés), hanem a vad kalimpálásban, hajlongásban, PS kamera előtti játéktér kalibrálgatásában…

Remek cucc lett a Superhot VR, amely legfeljebb csak a nehézségével illetve recés látványával tud bárminemű ellenérzést kiváltani az emberből. PSVR tulajoknak vastagon ajánlott, bár az árazással lehet érdemes lesz kivárni majd egy jó kis akciót.

BODIES ARE DISPOSABLE

MIND IS SOFTWARE

BODIES ARE DISPOSABLE

MIND IS SOFTWARE

8/10

Theseus - Teszt

Ár: 5990 Ft; Link: PS STORE

„A PSVR nagy meglepetése, és az utóbbi idők talán legérdekesebb játékélménye!” Nagyjából ezzel a felkiáltással tettem le a kontrollert a Theseus első végigjátszása után kis feleségem mellé, aki a tévéről követte az eseményeket. (Ez VR játék esetében nagyon ritka dolognak számít, úgyhogy ez már jelenthet valamit!) A Theseus várakozásaimmal ellentétben nem egy FPS-szerű labirintusjátékot hozott, hanem egy TPS/fix kamerás akció-kaland keveréket, amely remekül működik VR felületeken, másrészről tényleg izgalmas dolgokat dob be a szokásos megoldások mezőnyébe.

Képzeljétek el, hogy mondjuk a klasszikus Resi/Alone in the Dark játékmenetet a Minótaurusz labirintusába helyezzük, majd az egészet átfogjuk az Ueda-játékok miszticizmusával és drámai atmoszférájával. Ja, a legjobbat még nem is mondtuk - a fix kameranézetet (kiemelt sztori pontokon a TPS nézőpontot) helyezzük be a VR játékos sisakjába, nagyjából így kapjuk meg a Theseus által nyújtott impressziót.

Hősünk megérkezik a labirintusba, amelyet először csak felderítés, kapcsolóműködtetés, peremmászós feladatok leküzdésével ismerünk majd meg. Ariadné fonalszerűen szálló-fonódó szelleme furcsa japános hangzású nyelvezettel beszél néma hősünkhöz, aki egyre mélyebbre ássa magát a szörny barlangjában. Később megjelennek a pókok, akik ellen fáklya+kard kombinációval lehet egyszerűen, de hatékonyan küzdeni. Aztán… de nem is akarok nagyon spoilerezni. Elég az egészből annyi, hogy a játék a leges-legvégéig hoz újabb mechanikai elemeket, ezzel a bő két (szűk három) órás játékidő végig feszes marad.

Külön öröm, hogy a játék zseniálisan használja az U4 motor PSVR-ra szabott változatát. Az összkép gyönyörű (bár így lassan fél év PSVR használat után a pixelek tényleg kiverik már a szemeimet…), a látképek sokszor bámulatosak, a Minótaurusz megjelenése minden alkalommal emlékezetes és VR-szinten is baromi látványos pillanatként ivódik be a memóriánkba. A fény-árnyék hatások pedig külön dicséretet érdemelnek - a Dark Souls féle éles kontrasztok nagyon jót tesznek a programnak, és hihetővé teszik az immerziót. A zene és a hanghatások is fokozzák az atmoszférát - így a PSVR felhozatalban az erős prezentációjú játékok közé sorolható a görögös kalandozás.

Van még egy érdekes aspektusa a játéknak. Néhány trófea megszerzése miatt érdemes lehet még egyszer nekimenni a játéknak, és (ismét spoilermentesen) van egy elágazás a sztori közepén, ami egy kis gyűjtögetéssel karöltve, a kissé darkos befejezést is más irányba terelheti. (Igen, több befejezése is van a játéknak!)

Ha valamit fel lehet róni a Theseusnak, akkor a szokásos sirámokat kell elővenni. VR nélkül egy nyúlfarknyi, szimpla kis akció-kaland játékról beszélnénk csupán, pofonegyszerű mechanikákkal. VR-ból szemlélve viszont egy más jelleget kap a játék „élmény” része, mivel emlékezetes terekkel, hatásos Minótaurusz jelenetekkel és félelmetes (klausztrofób) folyosókkal operál. A fix kameranézet azt is magával hozza, hogy a képernyőről ki- és befutó karakter néhol más orientációban bukkan fel, de ezt a jelenséget volt időnk megszokni az Alone játékok óta. Bónuszként mondjuk el a végén, hogy mindenféle émelygés nélkül, akár egy ültő helyünkben is végig lehet tolni a programot.

7/10