Serial CleanerTeszt

Robert Leaner - barátainak csak Bobby - egy hétköznapinak látszó srác. Félhosszú drótszőr-séró, pornóbajusz, Ray Ban szemcsi - csak ami a hetvenes években elvárt egy magára valamennyire is adó úriembertől. Bobby jó gyerek, reggelente lemegy a boltba tejért, segít a mamának palacsintát sütni, és esténként együtt nézik a tévében a boxot. Ám Bobby-nak van egy másik élete is …hó-hó, nyugi, nyugi, nem olyan. Bobby a légynek se tudna ártani, annyira jámbor. Nem annyira, mint a megbízói, akik kő kemény bűnözők, és szívbaj nélkül elkövetnek minden gyilkosságot, amit csak hoz a szükség. Bobby feladata pedig eltűntetni ezen bűntények minden nyomát, beleértve a holttesteket, bizonyítékokat és persze esetenként úgy egy jó fürdőkádnyi vért. Nem, valóban nem szép, láttuk már elegánsabban is hajtani az amerikai álmot - de mit tehet szegény Bobby, akinek ezt dobta a gép?

A nevem Bobby. amerikából jöttem. mesterségem címere hulla eltakarító.

Kézbe véve az első ügyet szépen elkezdjük az ismerkedést a játékkal, ám az a kártyáit gondosan magánál tartja. Első ránézésre „mintha a Commandos találkozna a Hotline Miami-vel” érzésünk támad, ami érdekes koktél, lelkesedésünket viszont a „hatóságok gumibotjainak találkozása Bobby fejével” című nem túl vidám esetsorozat lombozza le. A rend őrei gyorsak, minden általunk vétett hibára ugranak, és ha már egyszer ugranak, akkor nem ugranak hiába. A legidegesítőbb, amikor már szinte mindent elrendeztünk, csak még egy utolsó kis karika van vissza, de valamit elcseszerintünk, és jöhet az egész pálya újra… Olyankor emelt hangnemben, csúnyákat mondunk és átkozzuk a készítőket meg az egész vacak játékukat. Aztán a harmadik-negyedik pálya után elkezd működni a dolog, ráérzünk a tempóra, a nyújtózkodási lehetőségekre és a takarónk hosszúságára, és hirtelen egy addiktív „na még egy pályát!” szemétládává válik a program.

A srácok kissé el vannak kenődve, de Bobby bácsi majd el... khm, lelkizget velük.

És akkor rájövünk arra, hogy semmi se véletlenül történik. A játék a kártyáit azért adagolja borzasztóan lassan, hogy fenntartsa az érdeklődést egészen a végéig. Igen, a program az utolsó pályáig tud újat mutatni, és minden új elem bevonásával is kiválóan működik. Ennek persze ára van. Mégpedig, hogy mint komolyan vehető való világban játszódó eseményeket feldolgozó médium, a Serial Cleaner megbukik. Merthogy olyan nincs, hogy üldöznek a zsernyákok és Bobby beugrik az orruk előtt egy szekrénybe, ők pedig bambán egymásra néznek és mennek vissza a dolgukra. Sztereotip buta rendőrök ide vagy oda. Olyan sincs, hogy Bobby kézi takarító gépe a Vanish-t porig alázva pillanatok alatt eltűntet minden vérfoltot, még a szőnyegből is, neeeeem. A játék elsősorban játék szeretne lenni, és ha ezzel hajlandó vagy megbarátkozni, akkor a tenyeréből fogsz enni.

Ööö, jó estét kívánok, a takarító személyzet vagyok... Jöttem megetetni a krokodilokat!

A körítésről még nem esett szó, pedig igazán érdemes. Mindamellett, hogy nyilvánvalóan azért hordozza magában ezeket a papírból (szigorúan szögletesen!) kivágott vizuális elemeket, mert a kivitelezés így volt a legolcsóbb, de kétségtelen, hogy abszolút jól áll a játéknak. Az összesen 20 sztori misszió minden témája különbözik, ezek felépítése igen gondos. A pályákon bizonyos elemek (holttestek, búvóhelyek, vérfoltok például) dinamikusan helyezkednek el, azaz nem hogy két egyforma végigjátszás, két egyforma próbálkozás sem jön egymás után - persze a lehetőségek eléggé limitáltak, de akkor is. Emellé pedig abszolút első osztályú zenei kíséret dukál, a kor szelleméhez hűen zúg Gilmour strato-ja, Manzarek hammond-ja - ha rajongója vagy a korszaknak, már akár csak emiatt is ajánlanám a Serial Cleaner-t.

Tyson-t szó szerint kiütötték a ringbűl.

Dacára a nehézkes indulásnak, a Serial Cleaner az a fajta játék, aminél az az érzésem volt utólag, hogy igazán kár lett volna az előítéleteimre hagyatkozva kihagyni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nejem, aki utoljára 2010-ben játszott végig videojátékot, órákig nézte, ahogy terelgetem Bobby-t, majd kérte, hogy mutassam meg, hogy működik, mert ezzel szeretne ő is játszani. Azt hiszem, ennél jobb ajánlólevelet nem tudnék adni a program mellé.

keviny