Nyár-nyár-nyár, uborkák és szezonok, ennek ellenére az indie-k és a nagykiadók sem tétlenkednek mindenféle finom aprósággal kényeztetni a játékra éhes gamereket. Jelenlegi kapszularovatban a Little Nightmares DLC-jében merült el ne5h kolléga. Siklara egy őrülten hipszter PC játékban mutatja meg a benne lakozó éhező művészt. Reptile pedig VR sisakot ragadott és két PC-n és PSVR-on is elérhető szösszenetet nézett meg!
Jó szemezgetést kívánunk!
Little Nightmares DLC: The Depths - teszt
A Little Nightmares első DLC-je pontosan azt viszi tovább, amit az alapjátékban már megismerhettünk, csak sokkal tömörebb formában. A Tarsier csapata ügyesen gazdálkodik a már rendelkezésre álló eszköztárral, így mind a helyszín, mind a kihívás ismerős lehet, ugyanakkor mégis tartogat előre nem várt fordulatot.
A The Depths névre keresztelt első kiegészítő hű a nevéhez, a rövid kaland során valóban a mélységé a főszerep. Az esőkabátos lánnyal ellentétben az új fiú karakter ideje nagy részét a habok között tölti, a lubickolás azonban sosem felhőtlen. A sötét víztömegben korábban nem látott veszély fenyeget minket, így az alapjátékhoz hasonlóan a szorult helyzet dominál, ráadásul sosem lehetünk biztosak benne, hogy a rögtönzött talaj a lábunk alatt hosszabb távon is biztonságot és védelmet nyújt.
Ez a fajta kiszolgáltatottság lengi be a DLC egészét, miközben a bárka ismerős zugait fedezzük fel, más szempontból megismerve az eseményeket. A készítők remek érzékkel kapcsolják hozzá az eredeti történet eseményeihez az új fejezetet, ám ezzel egy időben jól el is választják tőle. Ennek eredményeképp a légkör bár nem feltétlenül tartogat újdonságot, az összkép mégis frissen hat.
A The Depths legnagyobb hátránya a rövidsége. Még komótos tempóban - már amennyire a játék engedi - sem tart tovább az új élmény egy óránál, amit ennek még nagyjából a felével megtoldhatjuk, ha a rejtett tárgyakat is fel akarjuk szedni. Ez a korlátozott idő pedig azt is jelenti, hogy mind a feladványok, mind a menekülésre koncentráló részek jóval kisebb mértékben fordulnak elő, így mire hozzászoknánk a mélység veszedelmeihez, már el is érkezünk a boldognak semmiképpen sem nevezhető befejezéshez.
Mindezek ellenére a The Depths-ben is megvan a Little Nightmares minden ereje és pozitívuma is, így akinek már az alapjáték is elnyerte a tetszését és nem fél további rémségekkel szembenézni a bizarr perspektívára építő játék újabb szeletével, bátran ugorjon fejest.
ne5h
***Little Nightmares: The Depths | Platform: minden platform, amire a játék megjelent
Kiadó: Bandai Namco Ent. | Fejlesztő: Tarsier Studios
Megjelenés: 2017. július 7. | Ár: 3.99 EUR***
Passpartout: The Starving Artist - Teszt
Egyszerű ötletet valósított meg jópofa körítéssel a Flamebait Games csapata: egy kazuár rajzolós program köré talált ki viccesen kivitelezett karrier módot, amelyben ha ügyesek vagyunk, egy nincstelen festőművésszel a vásznon maszatolva örökre beírhatjuk a nevünket a történelembe (vagy legalábbis a jobban sikerült műveket a fejlesztők lelkesen megosztják Twitteren).
Gyerekkorom egyik kedvenc elfoglaltsága volt a szüleim számítógépén „dolgozósat” játszani, ami sokszor a Paintben firkálást jelentette. A Passpartout ugyanezt a gyermeteg szórakozást biztosítja kifinomultabb keretek között: éhező festőművészként bizonyíthatunk tehetségünket a Párizs utcáin grasszáló bagettfaló hipszterekből, fültágítós punkokból és egy George nevű, George R. R. Martinra feltűnően hasonlító pasasból álló úri közönségnek. Nincs más dolgunk, mint a vászonra kattintva elengedni a fantáziánkat, majd a kész műnek találó címet adni és közszemlére tenni, hátha valaki megveszi. Alkotás közben még művész énünket is láthatjuk lelkesen hadonászni a bábszínház-szerű közegben. Ha a bevételünk nagyobb, mint a bérre, borra és bagettre fordított kiadásaink, az már félsiker, az áttörést azonban a felfedezésünk hozza el.
A sikátorból induló pályafutás pár sikeresen eladott kép és A Kritikus felbukkanása után egy előkelő műteremben, majd viselkedésünk és eredményességünk függvényében egy harmadik helyszínen folytatódik a többféle befejezés egyikéig. Sokszor alkudunk ki magasabb árat egy-egy festményért? Csak a pénzért csináljuk. Rengeteget és irtó lelkesen festünk, de csak aprópénzért kel el? Tehetségtelen, esetleg meg nem értett művészek vagyunk.
A három rövid fejezet során eszköztárunk a minimalista játékmenetnek megfelelően végig elég szegényes, de épp ettől jelent kellő kihívást nem teljesen vállalhatatlan mázolmányokat összehozni. Eleinte szerencsére akármilyen ocsmány képet festünk, valakinek úgyis tetszeni fog, ám később egyre jobban oda kell tenni magunkat, hogy ne csak a fanyalgást hallgassuk. Ha teljességgel híján vagyunk a tehetség leghaloványabb szikrájának is, még akkor is jó szórakozás a Passpartout, mert nem csak helyzetszülte kritikusaink megjegyzései viccesek, de néha amúgy is teljesen spontán hülyeségeket közöl velünk a játék („a hipszterek gyűlést tartanak, hogy megbeszéljék az egyre növekvő népszerűségedet”).
Könnyed szórakozást és sok nevetést kínál a Passpartout, amelyben némi egérhúzkodással bárki kibontakoztathatja művészi énjét, és olyasvalakit is leköthet ideig-óráig, aki egyébként nem játszik. Egyszerűsége, sznobizmust is kifigurázó humora és rövidsége ellenére kvázi végtelen szavatossága miatt jó választás lehet, ha valamivel elbohóckodnánk egy hosszú nap végén. Kár, hogy nincs telefonra vagy táblagépekre.
***8/10
siklara***
***Passpartout: The Starving Artist | Platform: PC
Kiadó: Flamebait Games | Fejlesztő: Flamebait Games
Megjelenés: 2017. június 6. | Ár: 9.99 EUR (kb. 3100 Ft)***
Spider-Man: Homecoming VR experience - teszt
Gondolom csáprágós barátunkat senkinek sem kell bemutatni, és amíg várunk az Insomniac open-(szerű)-world adaptációjára, addig sem maradtunk Pók nélkül a film premiert is ideszámítva.
A mindhárom fontosabb VR platfomra megjelent játé.. izé, “élmény” a világ leggonoszabb húzását veti be a rajongók ellen: az első öt perc felhőtlen háló-lövészeti tutorial, és még egy-két perc first person mozi után pontosan ott ér véget, ahol a legizgalmasabb rész jönne. A cliffhangeres teaser-trailerek (nesze magyaros írásmód) korában már hozzászoktunk az ilyesmihez, de a virtuális valóságban még a csalódás is testközelibb élmény.
A Spider Man virtuális térben is jól néz ki (bár a PSVR miatti visszafogottság kicsit feltűnő), és persze ingyenes, ezért egy gyors próbára mindenképp ajánlott. Csak senki ne várjon tíz percnél több tartalmat.
reptile
***Spider-Man: Homecoming VR experience | Platform: PC (tesztelve Oculuson), PSVR
Kiadó: Sony Pictures Virtual Reality | Fejlesztő: CreateVR
Megjelenés: 2017. június 30. | Ár: ingyenes***
Az emberiség végre eljutott a vörös bolygóra. Nem szondák, nem robotrepülők - csak mi, és az élettelen sivatag. Nem valami eredeti kezdés, és a meglehetősen életszerűtlen párbeszédek csak rontanak a helyzeten, de ne szaladjunk ennyire előre. A stílusában leginkább “interaktív narratív élményként” körülírható játék tíz fejezetre bontva próbálja előadni nekünk meglehetősen grandiózusnak szánt, bár véleményem szerint kissé klisésre sikerült történetét: a Mars-misszió másodpilótájaként a feladatunk a bolygó felderítése lesz - ez persze ilyenkor szokásos módon nem várt fordulatot vesz. Mivel a program igen rövid (kb. 2 óra alatt végigjátszható), így most inkább nem spoilereznék, de valahová a Pirx kapitány kalandjai és a Kapcsolat utolsó fél órája közé lőném be az élményt.
A játék minden amatőrizmusa ellenére a változatosságra nem panaszkodhatunk: ahogy haladunk előre a történetben, egyre gyakoribbá válnak az interaktív részek, ezek ráadásul széles skálán mozognak. First person shooting? Csekk. 3D logikai játék? Csekk. Kisautó vezetése idegen bolygón (facial animation hibák nélkül - trollolo)? Csekk. Egyik részlet sincs különösebben profin kidolgozva, de az unalomba fulladás szinte esélytelen.
Technikailag totálisan vegyes a játék, néha nagyon szép, néha bántóan egyszerű. A zene egy kicsit tolakodó, de nagyon jó témákkal dolgozik, és mindig illeszkedik a sztorihoz, csakúgy, mint a hangok. A szinkronnal (tesztelve: angol verzió) sincs semmi baj, bár maguk a párbeszédek néha nagyon erőltetettek, és sajnos kötelező végighallgatni őket, ráadásul többnyire csak a szövegből tudjuk meg, mit is kéne csinálni. Ez utóbbi különösen kellemetlen annak, aki egyik támogatott nyelvet sem érti hallásból, ugyanis a játék nem támogat feliratozást.
Nehéz dolgom van az értékeléssel, a játék rövid, és néha kicsit amatőr. A sztori csapong a gagyi és a meta között, a játékmenet szintén, és a megvalósítás minősége is hullámzik. Ha szereted a kicsit lassabb sci-fi meséket, és túl tudod tenni magad azon, hogy már megint egy nem-AAA stuff jött ki VR-re, akkor tegyél vele egy próbát. Mondjuk egy leárazáson.
***6/10
reptile***
***Unearthing Mars | Platform: PC (tesztelve Oculuson), PSVR
Kiadó: Winking Entertainment | Fejlesztő: Winking Entertainment
Megjelenés: 2017. június 23. | Ár: 14.99 EUR / 4590 Ft***