The Lion's SongTeszt

Bécsben járunk a huszadik század elején. A város az első világháború előtt szinte hasonló jelentőséggel bírt, mint Párizs, Berlin vagy London, mind politikai, mind a játék szempontjából fontosabb kulturális szempontból. Ez a virágzó közeg látszólag mindent megad az alkotni és tanulni vágyóknak, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincs meg a feltörekvő művészek mindegyikének a maga küzdelmes története.

A "The Lion's Song" első három epizódja egy-egy szereplőre koncentrálva tárja elénk egy zeneszerző, egy festő és egy matematikus első szárnypróbálgatásait. A történetek visszatérő eleme annak bemutatása, hogyan birkóznak meg önmagukkal és a saját maguk által emelt korlátokkal. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a közeg maximálisan befogadó. Wilma Bécs helyett a hegyek magányát választja, hogy megalkossa élete fő művét. Franz túl gyorsan került reflektorfénybe a műértő körökben, ugyanakkor hiába analizálja minden egyes modelljét, saját személyiségének rétegeivel sincs igazán tisztában. A legérdekesebb azonban Emma története, akit nőként egyszerűen nem vesznek komolyan a zárt társaságba tömörülő matematikusok, pedig valójában nem is a nemével van problémájuk, csupán félnek attól, hogy a fiatal tudás elsöpri az évtizedes kényelmet.

A szereplők személyiségének és az alkotás különös folyamatának bemutatása közben érintőlegesen olyan témák kerülnek még elő, mint az elmúlás, a sikeres emberek üressége, vagy akár az ok nélküli irigység, és még Freud rendelésén is teszünk egy rövid látogatást. Az egy-két órás epizódok minimális szintű interakciót tartalmaznak csupán, nincsenek igazi rejtvények, nem lehet elakadni, ugyanakkor a beszélgetéseken keresztül megnyílnak kimondottan érdekes elágazások. Mivel itt elsősorban súlyos témákat érintünk, így az elágazások nem hatalmas csavarok, hanem más mellékszereplők életébe engednek nagyobb betekintést, esetleg a fontosabb szereplők motivációiról tudunk meg többet.

A különböző történetek és epizódok lágyan fonódnak össze, végig érződik a kor és a bécsi helyszín hangulata, természetesen ebben az egyedi vizuális stílusnak komoly szerepe van. Az első pillanattól kezdve odafigyeltek a legapróbb részletekre is, pl. a kávéházban nagyon hamar összefuthatunk olyan szereplővel, aki csak később jut szerephez, de a piac egyik intermezzojában láthatunk egy olyan érdekes figurát is, akiről kizárólag a legvégén derül csak ki, hogyan illeszkedik az összképbe.

A lezárás, azaz a negyedik epizód kivitelezésének módja egészen kiváló. Ebben nem irányítható a három megismert karakter egyike sem, ugyanakkor egy vonaton összefut négy idegen, aki korábban ilyen-olyan kapcsolatban voltak valamelyikükkel. Ők mesélnek el egy-egy apróbb történetet a főszereplőkről, van aki a távoli múltra koncentrál, más épp a különböző epizódok óta eltelt időt meséli el. És közben - a szó szoros értelmében - robognak mindannyian az első világháborúba, ami majd az előző órákban megismert idillt és a megkedvelt szereplők zajos sikereit annak rendje és módja szerint szét is fogja verni. Egyedi és bátor befejezés ez, méltó az első három epizód bevállalós történetmeséléséhez.

Ami biztos, hogy még a narratív játékok kedvelői közül sem mindenkinek fog feküdni a The Lion's Song. Egyrészt a történetvezetés nélkülöz minden izgalmat és akciót, ez egy (három) személyiségdráma, amiben nem feltétlenül azon van a hangsúly, hogyan történnek a dolgok, sokkal inkább azon, ahogy az alkotás folyamata kibontakozik. Ezekhez lassú beszélgetéseken és komolyabb interakciót nélkülöző kattintgatásokon keresztül vezet az út, és bár a történet megértése egy percig sem nehéz, le- és megfejteni az összes réteget már nem annyira könnyed szórakozás. Érdekes, hogy ennek ellenére a játékból végig árad valami megfoghatatlan könnyedség és lazaság, ritkán látni ilyen jól megírt, következetes forgatókönyvet még narratív, történetmesélős játékokban is. Kedves, nagyon lassú, melankolikus és sokszor drámai - azoknak ajánlható, akiket ezek a jelzők vonzanak és nem taszítanak. Az első epizód ingyenes, érdemes vele egy próbát tenni, kár, hogy talán pont ez a leggyengébb a négy közül