WipEout Omega CollectionTeszt

Ne szépítsük, a klasszikus árkád versenyjátékokat jó öt évvel ezelőtt kinyírták. Hogy a játékosoknak vagy a kiadóknak volt véresebb a keze a mészárlás végére, azt nem tudom, de az biztos, hogy az egy szem Mario Karton kívül a maradék próbálkozók mára vagy radar alatt erőlködnek, vagy totális érdektelenség övezi őket megjelenés után. Ne legyenek illúzióink, a WipEout Omega Collectionnel sem az volt a Sony célja, hogy hamvaiból támassza fel a műfajt, hanem hogy egy viszonylag olcsó piackutatást végezzen azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e még próbálkozni ezzel a futurisztikus versenyzősdivel. Vagy a másik oldalról igazolást nyer majd, hogy jó döntés volt bezárni a patinás liverpooli stúdiót évekkel korábban.

A kesergést félretéve: az Omega Collection az egyik legjobb felújított kiadás, ami mostanában érkezett. Tartalmazza a PS3-ra megjelent WipEout HD-t, a helyét teljes játékként is megálló kiegészítőjét, a Fury-t, valamint a PS Vita exkluzív WipEout 2048-at. Nem csak rondán egymás mellé csomagolva, hanem egy menüből akár három másodperc alatt is válthatunk közöttük. Ugyanakkor nincsen egységes unlock rendszerük, mindhárom játék megőrizte saját, eredeti küldetésstruktúráját.

Fussuk át gyorsan, hogy mit tud a három rész külön-külön. A 2048 volt talán a valaha készített legszebb Vita játék és látszott, hogy több irányból is megpróbáltak a sorozat utolsó darabjában változtatni a korábbi formulán. A képi világa kimondottan sötét (a szó “darkos” értelmében), a pályákon pedig nagyságrendekkel több az elágazás, a rejtett levágás és a párhuzamos szintek (akár egymás mellett, akár egymás alatt), mint korábban bármelyik részben.

A fantasztikusan összerakott, eredetileg PS3-on dobbantó WipEout HD örökölt pályákat a PSP-s Pureból. Ez a rész sok szempontból a sorozat korai darabjaira emlékeztet, elképesztően precízen érezve a szükséges arányokat a száguldás és a fegyverhasználat kényes egyensúlyában. Ezzel szemben a Fury kiegészítő talán túlzottan is a harcra koncentrált, én bevallom nem szerettem az újonnan behozott módjait, volt olyan pálya, ahol több mint öt percen keresztül csak pusztítani kellett. Ennek ellenére még az is jobb volt mint az árkád versenyek 99%-a, úgyhogy kizárólag a saját mezőnyében merném komolyabb kritikával illetni.

A grafika természetesen mindhárom címnél újrahúzott, a 4k felbontás csakúgy alap, mint a stabil 60 fps (!). A két PS3 epizód szimplán csak szép és stílusos a mai napig, korrekt ráncfelvarrást kaptak, de látszik rajtuk a kor. Itt van ugyanakkor a 2048, amire szavak nincsenek, hogy néz ki. A WipEout-mércével mérve szokatlanul realisztikus képi világ lemászik (stílszerűen: lerepül) a képernyőről, egyszerűen hihetetlen, hogy valaha kézikonzolról indult, ha a semmiből jelent volna meg 2017-ben, akkor is simán piacképes lenne. Gyönyörű. A maga módján egyébként mindhárom játék az.

A helyi multiplayerben horizontálisan és vertikálisan is kettévághatjuk a képernyőt és természetesen bármely mód összes pályáján versenyezhetünk ketten. Az online multi kicsit körülményesebb, mert első körben ugyebár a három játék valamelyikét kell kiválasztani, ami eleve nagyban szűri a lehetőségeket, és a megjelenés hetében egyelőre csak közepesen erős az aktivitás. Nyilván néhány hét múlva jobban lehet majd látni, hogy van-e benne hosszú távú potenciál vagy megmarad az egész otthoni kétszemélyes mókának.

Érdemes röviden szót ejteni a zenékről is, mert a Wipeout sorozat elektronikus válogatása általában egyedi minőséget képviselt. Egész jó érzékkel ismerték fel, hogy a régi kultikus darabok közül néhányat érdemes megtartani, míg ezek mellé beemeltek néhány új darálást is. Valahogy már nem vág mellbe a zenei aláfestés, de természetesen elrontani sem sikerült, talán csak kevés mára ha bedobnak a playlistbe egy Prodigy-t vagy Noisiát.

A TELJES SOUNDTRACK

ADDIKTION - Shake It (WipEout Omega Instrumental Edit)

Airwolf - Talking Bass feat. Stace Cadet (Taiki Nulight Edit)

Black Sun Empire & State of Mind - Kill That Noise (WipEout Omega Edit)

Boys Noize - XTC (The Chemical Brothers Remix)

Brodinski feat Louisahhh - Let The Beat Control Your Body

Carbon Community vs. Burufunk - Community Funk (Deadmau5 remix)

David Tort & Danielle Simeone - You Got To (WipEout Omega Edit)

DC Breaks - Breathe (Instrumental VIP Mix)

CODE:MANTA - DFCK

Dillon Francis & NGHTMRE - Need You (DJ Hanzel & Drezo Remix)

DJ Kentaro feat. Matrix & Futurebound - North South East West (Tha New Team Remix)

Emika - Double Edge (GeRM Remix)

James Talk - Remote (Deadmau5 Remix)

Jerome Isma-Ae & Paul Thomas - Tomorrow (Luke Chable Remix)

Krakota - Lust Thrust

Matrix & Futurebound - Glow Worm

Matt Anthony - Headlights

Memtrix - IC YR PAIN

Metrik - Bring It Like That

Movement Machina & Timo Vaittinen - Upsides Have Downsides (WipEout Omega Edit)

Noisia & The Upbeats - Dead Limit

Red One - Born Free

Soundprank - Obsidian

Swanky Tunes - Give It

Swedish House Mafia vs Knife Party - Antidote (Swedish House Mafia Dub)

The Chemical Bros - C-h-e-m-i-c-a-l

The Prodigy - Invaders Must Die

Warden - Get Down

*Meglehet a fenti, kissé nyers ismertető nem árulja el, hogy mitől kihagyhatatlan darab az Omega Collection, úgyhogy egy kicsit ömlengenék róla. Nyilvánvaló, hogy minden versenyjátékban gyors döntéseket kell hoznod. De az, hogy ezt másodpercenként követeljék meg tőled, kihagyások és hibázási lehetőségek nélkül, az ritka, és csakis úgy működhet, ha minden összetevő rendben van. Az AI például kegyetlen. Nem csal, nem tisztességtelen, csupán kíméletlenül nyerni akar, pláne magasabb fokozatokon. A 2048-ban nincsenek nehézségi szintek, ott már eleve úgy indulunk, hogy az ötödik pályán is össze-vissza vernek minket. De a legszebb az egészben, hogy nem fáj igazán. Mész egy versenyt, az adrenalintól eleve módosult állapotban vagy, szinte semmit nem csinálsz rosszul, mégis csak két ellenfelet sikerül megelőzni. És ahelyett, hogy mérges lennél, örülsz neki, hogy megelőztél valakit. Mikor van ilyen egy autóversenyben? Ha második vagy már remeg a kezed a restart opció fölött. Itt meg lenyomod nyolcadszor is egymás után azt a két percet, mindegyik alkalommal totálisan más élményekkel leszel gazdagabb és nem lehet megunni az egészet.

Mert reszponzív az irányítás, mert szeretnivaló a káosz, mert az audiovizuális körítés tényleg hozzáad az élményhez, nem csak úgy van. Hát ezért olyan jó a WipEout sorozat és ezért igazi ünnep, hogy megjelent az Omega Collection. Nem tudom van-e bármilyen jövője ezután a sorozatnak, de az biztos, hogy ha ennek a kiadásnak a minőségén múlik, akár még reménykedhetünk is. Még ha amúgy tudjuk is, hogy nincs sok értelme...*