Kedves Olvasó! Itt a június - a jelenlegi sorok pötyögése közben is hozzzátapad a könyököm az íróasztalhoz, pedig MÉG nincs itt az a nagy kánikula, amit az idei nyárra jósoltak. Na de az uborkaszezontól is messze vagyunk - jelenlegi felhozatalunkban még a május második felében megjelent finomságokból szemezgetünk.
Reptile segedelmével VR sisak mögé bújva te is készítheted a rókafogó zacseszt, ugyanis a Detached vérbeli, izé, űrbeli hullámvasutat kínál. (Nem mellesleg Klári kollegínánkat is egyszer kikezdte már a tavalyi Gamescomon.) Aztán NSzF - Vega mereng egy jót az Old Man's Journey segedelmével. Zsepit készítsetek, mert könnyes menet lesz! Oldern Tokió mélyén hentelte a szörnyeket a Operation Babel: New Tokyo Legacy című NIS őrületben. Siklara pedig a gyereknap után szabadon, szabad gyermeki lélekben tesztelte a Skylar & Plux hiánypótló platformjátékot.
Ugye nem is rossz a mostani felhozatal? Jó olvasgatást kívánunk!
Detached - Teszt
Ugyan ki ne ábrándozott volna egy-egy jobban sikerült sci-fi film jelenetei, esetleg egy űrhajós játék átvezetői alatt arról, hogy majd egyszer, valamikor a saját szemével is belenézhet a végtelen űr sötétjébe. Nos, nem kell tovább várni - ugyanakkor vigyázz, mit kívánsz! A Detached egy hosszabb early access jelenlét után immár teljes pompájában itt van, hogy mindenki átélhesse, milyen is 100km/h-val egy sziklának csapódni.
A Detached egy first person, VR, jobb kifejezés híján asztronauta-szimulátor, ahol egy minden jósággal felszerelt szkafander, illetve az abba szorult peches egyed szerepét kapjuk. A műfaj kliséinek megfelelően emberünk halálos veszélyben van, és a sisakot viselve ezt elég jól át is fogjuk érezni, főleg, mikor már negyedszer kenődünk a falra, vagy vág minket agyon valami generátor elektromos mellékterméke.
A single player kampány ígéretesen indul, de sajnos hamar kiderül, hogy csak egy nagyjából 1-1.5 órás tutorial a multiplayer elé. A játékidő persze jóval kitolódhat VR-szűz játékosoknak, hiszen ők ennek akár a két-háromszorosát is eltölthetik azzal a bizonyos, csak a VR-re jellemző “hűűűű-haaaa” nézelődéssel - már persze ha öt percnél tovább bírják gyomorral. Sajnos a Detached az egyik legmegterhelőbb VR élmény, amivel csak dolgom volt, és bár személy szerint nem vagyok hajlamos a tengeribetegségre, itt még nekem is kapaszkodnom kellett. Gyorsítás, lassítás, tetszőleges irányba forgás az űr feneketlen mélyén - a többfajta választható írányítás mellett is azt kell mondjam, hogy érzékenyebbek ezt jobb, ha kihagyják. Vagy egy demo sokat segítene…..
Maga a játékmenet nem túl bonyolult: egy aszteroidamezőben végiglátogatjuk a bázis épületeit, gombokat nyomogatunk, megtanuljuk a turbó, a rakéta, és a pajzs kezelését - és nagyjából ennyi. Aki komoly logikai feladatokra, esetleg csavaros sztorira vár, csalódni fog.
Ott van még az elméletben fő attrakciónak számító multiplayer is, de ez egyelőre sajnos csak egy egyszerű 1-on-1 űrfogócska. Bár egy ideig szórakoztató, nem túl változatos, és ezen az sem segít, hogy egyelőre csak két map elérhető. A tesztelés közben a multival technikai gond nem volt, és ellenfelet is könnyen lehetett találni, ami azért bíztató.
A kérdés az, ajánlható-e valakinek a Detached? A 25 dolláros árat némileg ellensúlyozza, hogy a kivitelezés mind a belső, mind a külső terek esetében pazar, és az Unreal 4 motor is jól muzsikál. Sajnos azonban a játék hardcore-realista irányítása teljesen elidegeníti a játékosokat, hiszen ki szeretne zacskót rendszeresíteni a csilli-villi VR kütyüi mellé?
***6/10
Reptile***
*** Detached | PC (Oculus+Touch kombón tesztelve)
Fejlesztő: Anshar Studios | Kiadó: Anshar Studios
Megjelenés: május 18. | Ár: 23 EUR***
Old Man's Journey - Teszt
Egy öregember elindul végső útjára, közben számot vet addigi életével, nem mellékesen sosem látott kalandokban vesz részt még egyszer utoljára. Ez a filmes téma nem véletlenül közkedvelt, az elmúlás érzetének keverése a nosztalgiával olyan keserédes, melankolikus egyedet képez, ami a legkérgesebb szíveket is meghatja - feltéve, ha jól csinálják.
Az Old Man's Journey sajnos nem csinálja jól. Játékként kimondottan egyszerű, egyfajta feladványra épít az elejétől a végéig (mondjuk a kilencven percbe sokkal több nem is férne bele kényelmesen). Ennek a lényege, hogy a térben egymás mögött elhelyezkedő utakat-dombokat fel-le tudjuk mozgatni, ha épp nem állunk rajtuk, és ahol összeérnek a többivel, ott a természet törvényeinek ellentmondva át tud menni a bácsi a másik rétegre. Magyarul az utat rendezgetjük vagy horizontálisan vagy vertikálisan, ezzel segítve a továbbjutást. Ez nem meglepő módon mobilon sokkal jobban működik, mint pc-n, egyrészt mert az irányítás sokkal természetesebben tűnik, másrészt pedig azért, mert akár tetszik, akár nem, telefonon sokkal elnézőbbek vagyunk a viszonylag sekélyesebb játékmenettel szemben, mint a monitor előtt ülve.
Természetesen a célközönséget a casual réteg jelenti, így megakadni se nagyon lehet, és az utazós, már-már sétálószimulátoros háttér is inkább arra utal, hogy itt az érzelmi intelligencia fog kiemeltebb szerepet kapni. Ebben egy fokkal jobban teljesít az Old Man's Journey, sorban veszi az öreg az élete legfontosabb eseményeit, miközben a bejárt terület és az aktuális időjárás tökéletes összhangba kerül az újjáélt emlékekkel. A fiatalsághoz kapcsolódik a napsütés, a darabokra hullott házassághoz a viharok és a borús éjszaka, a megnyugvást adó öregkor pedig hangulatos őszi helyszínek formájában jelenik meg. Ez a játék legerősebb pontja, az összes helyszínen és a megjelenített hangulaton érződik a törődés, a szimbólumok nem erőltetettek, maga az utazás kerek egészet alkot, csak éppen közben az élet nem áll össze egésszé. Nem tudjuk meg, hogy egyes döntéseket miért hozott meg fiatalkorában a főszereplő, és összességében a csúcspont sem lesz annyira megható, mint amilyennek a készítők szánták.
Kellemes, de minden szempontból túlzottan egyszerű az Old Man's Journey, ha minden elemébe annyi energiát fektettek volna, mint a művészeti vonalba, tisztességesebb lett volna az összkép. Így azonban olyan, mint az öreg élete, inkább egy eltékozolt lehetőség.
***5/10
NSzF***
***Old Man's Journey | PC (tesztelt), Android, iOS
Kiadó: Broken Rules | Fejlesztő: Broken Rules
Megjelenés: május 18. | Ár: 7.99 EUR / 1790 Ft (mobil)***
Operation Babel: New Tokyo Legacy - Teszt
Az Operation Babel: New Tokyo Legacy tökéletes ellentéte azoknak a játékoknak, amelyek megpróbálnak minél nagyobb játékosoközönségből meríteni, és inkább beállnak bárminek, csak foglalkozzanak velük. Éppen ellenkezőleg: ennél a játéknál szinte garantált, hogy kifejezetten arra a szűk(?) kör igényeire lesz végül szabva, amelyik a 3DS-en és Vitán reneszánszát élő játékok grindelését tartja fő hobbijának.
Bizony, ez egy kőkemény dungeon crawler, annyira, hogy gyakorlatilag MINDENT (értsd: mindent!) beáldoz annak érdekében, hogy semmi ne álljon a partimenedzsment, a grindelés, a Tokyo környékén lévő zűrös helyszínek kitakarításának útjába. Mondanám, hogy izgalmas történettel kezdünk, ami anime-elemeket is tartalmaz, de... hát...hát jó, végül is mondhatjuk ezt is. Elborult történetről van szó, ami remek analógia lehet arra, hogy Japánban miért zuhan tovább a születések száma. Azt hiszed, hogy túlzok? Nem: az Embryo nevű idegen lények (akik konkrétan magzat formájában lebegnek Tokyo fölött, mert hát miért ne, és miért ne ez legyen a fő ellenségkép?) támadnak, jönnek, és ellenük a lappangó különleges képességekkel bíró harcosokra lesz szükség. Mint a csapatunk.
De a történetből talán ennyi elég is, mert könnyű átugrani az animációkat: a lényeg a dungeon crawl lesz. A játék minimalista büdzséjét és az eredetileg handheldes célpontját mutatja, hogy sem grafikailag, sem menüjét illetően nem nevezhető profinak, de még csak kiforrottnak sem: nehéz irányítani, nehéz benne kényelmesen navigálni, kellemetlen az egész - legalábbis kezdetben. De mégis: ha szereted ezt az alzsánert, akkor mégis csak átverekedsz ezen, mert a felszín mögött egy valóban komplex csapatmenedzselős grindelés vár, ahol jóval túlmutat minden azon, hogy nyomjuk az autoattackot, esetleg néha egy-egy counterspellt. Ha nem figyelsz oda a csapatod debuffjaira, a hp-ra, a dungeon közepén kifogyó erőforrásaidra, akkor elkerülhetetlen lesz a game over, és akkor a nehezebb bossokról nem is beszélek - kicsit visszautazunk az időbe, egy keményebb világba. Újítás ebben a részben (mert van előzménye ennek is) a többkasztúság rendszere, ami tovább tartja majd ébren azokat a min-maxoló játékosokat, akik az utolsó stat pontot is ki akarják hozni majd a partiból.
Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom jól itélni ennek a játéknak a mélységét és az erényeit, mert már elmúltak azok az idők, amikor heteken át egyetlen játékkal grindeltem a +1 stat pontért (talán a Disgaea 2 és egy nyári szünet kombója tette ezt lehetővé utóljára) - de azt világosan látom, hogy a kompromisszumok és a nyilvánvalóan alacsony büdzsé alatt egy összetett, tartalmas játék lapul. Zsákbamacskát pedig nem árulnak: ha túlteszed magad a körítésen, akkor eléggé jól fogsz járni. Ez mondjuk sokak számára egy komoly "ha" - főleg az induló, 36 eurós áron.
***6/10
Oldern***
*** Operation Babel: New Tokyo Legacy | PC (tesztelve), PSV
Fejlesztő: MAGES | Kiadó: NIS America
Megjelenés: május 16. | Ár: 36 EUR (Steam), 13.000 Ft (PSV) ***
Skylar and Plux: Adventure on Clover Island - teszt
Jak and Daxter, Ratchet & Clank, Banjo-Kazooie, és a felsorolást még lehetne folytatni, ha fel akarnánk idézni a 3D platformerek hőskorának fontosabb párosait, de persze nem szabad megfeledkezni az olyan szólóban ugráló alakokról sem, mint Crash Bandicoot, Mario, Rayman, Spyro, Sonic, vagy Sly Cooper. A felsorolt karakterek mindegyike sokunkban idéz kellemes emlékeket, és közös jellemzőjük, hogy nem csak gyerekfejjel szórakoztatóak.
A Skylar and Plux a fenti címek szép emlékét hivatott felidézni, a célközönsége ugyanakkor a felsoroltakat aligha ismerő jelenlegi 7-14 éves korosztály. Ettől még értékelendő, hogy kicsit rövid és felhígított formában őket is megismerteti a műfajjal. Van két jópofa főszereplő, akik hozzák a komoly világmegmentő plusz szószátyár sidekick páros sztereotípiát, és szép színes pályákon ugrálnak végig, miközben hasznos kütyükkel bővül a repertoárjuk.
A világot egy hatalmas CRT monitortól kell megmenteniük, akinek feltett szándéka leigázni Clover Islandet. Főhadiszállása a pöttöm bolygó közelében található űrállomás, ahol a foglyul ejtett harcias cicalány, Skylar Lynxe kalandja kezdetét veszi. Skylarnak sikerül Clover Islandre szöknie, zajos landolását pedig meghallja a tollas Plux Owlsey, aki egyből társául szegődik. Van egy harmadik cimbi is: Skylarra a gonosz CRT egy robotkart szerelt, amelyik néha szintén beszáll a csacsogásba, tudniillik egy világmegmentéshez asszisztáló mesterséges intelligencia használja szócsövéül.
A sziget lakói a leginkább habcsókra emlékeztető Lo'a nevű lények, akik többsége ketrecekben vinnyogva várja, hogy kiszabadítsuk, vezetőjük pedig eligazítja Skylart, hogy mit kell tennie az idilli világuk megmentése érdekében. Három elveszett gömböt kell CRT csatlósaitól visszaszereznie, amelyek egy a szigetet ért károkat helyreállító ősi gépezetet hajtanak.
A három szuperül összerakott pálya mentes a felesleges sallangoktól és ügyesen kihasználja a megszerezhető kütyük képességeit. Az első egy dzsungel, ahol a nagy ugrást és siklást lehetővé tevő jetpacket találjuk, a második egy egyiptomi hangulatú sivatagos pálya az időt lelassító és visszaforgató Time Orbbal, a harmadik pedig CRT vulkános-vasrácsos főhadiszállása, ahol egy mágneses kesztyűt találunk. Ellenfelünk végig ugyanaz a pár robot egyre nagyobb létszámban, amelyek kihívást leginkább a túl sok karakter képernyőre kerülésétől csúnyán darabossá váló képfrissítés számára jelentenek. Az Unreal engine egyébként jól áll a játéknak, de az optimalizálatlanság a vége felé egyre zavaróbb.
Márpedig a vége hamar eljön, mert alig 2-3 óra végigugrálni rajta, így a kellemes grafika és zene, a szuper irányítás és a változatos pályák ellenére hiányérzetet hagy maga után a Right Nice Games platformere. Több helyszín pár nehezebb ügyességi szakasszal sokat dobott volna rajta, a legnagyobb kihagyott ziccer azonban Plux kvázi felesleges mivolta, ő ugyanis nem csinál semmit, csak néma társa helyett is dumál. A közepes szinkronok fényében talán jobb is, hogy Skylar nem szólal meg, de lehet, hogy egy hétévest elszórakoztatnak CRT és Plux szócsatái.
Ha van pár szabad órád és épp nincs kedved semmi komolyba belefogni, egyestés nyári limonádénak tökéletes a Skylar & Plux, komoly kihívást azonban ne várj tőle. Semmi olyat nem tud, amit már ne láttunk volna, ráadásul borzasztóan rövid, de a játékmenetbe nem nagyon lehet belekötni, ezért egy leárazáskor jó vétel lehet.
***6/10
siklara***
*** Skylar & Plux: Adventure on Clover Island | PS4 (tesztelve), PC, Xbox One
Fejlesztő: Right Nice Games, Grip Digital | Kiadó: Grip Digital
Megjelenés: május 19. | Ár: 2990 Ft (MS), 4590 Ft (Sony), 15 EUR (Steam)***