Injustice 2Teszt

Vitathatatlan tény, hogy a „szuperhősősdi” még soha sem volt ennyire népszerű, mint manapság. Egymást érik a filmek a mozikban, valamint a sorozatok a TV-ben. Valahogy a videojátékok között mégsem lett akkora felhajtás, és nem kapunk minden filmből egy játék adaptációt, mint régen. Csak a Lego vonalon jöttek a köpenyes figurák és figurinák. Ennek a trendnek mondott ellent a 2013-ban megjelenő Injustice: Gods Among Us, amiről a bejelentésekor sokan azt gondoltuk, hogy egy Mortal Kombat lesz átszkinezve a megvásárolt DC licensszel. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat, és akit érdekelnek az előzmények, elolvashatja Oldern remek cikkében az előzmény mindenféle aspektusát.

A második rész pont ott folytatódik ahol az első abbamaradt. A történetről röviden és spoiler mentesen, annyit írnék, hogy egy új veszély érkezett (ismét) a Földre a kriptoni szuper mesterséges intelligencia, Braniac személyében. Ő sok száz leigázott bolygó után éppen a Földet szemelte ki magának. Első körben azért, hogy az utolsó (ő ekkor még így tudta) kriptoni egyedet begyűjtse (ez lenne Superman) és ha már erre jár, eltenne pár millió embert is a szuper vitrinjébe, a városaikkal együtt. Ugyanis egy speciális eljárásnak köszönhetően képes teljes városokat lekicsinyíteni és az űrhajóján tárolni, mint egy aprócska üveggömböt. Természetesen Batman ezt nem nagyon szeretné, és az Igazság Ligájának a romjain megpróbál összeverbuválni egy ütőképes csapatot, akik megállíthatják az inváziót. Mi valahol itt csatlakozunk be a történetbe és innentől fogva már a jól megszokott ritmusban játszhatjuk végig a story-t.

Kiváló minőségű CGI videók segítenek a történet előregördítésében, amikből az átváltás az aktuális csatákra szinte észrevehetetlen, ennyire jó munkát végeztek (ebben is) a NetherRealm-es srácok. A verekedős játékok mércéjével hosszúnak számító történet fejezetekből áll, amelyek mindig egy vagy több szuperhőst állítanak a középpontba. Itt mindig mi tudjuk eldönteni, hogy kivel szeretnénk elgyepálni az aktuális gonoszt. A 100%-os teljesítéshez természetesen később bármikor újrajátszhatjuk ezeket a küzdelmeket, a másik harcost választva. A történet egy teljesen jól átgondolt és megírt filmszerű forgatókönyv mentén lépked, amit akármikor kiadhattak volna egy animációs moziként is. Nem váltja meg a világot, de simán a képernyő elé szegezi a játékost.

Ha létezne videojáték egyetem, ahol külön szeminárium volna a bunyós játékokról, akkor valószínű a NetherRealm tartaná kizárólag az előadásokat. Én pedig szépen oda kötözném az első sorba az összes többi fejlesztőt, akik ezzel a zsánerrel szeretnének próbálkozni. Igen, a Capcom-nak és a Namco-nak konkrétan kötelezővé tenném az órák látogatását (Hűűűha, Ákosom! Látom magam előtt, ahogy a rajongók már élezik a kaszát! - macko), hogy lássák, hogyan is kell elkészíteni és kiadni egy verekedős játékot. Egészen döbbenetes tartalmat kapunk egy egészen fantasztikus körítéssel. Jelen pillanatban a bejelentett játszható karakterek száma a 32-nél tart, ami, ha hozzávesszük, hogy egyetlen harcosba mennyi tartalmat pakoltak egészen elképesztő szám. A legtöbbjükkel találkozni fogunk a story módban és természetesen bárkivel belemerülhetünk az online mókákba, a retro „létra” challenge módot felváltó Multiverse módról már nem is beszélve.

A harc maga a stílus ismerőinek nem lesz idegen - a szokásos tartsd a levegőben ameddig tudod filozófia jegyében kell elképzelni, amihez minden karakternek biztosították a megfelelő eszköztárat. Ez az úgy nevezett Juggler stílus. Három alap támadásunk van, ami ellentétben a megszokottól nem kézzel vagy lábbal való támadásra koncentrálódik, hanem 3 különböző erősséget jelent. A speciális támadásokat a szokásos, le-előre, előre-hátra plusz adott gomb kombinációival lehet előhozni. Ezeknek van egy alap és ez speciális változata is. Ugyanis van egy úgynevezett speciális (aka "super") csíkunk, ami a harc alatt szépen feltöltődik. Eldönthetjük, hogy megtartjuk és egy adott pillanatban a két hátsó „ravasz/gomb” megnyomásával aktiváljuk (azaz, hátra dőlünk és nézzük a show-t). Vagy ha mégis csak úgy döntünk, hogy a kombók hatékonyabbá tételére vagy esetleg menekülésre használnák, akkor nincs más dolgunk, mint egy speciális mozdulat után rögtön megnyomni a jobb hátsó ravaszt és máris elégettünk egy vagy esetleg két csíkot.

Amúgy az ellenfél kombóiból egy előre vagy hátra dupla irány + speciális méter égetéssel tudunk „megszökni” ami néha hasznosabb mint egy szuper által bevitt sérülés. Ezek a mega-támadások amúgy rettentően látványosak, attól függően változnak, hogy melyik irányba lőjük el őket, és látszik rajtuk, hogy egyenként ki lettek dolgozva attól függően, hogy ki ellen harcolunk éppen. Vannak köztük egyszerűbbek és elképesztően látványosak is. Van még egy másik speciális technika, az úgy nevezett Clash. Ezt csak akkor tudjuk kezdeményezni, ha már a második „piros” életerő csíkunknál vagyunk, Ilyenkor a két karakter egymásnak feszül, mondanak egy jó kis keménykedő szöveget, majd van pár másodpercünk, hogy eldöntsük hány csíkot akarunk beáldozni a győzelem érdekében. Ha akarjuk akár mind a négyet eltolhatjuk, viszont taktikai szempontból nem biztos, hogy érdemes, mivel ha az ellenfél nyer akkor az életének „csak” a 33%-a marad meg. Azaz ha a super-ünk sebez rajta mondjuk 50%-ot, akkor is jobban járunk, ha elveszítjük az összecsapást, majd a megmaradt super csíkjainkkal elintézzük az ellenfelet.

Természetesen minden pályán vannak dobható, törhető, használható elemek amiket ha jókor sikerül elhasználni, masszív sebzést okozhatunk vele. Személy szerint imádom, amikor figyelnek a részletekre és ebből a szempontból (is) túlteljesítettek a srácok. Ugyanis még arra is volt energia, hogy a különböző tárgyakhoz karakter specifikus működést alkossanak. Gondolok itt arra például, hogy a Gothami pályán az egyik oldalon van egy autó. Na például ha Catwoman-nel játszunk és megnyomjuk a speciális interakciós gombot, akkor ő egyszerűen egy nagyot szökken az autóról, amit használhatunk mondjuk menekülésre. Viszont ha egy erősebb karakterrel vagyunk, mint mondjuk Superman, ő fogja, felemeli az egész kocsit és úgy hozzá vágja az ellenfélhez, hogy "Heló, szia, mínusz 20% élet!" ... Ha még ez sem lenne elég, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb pálya több szintes. Ha harc közben az egyik sarok felé közeledve az életerő csíkunk alatt megjelenik egy kis kék ikon és a sarok felé mutat, akkor egy hátrafelé + X/A (konzol kar függvényében) nyomva tartott gomb kombinációval átrúghatjuk/üthetjük egy másik pályára az ellenfelet. Ezek is nyilván szép sebzéssel járnak és nagyon menő az „esés” animáció is.

Nincs vége, a következő oldalon folytatjuk!

Ha végeztünk a Story móddal, akkor kezdődik igazából a játék. Kezdésnek érdemes a történet során megismert „tesó szem”-hez ellátogatni és kinyitogatni az ezidáig megszerzett dobozokat. Ezek több szinten érkeznek és ennek megfelelően vannak benne a különböző felszerelés darabok. Igen, itt ilyen is van, méghozzá döbbenetes mennyiségben. Karaktereink ugyanis szinte teljes egészükben alakítgathatóak. Ellátogatva a customization menübe, egy listából kiválaszthatjuk azt akit át szeretnénk cicomázni. Itt már alapból 3 „loadout”-ot kreálhatunk, amiket még saját névvel is elláthatunk. Belépve 5 páncél, két képesség és egy skin slot fogad minket, amelyekben be tudjuk állítgatni, hogy mit tudjon a karakterünk és legfőképpen, hogyan nézzen ki. Ezek a páncél darabok nem csak vizuálisan változtatják meg a karakterünket, hanem a 4 passzív adottságainkat befolyásolják. Ezek a Strength, Ability, Defense és a Health paraméterek. Lényegében arról van szó, hogy mi magunk tudunk összeállítani egy olyan loadoutot ami jobban fekszik a stílusunkhoz, illetve a Multiverse kihívásokhoz (lásd később...) tudjuk esetlegesen igazítani a karakterünket.

A felszerelés darabok is kaptak saját „ritkasági” faktort, nyilván minél ritkább egy darab (azaz mondjuk Legendary), annál jobban növeli a passzív képességeinket. Valamint természetesen szinthez is kötöttek, ugyanis karakterünk egészen a 20-as szintig tápolható fel. Vannak legendary szettek is, amiket összegyűjtve extra szett bónuszokat kapunk, ami elég ismerős lehet egy Diablo játékosnak, de ha valami működik akkor nem szégyen használni. A skin-ek általában csak a külső megjelenést változtatják meg, de vannak speciális darabok amik kvázi egy új karaktert jelentenek. Például Robinnak megszerezhető a Nightwing skin, amihez ha sikerül még egy speciális abilityt is megnyitni, akkor nem csak, hogy megváltozik a kinézete de más fegyvert is fog használni harc közben. Még arra is gondoltak, hogy ha nagyon szeretünk egy adott felszerelést de nem passzol a kinézete a többi általunk használt elemhez, akkor átformálhatjuk egy másik darab képére. Nagyon finom kis nyalánkságok ezek, amelyek sokat adnak hozzá a játék mechanikáihoz.

Ha kiválasztottunk kedvencünket, de még nem érezzük magunkat elég magabiztosnak, hogy beugorjunk az Online csatatérre, lehet és amúgy ajánlott is gyakorolni egy kicsit a Multiverse birodalmában. Aki ismeri a DC univerzumot annak nem lesz akkor újdonság, viszont aki nem, annak elmondom, hogy több univerzum létezik. Mindegyikben egy vagy több dolog teljesen más mint a saját világunkban. Nos itt a játékban ez igazából a challenge módot jelenti. Több, különböző speciális módosítóval vagy feltétellel ellátott bolygón verhetjük bucira az ellenünk felsorakoztatott ellenfeleket, akik nehézségi és ajánlott játékos szintjét előre kiírja a rendszer, így magunk dönthetjük el, hogy elég kemények vagyunk-e már a kihíváshoz. A feladatok elég változatosak és folyamatosan kapjuk őket, mindig van napi, heti és havi challenge bolygó is, szóval unatkozni nem fogunk. Kicsit ide tartozik a Guild rendszer is, ami nagyjából a klán rendszernek felel meg. Online rákeresel egy szimpatikus csapatra, csatlakozol és onnantól fogva minden amit csinálsz bele számít a guild előrehaladásába is. Lehet kommunikálni, látod ki van online és lehet egyéni vagy guild meccseket is szervezni.

Sok kritika érte anno a MK X és az Injustice első részét a nem túl acélos netkód miatt. A NetherRealm még tavaly tavasszal elkezdett tesztelni egy általuk kifejlesztett rendszert, ami a béta során nagyon sok jóval kecsegtetett. A pontos technikai részletek ismerete nélkül annyit lehet tudni, hogy a netkódot sikerült úgy felgyorsítani, hogy ne kelljen mindkét féltől megerősítést kapnia a rendszernek arról, amit az egyik játékos csinált. Azaz amikor A játékos ugrott, B játékosnak is jeleznie kellett, hogy valóban ugrás történt. E helyett van most az, hogy ha ugrunk akkor rögtön ugrik a karakter és majd utána hozzá igazítja a net kód, ha esetleg hiba csúszott valahol a számításokba. Nos ennek a rendszernek a teljes verzióját köszönthetjük az IJ 2-ben és mondanom sem kell, hogy hangos az internet a csodálkozástól, hogy mennyire stabil, reszponzív és lagmentes az online játék. Ezt én magam is megerősíthetem, bár annyira tartalmas a játék, hogy az online módokra csak futólag volt időm de akkor teljesen hibátlanul és gyorsan találtam ellenfelet és szinte offline sebességgel működtek az inputok.

A játék másik (már a sokadik) erőssége az audiovizuális prezentáció, ami nagyjából mindent felülmúl amit valaha ebben a stílusban láthattunk. A karakterek, az animációk, az effektek, a pályák, a szuperek, vagy akár csak a sima támadások egész egyszerűen döbbenetesen jól néznek ki. Sok idei játékot maga mögé utasít például az arc és szem animáció (inkább nem írok neveket….), a karakterek egymással való interakciója, azok az apróságok, hogy minden harc elején és még két menet között is személyre szabottan szólnak be egymásnak az ellenfelek. Minden mozog, csillog, villog, robban szinte lemászik a képernyőről. A karakter specifikus mozdulatai szintén bitang jók - pontosan így képzeltük el anno őket mozgásban amikor még csak képregényekben láthattuk őket. A 4k és HDR támogatás PS4 PRO-n már csak hab a tortán. Egy szóval ez a része is hibátlan a játéknak.

Negatívumként csak olyan dolgok hozhatóak fel, hogy borzasztó körülményes és lassú a loot dobozok kinyitása, erre tényleg kitalálhattak volna valamit. Elsőre talán egy kicsit kaotikus lehet a menü és rendszeresen belefutottam egy olyan bug-ba, hogy nem tudtam csatlakozni a szerverekhez amíg újra nem indítottam a játékot. Sokan sírtak a mobilokon már régóta bevezetett (és amúgy már a konzolos játékokban is fel-fel tűnő) hard currency-k bevezetéséért, ami nagyjából annyit jelent, hogy ha nem akarunk valamivel nagyon sokat szívni, vagy megvárni amíg kiesik random loot-ból akkor egyszerűen megvehetjük. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy nincs a játékban pay to win, azaz csak és kizárólag kozmetikai dolgokra lehet pénzt költeni, nem fog és tud senki sem emiatt előnybe kerülni. Valamint az utolsó személyes problémám, ami miatt a MK X is kevesebbet pörgött baráti körömben, az a Tag Team mód hiánya. Már a MK-nál is, de itt aztán pláne egy óriási ziccer kihagyásának tartom, hiszen annyira sok szálon kapcsolódnak a karakterek a hatalmas univerzum miatt, hogy nagyon szuper, egyedi tag team kombókat, csapatokat lehetett volna összehozni, ami biztos, hogy kimerítette volna a teljes rajongói kiszolgálás fogalmát.

Akik a stílus rajongói, szerelmesei vagy esetleg csak a DC hősökért rajonganak, nem nagyon tudnak ezzel a játékkal mellényúlni. Bődületes tartalom van a programban, folyamatosan érkeznek majd az új karakterek (akikről majd mi is beszámolunk) és a Multiverse kihívások és a karakterek kimaxolása még bőven hónapokra való elfoglaltságot jelent. Az biztos, hogy mostantól kezdve az IJ 2 lesz a definitív és egyben referencia verekedős játék, hiába van esetleg mélyebb vagy összetettebb harcrendszere másoknak. Srácok, így kell kiadni és megcsinálni egy játékot 2017-ben, kéremalássan'!