Portal KnightsTeszt

Ha a világ tudta volna, hogy Notch-ék micsoda sikereket fognak elérni a Minecraft-el, egy emberként estek volna neki azon versenyezni, hogy ki készít hamarabb digitális pixellegót - és szedi magát belőle takony gazdaggá. Utólag persze mindez olyan mint a kutya vacsorája, így a lelkes versenyzők kénytelenek valami spéci fűszerrel feldobni a receptet. A Portal Knights esetében sajnos az eredmény ínyenc gasztroköltemény helyett sokkal inkább hasonlít egy elsózott krumplifőzelékre…

Mikor Macek ügynök feldobta a címet az első gondolatom az volt, hogy a Portal találkozott a Shovel Knight-al - de sajnos erről szó sincs. A Portal Knights zászlajának célja egy third person Minecraft, ahol az építgetés háttérbe szorul, a kraftolás, az RPG elemek és a harc (Portal Kombat, ha-ha! (Ez tényleg jó! :D - macko)) pedig kulcsszerepet kap.

Ennek ellenére, a játék igazán egyik területén sem remekel. RPG-nek túl suta, a harcrendszer túl primitív, a kraftolás pedig könnyedén unalomba tud fordulni. Ilyenkor jöhetne képbe egy jó történet, ami segítene túllendülni az imént említetteken, de a Keen Games jómunkásemberei itt sem igyekeztek összetörni magukat.

Az univerzum eleinte békés volt, mint az állatkerti robotpanda. Aztán hirtelen beütött a matató ménkü és bamm! - már nem is volt olyan békés. A világ darabokra tört, földrészeit pedig portálok kötötték össze, melyek helyreállítása a portál lovagok nemes feladata - bíztat a bevezető kedvesen.

Mikor a játék először a szemünk elé tárul, hirtelen úgy is érezhetnénk: jé, ez egy olyan Minecraft, amiben van grafika is - egyetlen dolog hibáddzik: a stílus. A szereplők olyanok, mintha a legóemberek keresztezték volna magukat az Xbox-os avatarokkal. Az ellenfelek szintén nem a kreativitás csúcsát képviselik, eleinte papagájok és pattogó gömbtrutyik keserítik meg az életünket, majd később mindenféle arctalan-beazonosíthatatlan elementál lovagok. Egyébként az összhatás egyáltalán nem csúnya, az ég kék, a fű zöld, az effektek néhol egész jól fel tudják dobni az amúgy elég generikus objektum-felhozatalt.

A kezdeti minimális tutorial-okat követően nem lacáz a játék, bedob a mélyvízbe. Nem is az a baj, hogy legyőzhetetlennek tűnnek kis gnóm ellenfeleink, de időnként nem szégyell 5-6 példányt is a nyakunkba dobni és akkor beüt a baj. Ilyenkor jönne jól, ha kraftolhatnánk valami tuti kis fegyvert, de egyrészt a program nem igyekszik fogni a kezdők kezét, másrészt a nyersanyagok is jól el vannak rejtve a korai pályákon. Ha pedig előremennél későbbi pályákra gyűjteni, ott a túlerőben levő monszták kiadják az utadat alaposan…

És ami a legnagyobb probléma: ez ellenfelek leverése különösebb motiváló erőt nem ad, elmarad a „nagy jutalom érzés”. A pályák teljesítése pedig csupán annyiból áll, hogy összefarmolj bizonyos mennyiségű portál-követ és ezekből megépítsd a járatot a következő szintre. Az, hogy a portál-követ valami veszélyesen izgalmas (nem) mini-mellékküldetésből, vagy egy korábbi pályán könnyűszerrel kifilézett papagájból nyered ki, tökmindegy.

Igazából a játék leginkább multiplayer-ben működik (ugyanaz mint a single kampány, csak ugye többedmagunkkal), ott valahogy az „együtt elszerencsétlenkedünk” érzés még akár mókába is fordíthatja az egyébként elfuserált állapotokat.

keviny