MLB The Show 2017Teszt

Biztosan sokan emlékeznek azokra a 80-as, 90-es években szuper népszerű (legalább is itthon) sportfilmekre, amik közül elég sok szólt a Baseball szépségeiről. Adott volt egy tini csapat (itt nem egy popbandára gondolok), akiknek meg kellett verni a gonosz másik csapatot, vagy egy lecsúszott alkoholista 40+-os csávó, aki még utoljára villantani akart valamit a pályán (na nem AZT) az edzősködéssel. Vagy jött a lesérült, a maffiának ki nem fizetett tartozás miatt ledarált kezét egy gumidarabbal helyettesítve visszatérni akaró arc (bár ez talán inkább a Tökös Tekés volt - kacsint.). Na, ezekben a filmekben ha belegondoltok, mindig volt egy közös pont, amire csak ennyi idő elteltével és egy baseball játék tesztelésének köszönhetően figyeltem fel. Konkrétan az, hogy a nagy záró meccs alatt mindig volt egy nagyobbacska ugrás, ahol mutatták a kijelzőt, szólt a zene és szépen felgyorsították a képet, amíg mondjuk az utolsó körhöz nem ért a mérkőzés. Erre azért volt szükség, mert különben mind elaludtunk volna.

Kellemes hangulat az arénában...

Itt most leírhatnám a Baseball szabályait, de így 2017-ben, amikor már a hűtő is a neten van, mindenkit arra bátorítanék, hogy a Wikipedia releváns oldalán olvasson utána, mert ennek a sportnak is megvannak a felszín alatt rejlő mélységei. Lustább és/vagy az elmúlt 30 évet egy TV nélküli barlangban töltő olvasóinknak azért röviden felvázolom, hogy miről is van szó. A játékot két 9 fős csapat játssza egymás ellen. Van egy dobó játékos, akinek az az egyetlen feladata, hogy úgy juttassa el az ütő mögött guggoló csapattársának (ő az elkapó) a kesztyűjébe a labdát, hogy az ütő játékos minden huligán kedvenc sétabotjával, azaz a baseball ütővel ne tudja azt durva messze elütni. Ha ez esetleg sikerül és közben beér a 3 bázis közül az egyikre, akkor jön a következő ütő játékos egészen addig, ameddig vége nem lesz az adott körnek. A másik eset, hogy úgy esik ki mind a 3 ütő játékos, hogy nem sikerült érvényes ütést produkálniuk. Ilyenkor ugye lejönnek a pályán lévő játékosok és oldalt cserélnek, azaz akik eddig dobtak, most ütni fognak és kezdődik az egész előröl.

Van retro HUD is, a vén rókák örömére.

Bár hazánkban nem túl népszerű a baseball, Amerikában ezt tartják az igazi nemzeti sportnak. Elképesztő kultusza van, egy-egy meccsre többen mennek ki, mint bármelyik másik sportágnál. Ennek tükrében ugye nem is meglepő, hogy saját videojáték sorozata van, és azon sem nagyon lehet csodálkozni, hogy a The Show bár már 2006 óta évente megjelenik, nem nagyon jutott el az öreg kontinensre. Pedig a minőségét tekintve semmi szégyenkeznivalója nincsen, mert van itt minden, mint a nagyoknál. Saját karaktergenerálás (rögtön csináltam is egyet Joe Alaplabda néven), Story mód (!) mint a FIFA-ban és az NBA-ben. Egész szezonos menedzselős mód, lehet offline is és online is tolni. Van Fantázia draftolás, meg retro mód. Nekünk, laikusoknak főleg a Story mód lesz az érdekes, ami leginkább egy butított RPG-re hasonlít: kreálunk egy játékost, szerzünk egy menedzsert, és ha megfelelően teljesítünk, a bemelegítő meccsek után eljutunk oda, hogy kiválaszt minket egy profi csapat, és ha nem akarunk esetleg mégis csak iskolába menni, akkor nincs más dolgunk mint aláírni a szerződést és elkezdeni a profi pályafutásunkat. Különlegességnek számít, hogy az egész történet egy narrátor segítségével van elmesélve, azaz a karakterünk nem beszélget, nem végez interakciót, mindig csak a telefonon keresztül értekezünk az ügynökünkkel és mi közben döntjük el, hogy merre haladjon tovább a történet. Néha kicsit fura, hogy ezáltal nem nagyon kap a karakterünk személyiséget, de megvan a maga bája a dolognak.

Gitárról ütőre pártolt az öreg.

Nem kell attól sem megijedni amúgy, hogy ha valakinek kvázi lövése sincs a sportról, mert nekem sem volt, viszont nagyon jól adagolja a játék a kezdést és teljesen alaposan elmagyaráz mindent, így nagyon hamar bele lehet jönni. Már rögtön az elején több irányítási modell közül lehet választani, amiket ki is tudunk próbálni, hogy melyik áll jobban kézre. Sok dolgot, mint mondjuk a labdák elkapását, vagy a szökni próbálók figyelését teljesen automatizálni lehet, így nekünk nem lesz más dolgunk, mint a játékra koncentrálni. Dobóként választhatunk három fajta dobás közül, amit egy virtuális négyzetbe célozva dobhatunk el. Az ütőnek van úgynevezett hideg és meleg területe az ütés zónájában, amit nekünk a játék az első ütésnél megmutat. Itt az a lényeg, hogy csak oda szabad célozni ahol kék mező van, mivel ha a pirosba repül véletlenül a labda, akkor az ütő nagy valószínűséggel kiküldi a világűrbe és szerez egy csomó pontot. A csavar az egészben az, hogy ezt csak a legelső ütéskor látjuk, azaz a jövőre nézve érdemes elég alaposan megjegyezni, hogy hova érdemes tenni a dolgokat.

Nincs mit tenni, ez a home run 400 Forintot sem ér.

Mint a való életben, itt is megmutatja az elkapó, hogy szerinte melyik lenne az ajánlatos dobás és hogy hova célozzunk. Természetesen ezt nem kötelező betartani, viszont tapasztalataim alapján a kezdő nehézségi szinten kizárólag jó tanácsokat ad. Az ütés maga nem szól másról, mint reflexről, a három lehetséges gomb közül kell megnyomni valamelyiket (normál, erős, pici), és attól függően, hogy melyik irányítási metódust választottuk, az irányt is. Kis odafigyeléssel egész jókat lehet ütni, nekem többször is sikerült „hazafutnom”.

Természetesen ebben a programban sincsenek licenc problémák, az összes csapat, összes játékosa, pályástul, szurkolóstul, mindenestül megtalálható a játékban, viszont hasonlóan a 2K sorozat pár évvel ezelőtti verziójához még itt sem sikerült minden egyes játékost bescannelni. Laikusként ez nyílván nem sok embert fog zavarni. A pályák nekem egy kicsit üresnek tűntek, de ezt betudtam a zsáner sajátosságának (hiszen a valóságban is egy nagy üres placc az egész), a karakterek jól néznek ki, a mozgásuk/animációjuk nagyon tetszett, teljesen autentikus volt, bár nagy fekete pont, hogy nem láttam bagót köpködő játékost. A fizika is rendben van, érezni az ütések és dobások erejét.

Azt hiszem, ezt úgy hívják, hogy telitalálat!

Alapvetően egy nagyon igényes sportjátékról van szó, ami személy szerint nekem egy kicsit unalmas volt, hiszen a többi labdajátékkal ellentétben itt nem mi irányítjuk a játékost, maximum csak akkor, ha éppen elkapunk egy labdát. De ez ne tántorítsa el a sportág szerelmeseit és azokat a bátor sportrajongókat sem, akik valami újra, másra vágynak, nyugodtan tegyenek vele egy próbát (akár kicsit később, nyomottabb áron), mert nem fognak csalódni.