KonaTeszt

A Kickstarteren összekalapozott Kona (a szó a krí indiánok nyelvén havat jelent) 1970-ben játszódik Kanadában, azon belül is egy tóparti faluban Québec északi részén, ahová a koreai háborút megjárt Carl Faubert magánnyomozó egy idősödő angol úriember, William Hamilton kérésére vezet le piros Chevy kisteherautójában.

Hamilton gazdag iparmágnás, akinek befolyása a környéken tagadhatatlan, hiszen valamennyi helyi vállalkozás az ő tulajdonában van, és Atamipek Lake legtöbb lakója az ő alkalmazottja. A közutálatnak örvendő angol pazar vadászlakját vandálok rongálták meg, Carl feladata pedig a tettes kézre kerítése. Megbízója a krí indiánokra gyanakszik, akik a rézbányák újranyitása, de még inkább a termelés fokozása érdekében a szent földjeik elpusztítása miatt orroltak meg rá. Carl már az érkezésekor egészen különleges dolgokat tapasztal: egy váratlan baleset után egy látszólag semmiből támadt hóviharral érkezett nem evilági hideggel találja magát szembe, ráadásul nem csak Hamilton nincs a megbeszélt helyen, de a település összes lakójának is nyoma veszett.

A rövid bevezetés az útról lesodródott kocsijából kikecmergő Carllal és a mindent beborító hóval a Silent Hillt juttatta eszembe, de a továbbiakban ez a hasonlóság legfeljebb a borzongós hangulat szintjén marad meg. A Kona nagy részében hol gyalog, hol autóval és egy később összeszedett másik járművel járjuk be Atamipek Laket és a környező erdős területet nyomok után kutatva, hogy kiderítsük, mi történt, és hogy hová tűnt mindenki. Mivel Carl nem készült fel a rejtélyes kék kristályokat is eredményező abnormálisan hideg időjárásra, az elemekkel is meggyűlik a baja, és oda kell figyelnünk, hogy ne hűljön ki, ám ugyanakkor a hidegvérét is megőrizze, ugyanis túl sok borzalom láttán hajlamos elveszíteni a fejét. HUD elemek híján mindössze három kis ikon jelzi életerőnket, testhőnket és mentális állapotunkat, de vannak egyéb jelei annak, ha baj van: Carl a fagyhalál közeledtével lassul és egyre homályosabban lát, de a narrátor is jelzi, hogy hősünk épp azon töpreng, vajon meddig kell még kitartania, mert már nem érzi a lábujjait. A bepánikolás leginkább rettenetes célzásban nyilvánul meg, a haldoklást pedig a szokásos egyre vörösödő látómezővel és szívdobogással adja tudtunkra a játék.

A helyiek otthonát kipucolva rengeteg tárgyat szedhetünk össze, amelyeket aztán nem győzünk majd a kisteherautónk platójára hordani, mert jelentősége csak a tűzgyújtáshoz szükséges eszközöknek, illetve néhány közelharci fegyvernek van. Az erdőben túl mélyre merészkedve szokatlanul agresszív farkasokba futhatunk, akik ellen jól jön a fejsze vagy a pisztoly, de legnagyobb ellenségünk szinte végig a hideg (és adott esetben saját tájékozódóképességünk). A történet végére rengeteg gyufát, cigit, elsősegélycsomagot és egyebet cipeltem magammal, de a javára sose volt szükségem, és a lőfegyvereket is hanyagolhatjuk, a javításra szoruló második járműről nem is beszélve, aminek némelyik alkatrészét elég hülye helyre dugták el. A vezetés egyébként a töltések beröccenéseitől eltekintve nagyon hangulatos, főleg miután leszáll az éj, a vakító fehérséget felváltó sötétben azonban még nehezebb tájékozódni, és csak Carl autóstérképére hagyatkozhatunk, ami nagyon tetszett, bár néha elég idegesítő kotorászni utána a nem túl praktikus tárgymenüben.

A sietősen elhagyott otthonokban naplókat és újságcikkeket, illetve a túlélésünket segítő tárgyakat találunk, és szép lassan megismerjük az Isten háta mögött élő kis közösség tagjait minden sötét titkukkal együtt, de azért Everyone's Gone to the Rapture mélységű összefüggésekre nem kell számítani. Ránk van bízva, mennyire ássuk bele magunkat a falu ügyes-bajos dolgaiba, de minden fontosabb felfedezés magándetektívünk jegyzetfüzetébe kerül olykor fényképek kíséretében, alkalmanként ugyanis magától előkapja polaroid fényképezőgépét, hogy egy-egy fontosabb nyomot megörökítsen. Amíg van filmünk, bármit lefényképezhetünk, a nagy megvilágosodások azonban többnyire víziók formájában érkeznek: ilyenkor látjuk megelevenedni a közelmúltat, és ezek a látomások segítenek némelyik fejtörő megoldásában is. Fejtörőből egyébként nincs túl sok, gondot inkább egy-egy továbbjutáshoz nem is feltétlenül szükséges tárgy megtalálása okozhat (azt a rohadt mágnest mennyit kerestem!).

A Kona hossza alaposságunk függvényében 3-8 óra közé tehető, és én a kényszeresek táborát erősítve koppantam egyet, amikor 8 óra után közvetlenül a végcél előtt hirtelen vége lett. A rejtélyt lényegében nem is kellett megoldanom, mert egy látomásból kiderült, mi történt, és bár így is maradtak megválaszolatlan kérdések, a gyors lezárás miatt hiányérzetem van. Közrejátszhat, hogy a játék sokáig epizodikus kalandnak készült (mcmacko streamelte is a Kôna - Day 1 néven futó Early Access verziót), mostanra azonban kiderült, hogy négyrészes sorozat lesz, ami miatt talán máshogy kellett lezárni.

Szintén furcsállottam, hogy bizonyos dolgokra csak véletlenül lehet rájönni, például hogy nem kell visszacammogni a messze hagyott járműig, mert a legközelebbi mentés betöltésekor a játék automatikusan „utánunk hozza”, vagy hogy a két jármű csomagtartója össze van kötve, mint a régi Resikben a ládák. Az sem mindig egyértelmű, merre tovább, ezért előfordult, hogy nem megfelelő sorrendben látogattam meg helyszíneket, és némelyik feladatról csak később derült ki, miért kellett megcsinálnom. Szerencsére a fülbemászó zenék, a hallhatóan természetfilmes múlttal rendelkező narrátor megjegyzései, a korhű és az elszigeteltség érzéséből fakadóan nyomasztó hangulat bőven ellensúlyozzák a kisebb logikai bukfenceket.

Amit mindenképp megőrzök hosszú távon a Konáról az emlékezetemben, az a főcímdala, illetve a kiszolgáltatottság, amit akkor éreztem, amikor éjjel a fák közt botorkálva egyre közelebbről hallottam a nyomomban somfordáló farkas fenyegető morgását. A Kona természetfelettivel kacérkodó története, de még inkább a hangulata ügyesen feledteti a kisebb technikai malőröket, az összecsapott befejezést, és a tényt, hogy a folytatásra alighanem legalább egy évet kell várnunk.

***Kona | Platform: PC (tesztelt), PS4, Xbox One

Fejlesztő: Parabole | Kiadó: Parabole***