A március azt jelenti, hogy jön a tavasz, rügyeznek a fák, a madárkák egymást hajkurásszák az ágak között... az indie fejlesztők pedig most is, platformtól függetlenül sziporkáznak.
A mostani indie kapszulákat a tavasz színeinek jegyében állítottuk össze, méghozzá mindenféle platformon. Ha PC-s FPS-ről van szó, akkor bejárjuk az ultra hardcore Desync birodalmat, és a logikai szöszölős ReThink agytekervényeket megmozgató szobáit. Utána egy kult platformer DLC-jét nézzük meg, méghozzá Switch platformon (Shovel Knight: Specter of Torment). Szó lesz egy agymenős horrorról, amely egyben érdekes túlélő kalandjáték is. Nem mellesleg az egykori Alone in the Dark készítőitől érkezik (2DARK). Metroidvania nélkül (Forma.8) pedig mostanában nem készülhet indie-válogatás.
Mókás faktum: öten vetettük rá magunkat a mostani adagnak, és mindenkinél betaláltak valahol a mostani játékok, amelyekhez ezúton is jó szemezgetést kívánunk! További jóság a Gamer365 Fantasztikus Lehetőségei(TM) között: az alábbi képeken a téged érdeklő játékok aloldalára ugorhatsz!
2DARK - Teszt
Frederick Raynalt nem csak azért tiszteljük majd a 2DARK megjelenése után, mert a mester egyszerre apukája Edward Carnby-nak és Twinsennek. Hanem azért is, mert a legújabb játékával garantáltan megszólít majd egy szűkebb fan-réteget, akik kult címként fognak tekinteni az utóbbi idők egyik legérdekesebb (retro) horror-kalandjátékára.
A 2DARK pedig nem csak azért érdekes, mert TÉNYLEG olyan vele játszani, mintha egy bő húsz évvel korábbi pöpec DOS-os cuccot töltenél be (szigorúan boot-disk segítségével). Hanem azért is, mert egy különleges műfajmixet prezentál, amelyben egyenlő arányban található meg a horror, a kalandjátékok olykor pixelvadászatba fulladó játékmenete, és a Hitman játékok fineszes megoldásláncolata.
Felső nézetű kalandjaink során a családi tragédiákat átélt hősünkkel fogadalmat teszünk arra, hogy a város gyermekrabló sorozatgyilkosait eltegyük láb alól. A nyomozás különböző fázisaiban a város éjsötét szegleteit bejárva egy magasabb szintű összeesküvés szálait göngyölítjük fel, közben pedig elrabolt gyerkőcöket mentünk meg a voxelgrafikus megjelenítéssel elénk tárt gazfickók karmai közül. A játékmenet is eköré a „megmentő”-mechanika köré van felfűzve, közben pedig a terep kihívásaira is muszáj lesz reagálnunk. Aztán a sötétségben lopakodva (és a környezet lehetőségeit bevonva) egyesével iktatgathatjuk ki az őröket, vagy az adott pályák nevesebb negatív karaktereit. Ez nem mindig magától értetődő feladat, révén az általában erős fegyverekkel felszerelt gonoszok ellen eleinte esélyünk sem lesz. Ám később sem lesz egyszerű dolgunk - ha jobb fegyverekbe is botlunk, a lőszert szűkösebben mérik, mint a referenciaként gyakran emlegetett túlélő-horror alapvetésekben.
A megfejtés kiokoskodása bár sokszor tényleg a kopasz bérgyilkos játékait idézi, nem egyszer a próba-cseresznye irányba tolja a játékostól megkövetelt stratégiát. Ez sokakat el fog majd tántorítani - a 2DARK ugyanis csak tényleg a kitartó gamereket jutalmazza majd. Őket viszont bő kézzel. Itt semmi nincs szájba rágva, de minden megfejtés egy apró sikerélményként marad meg a rövidtávú memóriában. A pályák komplexitása is váratlan meglepetésekkel tud kecsegtetni - de olykor nyilvánvaló bogarak is befészkelődnek a térben ábrázolt pixelek összjátékába. Nekünk játékmenetet derékba törő bugokkal nem sikerült találkozni, de itt-ott lehet olvasni érdekes problémákról. (A cikkíró ezzel párhuzamosan szomorúan konstatálta, hogy a tesztelt Xbox One verzió pl. az acsikat nem regisztrálta a tesztelői fiókon…) A másik fő gond a játék morbid mivoltából fakad. A megkínzott, esetenként lehentelt kisgyerkőcök látványa, vagy sejtetése a jó ízlés határait bőven átszakítja. Kár hogy ebben a Raynal-házaspár (a játék grafikusa maga Frederick felesége) nem tudta belőni a vállalható szintet. Amiről még fontos megemlékezni: a játék interfésze sem magától értetődő, de egyszerű, és némi szoktatás után eléggé kézenfekvővé válik a sok-sok összeszedett tárgy menedzselése.
Mindenezek ellenére a 2DARK az utóbbi idők egyik legérdekesebb független fejlesztőktől érzekő megjelenése. Régen volt már olyan, hogy egy tesztelés kedvéért beröffentett indie program utólag is ott motoszkáljon a fejemben, és vissza-visszahúzzon a karmai közé. A 2DARK viszont képes volt erre a mutatványra, egymás után többször is. Nem biztos, hogy a te játékod, de még az is lehet, hogy végül a tavasz egyik kedvencévé fog avanzsálni nálad is a franciák legújabb agyszüleménye.
7/10
mcmacko
***2DARK | Platform: PC, XO, PS4
Fejlesztő: Gloomywood | Kiadó: BigBen Interactive
Megjelenés: 2017. március 10. | Ár: 25 EUR ***
Desync - Teszt
A Desync-el való első találkozásomat olyan randevúként tudnám leírni, ahol a kölcsönös udvarias üdvözlés után a hölgy (úr) hátralép, lendületből álcsúcson vág, kapsz egyet gyomorszájba, aztán a földön jól meg is rugdos. Az ember ilyenkor feláll. mond valami csúnyát. és faképnél hagyja a másikat, és gyanúm szerint a Desync esetében is (többször) ez fog majd történni. A Desync ugyanis nehéz. Kíméletlenül nehéz, az első perctől fogva, folyamatosan, soha nem lesz könnyebb. Még nehezebb lesz. Nincsenek fokozatok, egy nehézség van, a Brutális. És első pillantásra nem éri meg időt ölni abba, hogy hátha, adok neki még egy órát, talán megkedvelem, és nem fogok percenként meghalni - minek kínozzam magam, amikor ez csak egy retro-FPS (a Quake III / Unreal Tournament nosztalgiavilágból) egész jó synthwave soundtrackkel és neon-kiberpunk vizuális esztétikával, ami nagyjából úgy néz ki, mint ha a Tron világába dobtak volna be lövöldözni. Vagyis: semmi különös.
Ha mégis rászánod az egy órát, lehet, hogy ott ragadsz mellette. Könnyebb nem lesz, de tanulni fogsz a millió halálból, és rájössz, hogy a Desync-nek határozott mélységei vannak. Egyrészt a Bulletstorméhoz hasonlatos kombórendszer, ami itt nem pusztán a pontszerzést, hanem a konkrét túlélést szolgálja, ahhoz, hogy kellő hatékonysággal tud gyilkolni az ellenfeleidet, ki kell kísérletezned, hogy melyik ellenféltípus milyen kombóval nyiffantható ki a leggyorsabban. Ellenfélből pedig van bőven (normál és "elit" változatban is érkeznek), és a fegyvereidnek is kivétel nélkül két lövéstípusuk van. Ha ehhez hozzáadod a pályákon elszórt csapdákat, különleges játékmenet-koktélt kapsz: egy olyan hipergyors akciójátékot, ahol egyben sok-sok taktikai döntést is kell hoznod úgy, hogy a játék nehézsége közben folyamatosan döngöl bele az anyaföldbe.
Nem fog mindenkinek bejönni, nyilván jó sokan nem akarják (folyamatosan) azt kockáztatni, hogy elszakad a cérna, és repül az egér a monitorba - ha mégis vállalod, az utóbbi idők egyik legérdekesebb próbálkozásával ismerkedhetsz meg az FPS zsánerben.
7/10
liquid
***DESYNC | Platform: PC
Fejlesztő: Foregone Syndicate | Kiadó: Adult Swim Games
Megjelenés: 2017. február 28. | Ár: 15 EUR ***
Forma.8 - Teszt
Az indie szcéna egyik fő vonzereje a leginkább a kísérletezgetés, mikor az új ötletek és a valóságtól elrugaszkodott képi világ megálmodása jó esetben egészen szürreális, vagy épp magával ragadó egyveleggé gyúrja össze a képernyőn látottakat. Nem kivétel ez alól a független kis olasz stúdió, a Mixed Bag játéka sem, amely a klasszikus akció-kalandjáték határain egyensúlyozva egy metroidvania-stílusú történetbe szőtte az ötleteit, abból is az ún. nyíltabb, openworld-szerű formációt választották a srácok.
A Forma.8 névre keresztelt indie kaland egészen sajátos, mondhatnánk minimalista módszerekkel operáló látvánnyal támad, amelyben az egyedi formák és görbék okos összemosása egészen magával ragadó külcsínt eredményez és talán épp ez az a hiányzó plusz, ami kiemeli a zsáner képviselői közül. Hasonló témájúnak talán a ma is divatos vintage sci-fi plakátokat említeném, viszont a Forma.8 képi és a hozzá társuló sejtelmes, ugyanakkor atmoszférikus dallamai hatására itt bizony teljesen életszerűvé válik az egész.
A történet a Forma.8 drónról szól, amely a félre sikerült felderítő küldetés alkalmával teljesen magára marad a sejtelmes planétán. Társait felkutatva egyedül, logikai és ügyességi fejtörők útvesztőjében kell megpróbálkoznia a feladattal, azaz felderíteni a bolygó sajátos barlangrendszerét, távoli síkjait és furcsa szerkezeteit, amelyből talán kiderül, hogy volt-e élet itt egyáltalán és vajon mi célt szolgálnak azok a furcsa lények, akik az irányításuk alatt tartják a planéta rejtett zeg-zugjait.
A Forma.8 sajátos játékmenete klasszikus metroidvania stílusjegyeket idéz: kapcsolókat kell működtetnünk, rejtett akadályokat kell megoldanunk, amelyhez fel kell kutatni az elsőre jól eldugott eszközöket, a különféle rejtélyes szerkezeteket működtető ereklyéket, kapcsolókat és fejlesztéseket, amelyek aztán a térkép és a képzelőerő segítségével túllendíthetnek a látszólag megoldhatatlan feladatokon. Okos döntés, hogy a srácok nem mindent a backtrack szisztémára tettek fel (az új eszközökkel alkalomadtán a már bejárt helyszíneket is újra meg kell látogatni), és teleport rendszert is terveztek a játékba, amely a távolabbi pontok összekapcsolása végett még gyorsítja is a haladást az egyes helyszínek közt. A gameplay szinte tökéletesen illeszkedik a képzelőerőben nem szűkölködő környezetbe, amelyben az olyan a klasszikus formációkkal is találkozhat a játékos, mint a víz alatti mélység, a lávával teli katakombák, a kopár sziklaszirtek égbe nyúló tornyai, vagy a gerincként végignyúló tech bázis - külön plusz, hogy a puskaporból a végjátékra is bőven marad, így a történet előrehaladtával egészen egyedi, szemgyönyörködtető helyekre is eljuthatunk majd. Nem hiányoznak a jól elrejtett titkos helyek sem, bár ha alaposan figyelünk a körülményekre, a játék néhol egész ötletes módon jelzi, hogy nem ártana alaposabban körülnézni (ilyenkor rezeg a kontroller, apró szonárhangokat hallatunk, de a vonalvezetésből is következtetni lehet); persze nem árt óvatosnak lenni, hiszen a Forma 8 picit a harcról is szól, sőt: ha belegondolok, egyik fő játékmenetbeli eleme maga az önvédelem, amely megfelelő keretet ad a felfedezés-központú történetnek.
A Forma 8 legnagyobb erénye az egyedi látványvilágú, letisztult és új ötleteket sem mellőző játékmenete, így a stílus kedvelői számára kiérdemelte az „erősen ajánlott” plecsnit - főleg, hogy szinte minden platformon elérhető már.
7/10
Stinger
***FORMA.8 | Platform: PC, XO, PS4, PS Vita, Wii U
Fejlesztő: Mixed Bag | Kiadó: Mixed Bag
Megjelenés: 2017. február 23. | Ár: 15 EUR ***
ReThink - Teszt
Az elmúlt évek során nagyot mentek a belső nézetes logikai játékok, elég csak a Portalokra, a The Talos Principle-re vagy a The Witnessre gondolni, és most ebbe a sorba kíván beállni a ReThink is, közepes sikerrel. A játékban szereplő negyven, egymással összefüggő terület mindegyike egy-egy feladványcsoportnak felel meg, és a nézet ellenére is jól átlátható mind, függetlenül attól, hogy mennyi tárgyat kell a megfelelő helyre pakolnunk vagy hány egymás feletti szinten kell párhuzamosan tevékenykednünk.
Ahogy az lenni szokott, az elején minden pályán csak egy-egy puzzle típus szerepel, az utolsókon viszont már egyszerre kell bevetnünk mindent, amit addig tanultunk. A feladatok egyike sem olyan, amivel nem találkoztunk eddig máshol, fénysugarakat irányát fogjuk állítgatni, egymással keverni a különböző színeket, ládákból utat építeni magunk alatt és előtt (talán ez a leggyengébb mind közül), két pólust kapcsolgatni, hogy különböző ajtókat nyissunk és zárjunk, valamint platformokat emelgetni és süllyeszteni. Mindezt egy nagyon letisztult, de kissé steril futurisztikus világban, bármilyen történeti körítés nélkül. Az összes puzzle kipipálása komolyabb elakadás nélkül nagyjából négy órát vesz igénybe, már ha nem törlöd le a felénél, amikor zavaróvá kezdenek válni a pixelpontos ugrások, amik nem nagyon kellettek volna ide. Ráadásul úgy csempésződnek be sunyiban a platformer elemek, hogy közben nincs hivatalos kontrolleres támogatás, így hát lehet csattogtatni a space gombot, mint 96-ban...
A ReThink egy tisztességesen összerakott logikai játék, ez a legkevesebb és legtöbb, amit el lehet mondani róla. Ha a Talos-t az összes letölthető tartalmával együtt már oda-vissza fújod, jó választás lehet a korrekt feladványaival, de láttuk ezt a formulát már jobb megvalósításban is.
6/10
Vega
***RETHINK | Platform: PC
Fejlesztő: Yaeko | Kiadó: Yaeko
Megjelenés: 2017. március 9. | Ár: 10 EUR ***
Shovel Knight: Specter of Torment - Teszt
Lassan már három éve annak, hogy a Yacht Club Games berobbant a köztudatba a retrografikás indie játékok egyik etalonjával, a Shovel Knighttal, úgy tűnik azonban, hogy a koncepcióban még mindig van alapanyag, hiszen megérkezett a legújabb kampány, a Specter of Torment. Erőltetett? Aligha: minőségben továbbra is a megszokott színvonalat kapjuk, a legújabb - különálló - kiegészítő pedig éppen annyival más az alapjátéknál, hogy ne kérdőjelezhessük meg létjogosultságát.
A Specter of Torment meglehetősen nagy hangsúlyt fektet a sztorira, mely egy előzmény: bemutatja, miként szedte össze a Specter Knight a The Order of No Quarter tagjait. Már maga a történet, illetve a főhős személye is teljesen más hangulatot áraszt, mint az alapjáték, de a játékmenet sem mentes az új ízektől. Sőt: a Specter Knight fegyvere, a kasza teljesen más megvilágításba helyezi a korábbról már ismert helyszíneket. A repülő ellenfeleket és a lámpásokat kihasználva egyetlen gombnyomással a legközelebbi célponthoz suhanhatunk, ez pedig jóval több támadásnál: egyben a platforming egyik fontos elemeként is szolgál ez a mozdulat, az új falonfutással egyetemben. A Yacht Club csapata már korábban is bizonyította, hogy tudja, mi kell a kiemelkedő pályadizájnhoz, a Specter Knight által behozott új mozgásrepertoárra pedig ezúttal is kiváló érzékkel építenek - szórakoztató, intuitív, de a kellő kihívás is megvan benne.
A maximalisták a pályákon elszórt vörös koponyák gyűjtögetésével még többet ki hozhatnak a szellemlovagból, hiszen a központi világban ezek segítségével nyithatunk meg extra képességeket - ezek fogyasztják a mágia itteni megfelelőjének számító Sötétséget. A Specter of Torment ezzel együtt sem mondható brutálisan tartalmasnak: a tíz újragondolt pálya nagyjából 4-5 óra alatt kivégezhető, ha kellően ügyesek vagyunk. Viszonylag pénztárcabarát expanzióként azonban nem szólhatunk rá egy rossz szót sem - különösen úgy, hogy a játékmenet terén sikerült ismét nagyot alkotnia a fejlesztőknek. A Specter of Torment jelenleg kizárólag Switch-en elérhető - a többi verzió áprilisban érkezik.
8/10
Drag
***SHOVEL KNIGHT: SPECTER OF TORMENT | Platform: Switch
Fejlesztő: Yacht Club Games | Kiadó: Yacht Club Games
Megjelenés: 2017. március 3. | Ár: 10 EUR ***