Kerek egy hónapunk van hátra a PS3 - és talán az egész videójáték-ipar - egyik legjobban várt címének, a Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots-nek a megjelenéséig. A várakozás élménye mindig a beteljesülés előtti pillanatokban a legintenzívebb - tudják ezt nagyon jól a sorozat a rajongói, akik szemében a négyéves fejlesztési periódus szinte észrevétlen tovasuhanásával most az idő másodpercenkénti szakaszokra lassult, akik tűkön ülve, idegeiket a játék előzeteseivel nyugtatva, körmeiket húsig rágva számlálják a hátralévő napokat. Úgy gondoltuk, kicsit mi is fokozzuk az izgalmakat, ezért vérserkentő aperitif gyanánt összegyűjtöttük számotokra azokat az információkat, melyeket a hírneves saga záró darabjáról tudni érdemes.
Kezdjük is mindjárt minden Metal Gear epizód kvintesszenciájával, leghangsúlyosabb porciójával, azaz a történettel. (FIGYELEM, SPOILER VESZÉLY: aki a sztorit csakis a játék megjelenésekor, abszolúte meglepetésszerűen és a maga teljességében szeretné befogadni, az mindenképpen lapozzon a következő oldalra!) Szeretnénk előrebocsátani, hogy az alant vázolt cselekmény az eddig elpotyogtatott matériákból (előzetes videók, interjúk és fejlesztői podcast-ok) illetve saját következtetéseinkből összetapasztott tákolmány, és mivel mindannyian tudjuk, hogy az MGS széria szellemi atyja, Hideo Kojima korántsem mentes a félrevezetési hajlamoktól, ezért a közölteket kéretik a helyén kezelni.
A Guns of the Patriots Solid Snake háromrészes eposzának befejező része (aki nem tudná: az eredeti MSX-es Metal Gear 1-2, valamint az MGS3 Big Boss trilógiájához tartozik), és történetében egyenes folytatása az MGS2-nek. A sztori jó pár évvel a Manhattan incidensként elhíresült esemény - mely során a harmadik “szörnyű gyermek”, Solidus megpróbálta felszabadítani az Egyesült Államokat az árnyékkormányként működő titkos szervezet, a Patrióták uralma alól - után játszódik. Kojima úr aktuális víziója szerint a 21. század hajnalán megalakuló katonai magánvállalatok (Private Military Company - PMC) fokozatosan átveszik a nemzeti haderők funkcióit, tevékenységük féktelenül elburjánzik, ezzel párhuzamosan óriási hatalomra tesznek szert, míg végül a katonai szolgáltatóipar letaszítja trónjáról a hagyományos iparágakat, és a világgazdaság fő motorjává válik. Az MGS4 alternatív jövőjének harctereit a PMC-k uralják, a magánvállalatok zsoldosai minden konfliktus-zónában és válságövezetben jelen vannak. Snake a 2006-os E3-on prezentált trailer-ben nyomatékosan így fogalmaz: “a háború megváltozott”, s valóban, a háború nemzeti érdekérvényesítő eszközből rutinszerű üzletté, öncélú, magát gerjesztő folyamattá vedlett. A fegyveres erőszak privatizációja olyannyira elszabadult, hogy a PMC-k képességek terén már megelőzik az USA haderejét.
Az amerikai kormány úgy próbálja elhárítani a katonai vállalatokban testet öltő fenyegetést, hogy minden zsoldosba nano-chipeket tetet, mellyel képes felügyelet alatt tartani őket. Big Boss álmának megszállottja, az örök túlélő Liquid, illetve ezúttal Liquid Ocelot - Snake ikertestvérének eleven entitásként működő karja ugyanis mostanra teljesen átveszi Ocelot elméje felett az irányítást - pontosan ezt a biztonsági mechanizmust akarja fegyverként felhasználni, és a Patrióták ellen fordítani. Liquid beszáll a PMC-bizniszbe, és valamilyen úton-módon sikerül neki egyesíteni az öt legerősebb vállalatot egy anyacégben, melynek neve: Outer Haven. Ezután elrabolja Naomi Huntert, a katonákba implantált nano-masinériák eredeti változatának tervezőjét, és arra kényszeríti, hogy olyan módszert fejlesszen ki, amellyel lehetségessé válik a zsoldosok fölötti totális irányítás átvétele. Egy ilyen eljárás birtokában óriási haderőre tehet szert, és meghirdetheti saját felkelését a “világ törvényeként” funkcionáló Patrióták ellen - így tehát ironikus módon a teljes kontroll eszközével akarja kivívni a szabadságot. Ebben a zűrzavaros helyzetben Snake-et régi barátja, Roy Campbell bízza meg Liquid elpusztításának feladatával. A küldetés nem hivatalos, a cél nem az igazságtétel - hiszen ki tudná már megítélni e káoszban, hogy mi a helyes és helytelen -, a végső harcot sokkal inkább a felelősségtudat és a lelkiismeret hívó szava motiválja: az a meggyőződés, az a szilárd hit, hogy az emberiség jövője érdekében Liquid-nek meg kell halnia! A FOXDIE vírus miatt természetellenesen gyorsan öregedő, lelkében megkérgesedett Snake elindul hát, hogy egy végtelen öldökléssel teli élet végére saját testvére meggyilkolásával tegyen pontot.
Nagyjából erre, a szokatlanul komor alapfelállásra számíthatunk, ám, hogy mindebből mi fog ki fog kisülni, arra még csak találgatni sem merünk. A cselekménynek otthont adó helyszínek közül eleddig egy közel-keleti lokáció tűnik biztosnak, azonban a madarak azt csiripelik, hogy ellátogathatunk Dél-Amerikába, Kelet-Európába valamint az első részben megismert Shadow Moses - szigetre is (ez utóbbi információ kapcsán hatodik érzékünk valami epikus, a kezdetet és véget egybefogó, elegáns befejezés látomásával kínozza tovább az izgalomtól amúgyis meggyötört elménket). A történet lezáró, elszámoló jellege miatt ezúttal nem az új szereplőkön, hanem a régi ismerősökön lesz a hangsúly: feltűnik Raiden, aki harci tudományával nevetve alázza porba a játéksorozat eddigi Ninjáit; találkozunk Naomi Hunter-rel, aki a Metal Gear szériában kötelező karakternek számító “kihasznált tudósként” van jelen; hű barátunk és segítőnk, Otacon szintén részt vesz az utolsó küldetésben; összefutunk Meryl-lel, aki időközben a PMC-ket ellenőrző, újjászervezett FOXHOUND vezetője lett; a távoli múlt ködéből tér vissza az MGS3-ban Eva-ként megismert, most pedig Big Mama kódnéven futó nőszemély; a parádés szereposztás tagjaként pedig a halhatatlan román vámpír, a misztikus Vamp is újfent színre lép.
A karakterek között természetesen újakat is köszönthetünk, mint például Drebin-t, a professzionális “fegyvermosót”, illetve Sunny-t, a tragikus sorsú Olga Patrióták fogságából kiszabadított gyermekét. Az MGS4-ben a legyőzendő főellenségek becses posztját az úgynevezett Beauty and the Beast Unit tölti be: ezek a volt szupermodellekből torz gépállatokká korcsosult lények a korábbiaknál jóval bizarrabb hangulatot árasztanak magukból - talán nem tévedünk nagyot, ha az irányváltás mögött a játék fejlesztésébe bekapcsolódott Silent Hill-es csapat keze nyomát véljük felfedezni.
Kojima többször hangoztatott célja, hogy a negyedik epizódban érthető és világos magyarázatot adjon mindazokra a kérdésekre, melyeket az előzmények óriási halommá duzzasztottak: Miről szól Big Boss homályba burkolódzó “Külső Mennyországa”? Kik a Patrióták valójában és mit akarnak elérni? Mi történt a Filozófusok orosz és kínai ágával? Mi volt a “Les Enfants Terribles”- projekt célja? Mi történt Raiden-nel, kicsoda ő, honnan jött, és hogyan is illeszkedik pontosan a sztoriba? Mi az igazi szerepe Vamp-nek? Miért tűnt el Eva a hetvenes években, és miért bukkan fel újra? Ki tud-e törni Snake abból az ördögi körből, amelynek foglyaként akaratlanul, de mindvégig a Patrióták malmára hajtotta a vizet azzal, hogy vérbe fojtotta a titkos szervezet elleni lázadási kísérleteket? Mit keresett az MGS4 első hivatalos teaser-poszterén ábrázolt karakterek között egy Big Boss-ra hasonlító, félszemű, aszott alak? Hogyan számol el Snake önmagával, ha netalán kiderülne, hogy mindvégig az apja és a testvérei járták a helyes utat? És talán a legfontosabb kérdés: miként lehet úgy elveszejteni a 20 éve köztünk élő legendát, hogy azt mi, játékosok méltónak fogadjuk el? Egy ilyen kérdésrengeteg tisztességes megválaszolásához egy grandiózus, a végletekig kidolgozott, elgondolkodtató és felkavaró történet, tehát amolyan kojimás bravúr szükségeltetik.
A Guns of the Patriots természetesen nem csak a történet lezárásáról szól, hiszen a fejlesztők az új platform képességeit kihasználva teljesen újra akarják definiálni az MGS-élményt. Felejtsük el a szobákra illetve szűken behatárolt területekre épülő, egyszerre maximum tucatnyi katonát felvonultató, lépten-nyomon töltögetéssel megszakított játékmenetet: az MGS4-ben a helyszín ugyanis maga a golyózáporozta, lőporszagú, füstöt okádó harcmező! Fegyveres milíciák vívnak élet-halál küzdelmet a PMC-k zsoldosaival, páncélozott gyalogsági harcjárművek dübörögnek a poros utakon, hatalmas kétlábú robotok lesnek áldozatokra a romok között, valamint hipermodern pilóta nélküli repülőeszközök szórják le precíziós bombáikat. Ebben a környezetben a lopakodás új értelmet nyer: ha akarjuk, játszhatjuk a hagyományos osonósdit, halkan suhanó árnyként becserkészve a továbbjutásunkat akadályozó személyeket; dönthetünk úgy, hogy a semlegességünket feladva beavatkozunk a harc menetébe valamelyik oldalon; választhatjuk a földön és fedezékek mögött araszoló, a csata fejetlenségében láthatatlanná váló pacifista-módot; de a gyakorlati és erkölcsi dilemmákat félretolva lehetünk akár mindenre és mindenkire tüzelő Rambók is. A kibővülő lehetőségeink kihasználásához szerencsére új perspektívák is rendelkezésre állnak: a játékot a 3D-s akcióstuffok mindhárom bevált látószögéből (első- és harmadik személyű, illetve váll fölötti célzós) végignyomhatjuk - ezúttal tehát az FPS-fanoknak sem lesz oka a berzenkedésre.
Az említetteken kívül a játékmenetet számos egyéb tényező is befolyásolja. Ezek közül a legfontosabb az öreg Snake-en feszülő, Octocamo-nak nevezett álcázó-ruha. E különleges öltözet és a hozzá tartozó maszk képes arra, hogy pár másodpercen belül felvegye a környező felületek optikai tulajdonságait, ily módon rejtve el viselőjét a kutató tekintetek elől. Az Octocamo használatával hősünk észrevétlenül odalapulhat a falakhoz, ajtókhoz, padlózatokhoz, sőt, egy szoborcsoporthoz beállva még élő műalkotásként is pózolhat. A hi-tech eszköztárunk lényeges darabja a Solid-Eye, amely egyetlen érzékelőben egyesíti a távcsőt, az infravörös és az éjellátó berendezéseket. Valószínűleg kevesen gondoltuk volna, hogy Snake küldetését egyszer egy Metal Gear fogja segíteni... nos, ezúttal pedig ez a helyzet. Az Otacon által tervezett picinyke robot, a Metal Gear Mk. II. ugyan sem méretben, sem képességekben nem vethető össze egy Rex vagy Ray modellel, azonban ennek ellenére hasznos segítője héroszunknak. Az apró drón kiválóan alkalmas felderítésre, tárgyak felszedésére, de a beléje szerelt elektromos sokkoló segítségével offenzív feladatokra is felhasználható. Snake számára a túlélés esélyét nemcsak az új kütyük, hanem a jelentősen felgyúrt mozgásrepertoárja is növeli: harcosunk ezúttal képes egy kitérő elugrást produkálni, tud háton kúszva tüzelni és gránátot dobni, oldalazva földön gurulni, illetve végre tud hajtani egy lassan haladó, hullámzás-szerű mozdulatot is. A negyedik epizódban állítólag teljesen átalakított közelharci (CQC)-rendszert is kapunk - ebből ezidáig a katonák megmotozásának és megmogyorózásának lehetőségét, valamint egy ráhasalós, elkábító technikát volt alkalmunk meglesni. Az új mozgások mindenképpen ígéretesnek tűnnek, kíváncsian várjuk azonban, hogy miként lehet majd őket “élőben” előcsalogatni.
Jelen cikk szerzője szerint minden egyes MGS epizód saját, jól körülírható karakterisztikával rendelkezett. Az első volt a tüzes: az erőteljes és megkapó karakterek, az ámulatba ejtő aprólékosság, a kirobbanó hangulat, az a “hű, ez most valami egészen más”- élmény velőtrázó elevensége, a kreatív zseni szikrája - mindezen tulajdonságok azonnal megperzselték az arra fogékony közönséget. A második volt az intelligens: a legjobb politikai thrillerek komplexitásával vetekedő, észbontóan csavaros sztori megfejtése, az egymásba hurkolt cselekményszálak kibontása, a többrétegű mondanivaló lefejtése maga volt az agytornáztató szellemi gyönyör. A harmadik volt a revolúció: mikor már sokan azt hittük, ennél feljebb nincsen, Kojima jött, és olyan forradalmian őszinte, megindítóan emberi ábrázolással mutatta be nekünk Big Boss sorsdöntő életszakaszát, mely bizony-bizony könnyeket csalt a szemünkbe. Ha szerencsénk van, a negyedikben mindhárom vonás megtalálható lesz: szintézist akarunk, katarzist, tökéletes búcsút!