A Gears of War-t akkora várakozás övezi, amit talán csak John Holmes legendásan méretes férfiasságához tudnánk hasonlítani. A párhuzam nem véletlen, a Gears ugyanis macsó játék, tökös, hardcore férfiembereknek, akik nem riadnak vissza a sötétben settenkedő, aztán csoportosan támadó rücskös képű idegen megszállóktól, és a vidámpark-építgetés helyett a nagypályás mészárlást részesítik előnyben.
Szaladjunk végig a kötelező műsorszámon: a játékot gyaníthatóan keveseknek kell külön bemutatni, de ha az elmúlt egy évet abszolút ingerszegény környezetben (lakatlan sziget, tibeti kolostor...) töltötted, és véletlenül, netalántán nem hallottál volna róla, akkor... akkor a Gears of War third person akciójáték az Unreal sorozatért és technológiáért felelős Epic Games-től. Sci-fi durvulás, idegenek vs. morcos tengerészgyalogosok meccs a távoli jövőben, kizárólag Xbox 360-ra. Sok vérrel, lövöldözéssel meg láncfűrészeléssel - germán barátaink éppen ezért a biztonság kedvéért gyorsan be is tiltották, nehogy Sáskának (ők a gonosz idegen faj) nézze véletlenül a romlatlan lelkű német fiatal Dr. Hans-Jürgen Schmidtet, a középiskolai etika- és filozófiatanárt. Mert annak ronda vége szokott lenni, ugyebár.
Várakozás ide vagy oda, a puding próbája az evés, két napja pedig nekünk is sikerült a kanalat ragadnunk. A Gears of War feliratú bőségtál az Xbox 360 magyar nyitóbuliján várta az érdeklődőket, abszolút ideális körülmények között. Az “ideális körülmények” esetünkben azt jelentették, hogy ettünk-ittunk-mulattunk, aztán odakommandóztuk magunkat a méretes képet biztosító projektor, és a GoW-ot rejtő debug X360 mellé. Újabb szerencsés körülmény: a gépet birtokló PC Gurus kollégák már emberes időt öltek a játékba, ergo a pályák nyitva álltak, lehetett próbálkozni. Óvatos duhajként (a mögöttünk szurkoló G365 fórumarcok bíztató szavaitól kísérve - köszönjük, urak! :-) az elején kezdtük, végignéztük a főhős, Marcus szabadulását, aztán jöhetett a tűzharc.
Első benyomás: a Gears of War vadállati módon, lenyűgözően jól néz ki. Nem kicsit, nagyon. Ha a GoW nő lenne, és valahogy egy légtérbe kerülnénk vele, azon nyomban megpróbálnánk lefektetni. Finom részletek és látványosra polírozott helyszínek, pazar animáció és effektek, HDR ott ahol kell, és abszolút stabil képfrissítés. Azaz: a végleges verzióban nyoma sincs a korábbi build-eket néhol jellemző beakadásnak, vajon csúszik a cucc, tölteni nagyon ritkán tölt (egyszer láttunk ilyesmit), és akkor is minimálisat. Már a kezdőpályák is látványosak, de az igazi finomságok csak később érkeznek. Megnéztünk egy esős, éjszakai pályát is: a kommentjeinket most nem idézem, a “kib...ott gyönyörű” volt a legvisszafogottabb jelző. Az eső végigcsorog a falakon, apró patakokban gyűlik össze a megfelelő helyeken, a cseppek fröccsenve morzsolódnak szét Marcus páncélján. Fan-tasz-ti-kus, nem véletlenül licenszeli az UE3 technológiát boldog-boldogtalan - a gazdái kezében pedig a jelek szerint csodákra képes.
Ha gondtalan, villámgyors, sokat szaladgálós mészárlást vársz a Gears of War-tól, csalódni fogsz. A GoW taktikus megközelítést igényel, a virtuális Rambók itt villámgyorsan hullazsákban végzik. A kulcsszó: fedezék. Egy átlagos tűzharc a következőképpen néz ki. Meglátod az ellent, és már csapod is neki a hátad a legközelebbi kőtömbnek. Gyors sorozat a fejed fölé tartott fegyverből (jobb ravasz), de ez maximum beköszönésnek jó (rendkívül pontatlan, és nagyon szór), célzott lövésekkel kell operálni. Lenyomod a bal ravaszt, Marcus kihajol a fedezékből, kamera be a válad környékére, és lősz. Az általunk látott ellenfeleknek két pontos sorozat elég volt - de ezt nem könnyű bevinni. Leginkább azért nem, mert ők is hozzád hasonlóan gondolkodnak, azaz nem szednek virágot a szabadban a fejlövésre várva, hanem fedezék mögül lövöldöznek kifelé. Ha többen csoportosulnak egy helyen, a parittya-gránát a megoldás, az analóg karral meghatározod az ívet, aztán a jobb ravasszal elhajítod a szeretetcsomagot. Ha ügyes voltál, nagy, véres fröccsenés a válasz, szerencsés esetben három ellenfelet is elpostázhatsz a teremtőjüknek.
Külön életerő-kijelző nincs, a GoW a Call of Duty 2-ben tapasztalt “ha nagyon lesérültél, jelzi, és pihenni kell egy kicsit” szisztémát alkalmazza. Az alapból rendelkezésre álló nehézségi fokozatok közül (casual és hardcore) a barátságosabbat választva sem volt könnyű az élet, szoktatni kell magad hozzá, hogy nincs eszetlen lövöldözés, nincs hősködés, figyelni kell, hogy kit masszíroznak a csapattársaid (egy kolléga mindig veled van, de van, ahol több is), és taktikusan kell mozogni. A mozgás - fedezékbe húzódás - rohanás egy gombbal (az A-val) abszolválható, közeli fedezékek esetén akrobatikázni (előre / hátra / oldalra gurulni) is lehet a menedékek között. Ha nagyon közel jönnek hozzád, akkor ott a láncfűrész, ami azonban nem olyan ultimatív közelharci fegyver, mint pl. a Halo puskatusa. Ha sikerül láncfűrészelni, akkor rendben vagy (véreső, döglött ellenfél), csak odáig el kell jutni valahogy. Warhawk apóval megpróbáltunk erőltetett láncfűrészes támadásokat végrehajtani - az esetek többségében vörösbe-feketébe boruló képernyő, és “Game Over” felirat volt a válasz. Miért? Egyrészt valószínűleg jó bénák voltunk, másrészt pedig a láncfűrészt be kell berrenteni, közel kell menni vele, és csak akkor tudod rendesen alkalmazni, ha nem zavarnak meg (lőnek hátba) közben. Az ellenfelek ráadásul látványosan kerülni próbálták a közvetlen kontaktust a hideg, sivító fémfogakkal - az egyikük például háromszor is átugrotta (ellenkező irányban) a ledőlt kőoszlopot, amikor ravaszul be akartam vetődni mellé egy gyors, de annál radikálisabb láncfűrészes kezelés erejéig. Warhawk kacagott, én is kacagtam, aztán rondán agyonlőtt valaki oldalról. A tanulság: mivel ugrabugrálni alapból nem lehet (csak “átlendülni” az alacsonyabb tereptárgyakon) alaposan meg kell nézni, hogy mikor izzítjuk be a fűrészt. Lőfegyverből háromfélét láttunk (automata ólomköpködők, különféle ízben), nyilvánvalóan jóval több van.
A próbakör tapasztalatai, tömören: a Gears of War határozottan reményteljes darab, bitang grafikával, remek hangulattal, és a saját zsánerében jól működő játékmenettel. A nagy kérdés: mennyire lesz változatos? Mennyire válik (vagy nem válik) önismétlővé a fedezékbe be - lövök - fedezékből ki - rohanok - fedezékbe be - gránátot dobok játékmenet? Hogy működik multiban? A válaszra már nem kell sokat várni, a Gears of War európai megjelenése alig két hét távolságból integet vidáman. A látottak alapján a megjelenés napján mi biztosan visszaintegetünk neki, aztán kíméletlenül, és szenvedélyesen a magunkévá tesszük - először párosban, aztán csoportosan is. Sáska úréknak ANNYI.