Hollow KnightTeszt

A Hollow Knight bemutatását talán azzal a legkézenfekvőbb kezdenem, hogy ez a teszt majdnem meg sem született, mert egyszerűen nem bírtam abbahagyni annyi időre a játékot, hogy írjak róla, holott nagyon megérdemli, hogy minél többen tudjatok a létezéséről.

Az ausztrál Team Cherry bemutatkozó játéka egy bogaras témájú, metroidvania stílusú bájos platformer, amely a földalatti királyság, Hallownest földjére vezérli ismeretlen céllal idemerészkedő pöttöm bogárkánkat.

A hatalmas és szövevényes világ valaha nyüzsgött az élettől, érkeztünkkor azonban már csak egykori dicsőségének maradványait találjuk itt, lakói többsége pedig tébolyodott zombiként bolyong a lepusztult járatokban. Egyre messzebb merészkedve a mondhatni élőhalott királyságban nem csak számos rejtekutat és korábban elérhetetlen folyosót fedezhetünk el, hanem a párbeszédekből és lore-morzsákból kibontakozó történetet apránként felfedő barátságos rovarokkal is találkozhatunk. Közülük némelyik megmentésre szorul, hasznos tárgyakat vesz vagy árul, ha pedig fogalmunk sincs, merre tovább, a kezdőhelyszín Dirthmouthba bármikor visszatérhetünk, hogy a szellemváros hátramaradt öregjétől útbaigazítást kérjünk, még ha néha nem is megyünk sokra vele.

A megannyi összeköttetésben lévő egyedi területből álló Hallownest egészen elképesztő méretű, így egy idő után már az összegyűjtött térképekkel sem lesz egyszerű fejben tartani, hová kell még visszatérnünk. Lovagocskánk eleinte meglehetősen gyenge, néhány terület alapos kipucolását, illetve az első bossok lepofozását követően azonban egyre több lehetőség nyílik meg előttünk.

Kulcsfontosságú tárgyak megszerzésével olyan új utakat felfedő képességeket sajátíthatunk el, mint a levegőben suhanás, dupla ugrás, vagy a falakon felkapaszkodás, de néhány varázslatot is megtanulhatunk, amelyeket az ellenfelek legyőzésekor gyarapodó soul mennyiségünk apasztása árán puffogtathatunk. Szintén soulból gyógyíthatjuk karakterünket, akinek ritka maszk- és edénytöredékek összeszedésével életei számát, illetve soul-kapacitását is növelhetjük, illetve a fegyvereként forgatott szöget is fejleszthetjük egy kovácsnál, de csak ha viszünk neki ehhez szükséges pale ore-t. A leölt ellenfelek által dobott és a pályákon itt-ott elrejtett Geo a bogárvilág valutája, amiért szintén rengeteg hasznos dolgot vehetünk, viszont ha meghalunk, és másodszor sem sikerül visszajutnunk ellenséges fantommá vált maradványainkhoz, akkor bukjuk a nálunk lévő mennyiséget (ismerős, ugye?).

A talizmánok (charms) talán a legérdekesebb eszközeink, ezek használatával ugyanis valamelyest testre szabhatjuk bogarunk eszköztárát, a legkülönbözőbb bónuszokat nyújtó varáztstárgyakból azonban csak annyit aggathatunk magunkra, ahány ezt lehetővé tevő rovátkánk van (ezek száma is bővíthető). Itt megjegyezném, hogy mivel néhány elég alapnak számító képességet is ezek használatához kötötték a készítők (például hogy lásd a pozíciódat a térképen), ezért pár rovátkát a többségnél jó eséllyel ugyanaz a néhány talizmán foglal el, így eleve kevesebb a szabadon felhasználhatóak száma. Azért így is lehet néha variálni őket, különösen egy-egy trükkösebb boss előtt, erre viszont csak a Dark Souls tábortüzeihez hasonló funkciót betöltő padokon ücsörögve van lehetőség. Ezekből nincs túl sok, és néha idegörlő, amikor egy nehezebb bosshoz minden próbálkozáskor 4-5 perc visszajutni, de a fokozatosan megnyitható rövidítések és a fast travel lehetősége azért sokat segít.

Főellenfélből harmincat pakoltak a játékba, és a labirintusszerű pályákon párat szinte lehetetlen megtalálni, de a kötelezőek némelyikével így is fogunk szívni eleget. A jó reflexek elkélnek, és bár a legtöbbjének kitanulhatóak a támadásai, akadt pár igazán szemét példány, amelyiknél alaposan összeizzadtam a kontrollert, mire lementek. A kontroller használata egyébként erősen ajánlott a játékhoz, mert így élvezhetjük igazán a tökéletesen kézreálló és reszponszív irányítást, ami kell is a rafináltabb ügyességi, vagy tömegverekedős részeknél.

Mezei ellenfélben sincs hiány, lovagunk több mint 140 féle rusnya, aranyos, vagy rusnyán aranyos ízeltlábút, gombát és egyebet hányhat szögélre, akikről kellő mennyiség bedarálása után részletes leírást olvashatunk a vadásznaplónkban. Idővel egy Dream Nail nevű fegyverre is szert teszünk, amivel más bogarak álmaiba léphetünk be, ez pedig közel sem veszélytelen.

Békésebb lelkületűek ezt részben mellőzhetik, hiszen sok mást is lehet csinálni a Hollow Knight világában, például keservesen vinnyogó lárvákat menteni, fürdőben lazítani, sírra virágot vinni, vagy bankszámlát nyitni. Alighanem a képeken is látszik, hogy a kézzel rajzolt 2D-s platformer nem csak gyönyörű, de a nagyrészt nyomasztóan sötét és hideg színek, illetve az egyszerre aranyos és bizarr külsejű élőlények révén nagyon karakteres is. A vadont, bányát, csatornát, palotát, temetőt, és sok egyéb helyszínt az azokat benépesítő lények neszelésén és idétlen hangján túl hol vészjósló, hol melankólikus dallamok teszik még hangulatosabbá. Nem is tudnék kedvenc területet választani, de az elképesztő belső tereket rejtő könnyek városa biztosan benne van az első háromban, az ott is megálló utasszállító vén szarvasbogár pedig a hangja alapján a lélekállatom.

Elképesztő, mennyire el tudtam veszni Hallownestben, és hogy a Hollow Knight milyen szinten abbahagyhatatlannak bizonyult, de ebben a nonlineáris és titkokkal teli izgalmas világ, valamint a 30+ órás játékidő mellett az is közrejátszik, hogy a nehézségből, meg a túlzott szabadságból fakadó időszakos elakadásokat leszámítva nem lehet belekötni. Szép is, jó is, a műfajban nálam jártasabbak szerint már-már az etalonként számon tartott Ori and the Blind Foresttel, illetve az Owlboy-jal egy lapon említhető, ráadásul egy ennyire élvezetes és tartalmas játék 15 euróért szinte ajándék.

***Hollow Knight | Platform: PC (tesztelt), Switch

Fejlesztő: Team Cherry | Kiadó: Team Cherry***