Malicious FallenTeszt

Sokan talán nem is hallottak még a Malicious szériáról, pedig az elmúlt években leginkább a PlatinumGames "szárnysegédjeként" ténykedő Alvion hack and slash-szériája már hét éves múltra tekint vissza, ami alatt ki is alakította aprócska rajongótáborát. A történet PS3-on kezdődött 2010-ben, melyet a Rebirth alcímű PS Vita-epizód követett két évre rá. Az aktuális alany, a Malicious Fallen pedig immáron PS4-en igyekszik kiszolgálni a villámgyorsra hangolt akciójátékok szerelmeseit, méghozzá igencsak tartalmas formában, hiszen nem csupán a korábbi két epizódot tartalmazza, hanem egy teljesen új fejezetet is kapunk. Félig újrakiadásról, félig folytatásról beszélhetünk tehát.

A Malicious Fallen egyes fejezetei a bossharcokról szólnak. Mármint csak arról: a cél az, hogy sorra legyőzzük az összes főellenfelet, megnyitva ezzel az utat a végső összecsapás előtt. A felépítését és a jellegét tekintve nyugodt szívvel nevezhetjük árkádnak a játékot: az egyes szinteket bármilyen sorrendben teljesíthetjük, az alapszinten sem éppen alacsony kihívást pedig még tovább növeli, hogy a Malicious Fallen életekkel operál, ami alaposan szűkíti a csatákon belüli hibázási lehetőségeket. Ha legyőzünk egy főnököt, megkapjuk a képességét, ezáltal a harci repertoár folyamatosan bővül a játék során - ezzel párhuzamosan persze a bossok nehézségi szintje is emelkedik, így állandósítva a kihívás színvonalát.

Lényegében tehát egy boss-rush játékról beszélünk: mindegyik pálya egy hatalmas aréna, ahol az aktuális főnök mellett rengeteg apró, folyamatosan újratermelődő ellenfél állja utunkat. Szó szerint, ők ugyanis különösebb nehézséget nem okoznak - sokkal inkább csak azt a célt szolgálják, hogy farmolásukkal feltölthessük Auránkat, amely alapvetően két célt szolgál: erősíthetjük vele támadásainkat, illetve visszatölthetjük vele életerőnket. Egyszerű és letisztult rendszerről beszélünk tehát, ami jól illeszkedik a Malicious által képviselt nagyon gyors játékmenethez, hiszen általában könnyedén és rövid idő alatt összekaszabolhatjuk magunknak az éppen szükséges extra energiát, hogy aztán újból rávessük magunkat az aktuális főellenfélre.

A Malicious Fallen a körítés és a bossok terén is igen változatos: méreteiket, harcstílusukat és támadásaik jellegét tekintve is igen széles skálán mozognak a főnökök - egyetlen közös tulajdonságuk, hogy mindegyik nagyon stílusosra sikeredett, a vizuális dizájn tekintetében egészen megkapó alkotásról beszélhetünk. Nagy kár, hogy a gameplay oldaláról már nem feltétlenül sikerült reprodukálni ezt a fajta sokszínűséget. A játék elején rendkívül szűkös eszköztár miatt a csaták kezdetben borzasztóan repetitívek lesznek: nemcsak azért, mert a kevés mozdulat miatt ugyanazt az egy-két (és tényleg egy-két) kombót leszünk kénytelenek spamelni, hanem mert a harcok hosszúak. Mármint tényleg hosszúak: félórás időlimit van rajtuk, amit - legalábbis normal nehézségen - gyakran meg is fogunk közelíteni. Ahogy sorra győzzük le a bossokat, úgy kapjuk majd az újabbnál újabb képességeket, ami némileg javít a helyzeten, az én személyes tapasztalatom azonban az, hogy a későbbiekben is igen szűkös marad a valóban hasznos mozdulatok száma. Hiába tehát a négyféle fegyver és a támadások egyre bővülő listája, nem egyszer azon kaptam magam, hogy valójában pontosan ugyanazt csinálom már öt perce, miközben valahol teljesen máshol járok fejben. Mindezt csak tetézi, hogy ennek a folyamatnak a játék is sokszor megágyaz: sok esetben egyetlen gomb nyomvatartásával nullázni tudjuk az összes minket ért sebzést, így elég a "kivárás, ütés" folyamatot ismételgetni a végtelenségig.

Az Alvion alkotása nem elég, hogy unalomba tud fulladni, de technikai szempontból sem feltétlenül áll a helyzet magaslatán. Na ne a nyers teljesítményre tessék gondolni: a korábbi verziók fps-problémáit például gyönyörűen kijavították, még a robbanások és a több tucat ellenség látványától sem lassul be a játék egy pillanatra sem. A kameramozgás azonban - illetve annak olykor rendkívül körülményes kezelése - nem ritkán extra ellenfélként fogja nehezíteni a dolgunkat. Emellett pedig az irányításnak is vannak kényelmetlen megoldásai - a műfajbeli standardokkal teljesen szembemenő kikerülés mozdulatot például én többórányi játék után sem tudtam igazán megszokni és megszeretni, ami leginkább azért probléma, mert esszenciális eleme a harcrendszernek.

Ha a korábbi epizódok pénztárcabarát árszabásával érkezett volna, még így is viszonylag könnyű szívvel lehetne ajánlani a Malicious Fallent a hack and slash műfaj kedvelőinek. A 30 eurós árcédula azonban még a viszonylag tisztességes tartalom ellenére is elgondolkodtatóvá teszi a beszerzést - mindenképpen érdemes beiktatni egy előzetes próbát (legalább Twitch-en keresztül), a játék hibáival és hiányosságaival ugyanis alighanem nem mindenki lesz kompatibilis.

A villámgyors és tipikusan japán hack and slash-ek kedvelői egy aprócska kultcím eddigi legteljesebb verzióját kapják meg a Malicious Fallennel, amely nagyszabású és valóban változatos főellenfélharcok sorát nyújtja a stílus szerelmesei számára. A valóban motiváló szintre belőtt kihívást azonban könnyen alá tudják ásni a gyakran szó szerint primitívvé korcsuló összecsapások: hiába a folyamatosan bővülő és látszólag széles harci repertoár, a kiegyensúlyozottság mintha nem szerepelt volna az Alvion szótárában. A Malicious Fallen ennek megfelelően könnyen unalomba fullad, így inkább kis adagokban javallott - még szerencse, hogy az árkád felépítés minden lehetőséget megad erre.

***Malicious Fallen | Platform: PS4

Fejlesztő: Alvion | Kiadó: Sony Computer Entertainment***