All the Delicate Duplicates
A transzmédia projektként indult All the Delicate Duplicates egy tér, idő, és multiverzum fogalmait feszegető, több térben és idősíkon játszódó történet, amely kísérletező jelleggel arra kíván rávilágítani, mennyire az előbb felsoroltak érzékelésén múlik, hogy hogyan értelmezzük a valóságot. Készítőpárosának egyike egy kódköltészettel és elektronikus irodalommal foglalkozó művésznő, ezért a minimalista játékmenetű és alig kétórás program is leginkább egy félig játék, félig novella egyveleghez hasonlítható.
A főhős az emlékezetkieséstől szenvedő informatikus John, aki egyedül neveli Charlotte nevű lányát, lakásukban pedig egy elhunyt rokontól, a rejtélyes Mo nénitől örökölt furcsa tárgyakat őrzik, amelyek mintha valamennyi bajuk forrásai lennének. Négy különböző idősík között váltogatva járhatjuk be Gone Home-szerűen a csonka család lakását, és a levegőben megjelenő gondolatfoszlányokból, illetve tárgyakból és olvasnivalókból rakhatjuk össze a történetet, teljesen azonban sosem áll össze a kép, hogy a hézagokat a saját interpretációnk alapján töltsük ki.
Sajnos a témához illő minimalizmus a játékmenetnél visszaüt, mert sokszor nem egyértelmű, melyik tárgyak fontosak, vagy lendítik előre a cselekményt, illetve játék közben nem lehet menteni, sem a kevéske opciót piszkálni, holott vannak gondok az optimalizációval, és a szürreális világ képfrissítése alkalmanként erősebb konfigokon is leesik.
Az All the Delicate Duplicates baráti áron kínál egy merőben újszerű történetvezetést, amely leginkább az olvasni és gondolkodni szerető játékosoknál találhat kedvező fogadtatásra, de még őket is megosztja, mert ez a gyönyörű, szavakba gondosan becsomagolt és szétforgácsolt rejtély többszöri végigjátszás után is (részben) megfejthetetlennek bizonyult. (siklara)
7/10
***All the Delicate Duplicates | PC
Fejlesztő: Mez Breeze, Andy Campbell | Megjelenés: 2017. február 17.***
Lapozz tovább, hisz a következő oldalakon a Bucket Detective, a Hidden Folks, a Leaving Lyndow, és a Mooseman játékokkal ismerkedhetsz!
Bucket Detective
A korábban Naughty Dognál dolgozó Jesse Barksdale egészen más végénél fogta meg a szürreális témát, és egy írói válságról szóló, gyomorforgató fekete komédiát hozott létre finn tettestársával, amelyben a tehetségtelen „író” David Davids egy szektához fordul segítségért, hogy Bucket Detective című borzalmas regénye bestseller legyen, és ami még fontosabb, minden nő őt akarja.
A rövid fejezetekből álló és ötféle beteg befejezéssel végződő történet végig a fanatikusok bizarr képeket és oltárokat, valamint rohadó növényeket felvonultató épületében játszódik, ahol a végtelenségig ellenszenves és leginkább az emberi önzés és ostobaság végletes karikatúrájaként értelmezhető David egyre nagyobb áldozatokat hoz a kitűzött cél érdekében. Narrátorunk a szekta legnaivabb tagja, aki előre rögzített hangfelvételeken teljes meggyőződéssel közöl obszcén és sértő képtelenségeket, de a tabudontögető abszurditás végig elkísér minket, amint az eszement utasításokat vakon követő mohó főszereplő egyre messzebb megy, hacsak a bejárati ajtón kiséteálva meg nem futamodik.
A szürreális és abszurd hangulatot szándékosan baromi ronda rajzokból összefűzött, és törött angolsággal előadott átvezetők fokozzák, illetve végigjátszás után a kimerítő fejlesztői audiokommentárt is meghallgathatjuk, ebből azonban a legfontosabb kérdésre nem kapunk választ: miért?
A végig következetesen provokatív és felkavaró, folyamatosan a főszereplő ostobaságán élcelődő Bucket Detective felfogható a pénz- és szexéhes ösztönlényeket nevelő társadalom kritikájaként, amelynek éjfekete humorán nem lehet nevetni, az pedig hétszentség, hogy nem való mindenkinek. Talán nekem sem, de legalább az egyik befejezés egyértelművé teszi, hogy az egész csak egy rossz vicc, és a vége felé vannak pillanatok, amikor már csak röhögtem kínomban. (siklara)
?/10
***Bucket Detective | PC
Fejlesztő: the whale husband | Megjelenés: 2017. február 16.***
Lapozz tovább, hisz a következő oldalakon a Hidden Folks, a Leaving Lyndow, és a Mooseman játékokkal ismerkedhetsz!
Hidden Folks
Már-már hihetetlen, hogy idén már harmincadik születésnapját ünnepli a Where's Wally/Waldo sorozat, ami napjainkra ezernyi klónt szült, könyveknek, filmeknek, videojátékoknak és még ki tudja mi minden másnak szolgált ihletforrásként. Aki esetleg nem tudja miről van szó, ezeknek a kiadványoknak az a lényegük, hogy egy ezerszeresen túlrajzolt, maximálisan zsúfolt környezetben kell megtalálni egy (vagy akár több) figurát. Az alapötlet olyan, mint egy Bruegel-festmény és egy modern karikatúra keveréke, de mára rengeteg settingben és stílusban születtek ilyen alkotások. Aki egyet látott, az szinte látta mindet, mégis aki rákap, az egészen biztosan hajlandó nagy mennyiségben is megtalálni (akár ezredszer is) az elbújt Chewbaccát, Miki egeret vagy akár magát Waldot.
A formulához a PC vagy az iPad annyit tud hozzátenni a Hidden Folks formájában, hogy nem egy mozgóképet tanulmányozunk perceken át, hanem egy interaktív felületet. A legtöbb elem mozog egy picit, szinte minden, amire rákattintunk, animálva van és kiad valamilyen hangot, ráadásul több szintű is lehet a keresés, mert például félre tudunk húzni valamit, ami mögött esetleg a bujdosó szereplő vagy tárgy található. És mindezt hatalmas, scrollozható felületen, amelyen ha mindenkit ki akarunk pipálni, tíz-húsz percet biztosan el tudunk tölteni. Először nekifutunk izomból, megtalálunk két-három karaktert. Aztán elolvassuk a keresett személyekhez vagy tárgyakhoz tartozó leírást (“épp egy malac készül megenni”), és a maradékot az alapján próbáljuk összerakni. Aztán marad az utolsó harmad, ami már sehogy sem akar összejönni, na az egész relaxációs jellege itt csap át kellemesen frusztráló feladattá.
A Hidden Folks stílusos, jópofa és kellemes két-három órát nyújt, de egy pixellel sem több annál, mint amit már az első percben kínál. (Nagy-Sz.Ferenc)
6/10
***Hidden Folks | PC, mobil
Fejlesztő: Adriaan de Jongh, Sylvain Tegroeg | Megjelenés: 2017. február 15.***
Lapozz tovább, hisz a következő oldalakon a Leaving Lyndow és a Mooseman játékokkal ismerkedhetsz!
Leaving Lyndow
Kellemesebb vizekre evezve kössünk ki a festői szépségű tengerparti városkában, Lyndowban, ahonnan a Nagybetűs Életbe kilépő ifjú Clara épp távozni készül, így az elválásról szóló, és a jövőre megjelenő Eastshade előzményéül szolgáló Leaving Lyndow nem más, mint az ő búcsúja.
Az alig egyórás belső nézetes séteszimulátor elsősorban szépségével és hangulatával varázsol el, miközben az ismeretlen kalandok és veszélyek felé tartó hajóra felszállni készülő tudóspalánta sorra járja szülőhelye fontos helyszíneit, hogy búcsút vegyen családjától, barátaitól, és emlékeitől, mielőtt álmait követve apja nyomdokaiba lépne. A hangsúly a felfedezésen és a párbeszédeken van, de teljesíthetünk néhány ügyességi minigamet is, amelyek további részleteket tárnak fel a Lyndow és a szomszédos Nava városának nem egészen emberi lakóiról. Otthona és a beszélgetések alapján Clara hátterét is megismerhetjük, illetve kiderül, hogy az akadémián frissen végzett lányt tárt karokkal váró Tengeri Felfedezés Céhébe felvételt nyerni nem is olyan egyszerű.
A nosztalgikus hangulatot megteremtő szemgyönyörködtető grafika lehel igazán életet ebbe a rövid kalandba, amely engem személy szerint leginkább Tolkien Hobbitjára emlékeztetett, de a virágba borult erdőt járva, vagy a Skyrim tavernáira emlékeztető teaházat meglátogatva akár a TES játékokat is beleláthatjuk.
A Leaving Lyndow nem csak fiatalságunkat és a saját nehéz döntéseink meghozatalával járó ambivalens érzéseinket idézi fel alig egy óra egy alatt, de azt is sikerült elérnie, hogy a látottak alapján kiváncsian várjam a jövőre megjelenő Eastshadet, amelynek eddig a létezéséről sem tudtam. (siklara)
8/10
***Leaving Lyndow | PC
Fejlesztő: Eastshade Studios LLC | Megjelenés: 2017. február 8.***
Lapozz tovább, hiszen az utolsó oldalon a Mooseman játékról olvashatsz!
Mooseman
A Never Alone (Kisima Ingitchuna) és az Oknytt nyomdokain járó, azokhoz hasonlóan múltőrző szellemben fogant Mooseman letűnt pogány idők finnugor elbeszéléseit eleveníti meg egy lineáris, ám rendkívül művészi és atmoszférikus 2D kalandban, amelynek főszereplője a címadó jávorszarvasember, a Permi határterületen (Oroszország) valaha élt finnugor törzsek mitológiájának központi alakja.
A Mooseman a Perm környéki múzeumok állati motivumokban gazdag tárgyi leleteit kapcsolta össze a komik, manysik (vogulok) és a számik hiedelemvilágával, a kettő egyvelegéből létrehozva egy rövid, ám annál különlegesebb történetet. A főszereplő tulajdonképpen egy sámán, aki látja a szellemeket, és alulról, az ősi istenek és a halottak szellemei által benépesített mocsaras alvilággal kezdve a világ három létsíkját utazza be, hogy azok valamennyi titkát megfejtse.
A teremtés rétegei között átívelő utazásunk során hol egyszerű logikai-ügyességi feladványok, hol ellenséges lelkek és mitológiai alakok állják utunkat, de a legfelső szint eléréséhez néhány képesség megnyitása is szükséges. A továbbjutás érdekében gyakran kell váltogatnunk a hétköznapi és a szellemvilág között, és minden ilyen alkalommal gombnyomásra változik át a világ körülöttünk, illetve a finnugor meséket rejtő gyűjtögetnivaló tárgyak zöme is csak ilyenkor tárul fel. A látottakhoz kapcsolódó történetek javát pusztán a haladásunkkal is megnyitjuk, és érdemes folyamatosan olvasni ezeket a rövid bejegyzéseket, mert a játékélmény színesítése mellett olykor egy-egy fejtörő megoldását rejtik.
A saját múltját megőrizni kívánó kétfős permi fejlesztőcsapat a rengeteg érdekességet egy roppant egyszerű és leginkább a fekete-fehér színellentétekkel játszó, ugyanakkor a hideg téli színpalettát elképesztő látványosan használó, szénrajzszerű látványba csomagolta, amely a Komi népzenei aláfestéssel egészen borzongató, nem evilági hatást kelt.
A szépséges és némileg oktató-tájékoztató jellegű, alig kétórányi PC-s kaland elsősorban a múlt titkaira és folklórra fogékony játékosok számára lehet izgalmas utazás és igazi kulturális csemege. (siklara)
8/10
***Mooseman | PC
Fejlesztő: Morteshka | Megjelenés: 2017. február 17.***