Quern: Undying ThoughtsTeszt

A Mysthez hasonló kalandjátékok manapság olyannyira ritkák, hogy amikor sok év után tavaly kettő is megjelent, abból az egyik a Myst mögött álló testvérpár új játéka, az Obduction volt, a másik azonban négy magyar srác szakdolgozati témán túlnőtt, majd Kickstarteren sikeresen megfinanszírozott szerelemprojectje, a Quern: Undying Thoughts. Tavalyelőtt már írtunk hosszabban a Quernről, valamint lehetőségünk nyílt a készítőivel is beszélgetni, és az elhangzottaktól csak még jobban vártuk a megjelenést, a végigjátszása után pedig a legnagyobb örömömre szolgál leírni, hogy még annál is jobb lett, mint amire számítottam.

A címben szereplő Quern egy világok sorában elhelyezkedő szigetvilág neve, ahová névtelen és néma idegenként érkezünk egy portálon át, de nem önszántunkból, hanem William Maythorn professzor jóvoltából, aki a tudomány érdekében ejtett fogságba minket. Amennyiben alkalmasnak bizonyulunk, megosztja velünk valamennyi szigettel kapcsolatos ismeretét és találmányát, hogy végül valami nagyon fontosban legyünk a segítségére. Ellenállni nincs értelme, hiszen csak akkor távozhatunk, ha együttműködünk a velünk leveleken keresztül kommunikáló tudóssal, akiről hamar kiderül, hogy sok éve archeológusként érkezett Quer'nelokba, és az itt élt Dulmar civilizáció ősi városának romjait kívánta tanulmányozni, amíg rá nem jött, hogy a hely sokkal érdekesebb titkokat is rejt. A Nemo kapitányról mintázott Maythorn átkeresztelte a világot Quernre, hosszú éveket töltött itt munkával és kutatással, és egyre inkább a sziget uraként kezdett viselkedni, míg ki nem derült, hogy mégsincs egyedül. Felfedte magát előtte Gamana, a szigetet védelmező szellem, akivel a kezdeti baráti viszony hamar ellenségesre fordult, és aki idővel velünk is kapcsolatba lép, hogy óvatosságra intsen.

A két egymással szembenálló szövetséges ismerős lehet a Mystből, ahol a két rivalizáló fivér próbálta mindvégig meggyőzni a játékost a maga igazáról, míg itt a tudományt és spiritualizmust megszemélyesítő két szereplő viaskodik egymással. A tudós leveleiből, és a látomásként megjelenő Gamana szavaiból lassan feltárul előttünk Quern múltja és jelentősége, amelyek ismeretében kalandunk végén egy világok sorsát meghatározó morális döntést kell meghoznunk.

Sok hasonló kalandjáték gyengéje a zárójelbe tett és szinte csak a fejtörők megoldásához ürügyként szolgáló történet, a Quern azonban végig történetközpontú marad, láncszerűen egymásba kapcsolódó fejtörői pedig nem csak szerves részét képezik, de a valódi főszerepet játszó világ megismeréséhez is elgendethetetlenek, az atmoszférateremtő hangokról és zenékről nem is beszélve. Talán ez a példás összhang, ez a ritkán megvalósuló egység teszi igazán hasonlatossá a fő inspirációforrásul szolgáló Mysthez, és ugyanakkor emeli ki az egyébként nem túl népes Myst-klón kategóriából a Quernt.

Ahogy felderítjük a különleges erőket rejtő szigetet, ahol az idő múlása mit sem számít, összetettség és jelleg tekintetében is a legkülönbözőbb fejtörőkkel találjuk szembe magunkat, amelyekhez rendszerint kapunk némi útmutatást a professzortól hol közvetlen, hol elég közvetett módon. Egy utalás valamelyik levélben, egy hátrahagyott feljegyzés, ábra, vagy árulkodó zörej, esetleg egy tárgy, forma, vagy motívum, amit korábban már láttunk valahol. Nem csak a két szereplő, hanem a világ is szüntelenül kommunikál velünk, ezért a jó megfigyelőképesség legalább annyira hasznos az összefüggések felismeréséhez, mint a gyors észjárás a feladványok megoldásakor, hiszen sokszor az előbbi nélkül bele sem tudunk fogni az utóbbiba, mert nem tudjuk, hogyan tovább.

Az egyre több nálunk lévő tárgy és az egyre több apró részlet fejben tartásához elkél a jó memória annak ellenére, hogy maga a sziget meglehetősen kicsi. Az első pár óra után azt hihetjük, hogy már minden zugát ismerjük, hogy aztán újra és újra meglepetést okozzon, és olyan szegleteibe is eljuthassunk, amelyek létezését sem sejthettük. A készítők elképesztő ügyesen használják ki az általuk létrehozott nem túl nagy teret és a vertikalitásban rejlő lehetőségeket, így szédítő magasságokba és a föld mélyére látogathatunk el, és néha az az érzésem támadt, mintha ez a csöpp világ is több világot rejtene magában.

A Quern helyszínekben és fejtörőkben megmutatkozó változatossága egészen ámulatos. Habár az ősi romok, a különböző tulajdonsággal bíró színes kristályok, a titokzatos rúnák és idegen növények steampunkos beütésű masinákkal keverése eleve ad egy nagyon egyedi, „quernes” látványvilágot a játéknak, eleinte elég hasonló helyszíneket járunk be. A központi területként funkcionáló főtérről idővel elérjük a kilátótornyot, egy alkimista laboratóriumot, egy apró botanikus kertet, és sok további, a sziget más és más aspektusát megmutató helyszínt, és idővel ezek mindegyikébe többször visszatérünk majd, mert az egy-egy szobára korlátozó hagyományos feladványok mellett gyakran a globális fejtörők egy-egy részfeladatát rejtik. Ezek a sziget olykor legkülönbözőbb pontjait összekötő összetett feladatok adják a játék sava-borsát és hoznak újat a műfajba, az általuk kiváltott emlékezetes “aha!” élmény pedig legalább olyan mértékű, mint amikor valamelyik Souls-játékban végre sikerül lepofozni egy keményebb főellenfelet. Elképesztően hatásos, amikor még a játék legvégén is visszaköszön egy órákkal korábbi fejtörő egészen új formában, ezzel kapcsolatot teremtve két addig egymástól teljesen függetlennek tűnő elem között.

A fejtörőkben azt szerettem a legjobban, hogy nem fokozatosan nehezednek, hanem helyette végig a legkülönbözőbb képességeket teszik próbára, és sosincs egymás után két ugyanolyan. Hallás, logika, asszociációs készség, lényeglátás, mintafelismerés, kombinálás, kódfejtés, memória, térlátás, és még lehetne sorolni, de ami a legfontosabb, hogy józan paraszti ésszel, vagy némi leleményességgel mind megoldhatóak.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tárulnak fel előttünk Quern titkai, ezek pedig olykor egy sikeresen megoldott fejtörő jutalmaként kapott elképesztően látványos audiovizuális átvezetésben nyilvánulnak meg, például diadalmas zene kíséretében leereszkedik egy lépcsősor, egy csónakban szeljük a habokat, vagy egy liftben ereszkedünk alá a sziget alatti hatalmas barlangrendszerbe. Számomra az a folyosó maradt a legemlékezetesebb, ahol egy kapcsoló felfedi, hogy valójában a víz alatt vagyunk, és ehhez a felfedezéshez az egyszerre izgalmat és nyugalmat árasztó fantasztikus zene is azonnal igazodik. A heuréka-élmények mellett a történet megismerésének vágya is vitt előre, amely az írásos szövegeken túl a professzor és Gamana igényesen megírt, nagyszerű színészi játékkal előadott monológjaiból bontakozik ki. Az előbbi karaktert egy művészember szólaltatja meg (akinek nagyon jól esett Twitteren, hogy Stephen Russellnek hittem), utóbbit pedig Sharon Mann, akit a legtöbb játékos Kate Walkerként ismer a Syberia sorozatból.

A Zadboxnál nem csak a változatosságra törekedtek, hanem arra is, hogy a nem Mysten nevelkedett új játékosok se dobják be a törölközőt az első komolyabb agytorna után, ezért a játék végén sem sorjáztak a lelombozóan túlbonyolított feladatok, hanem mindig valami új kihívás várt, és két kirívóan nehéz fejtörő sosem követte egymást.

Szó se róla, néha csúnyán el lehet akadni benne, mert egy-két esetben alig kapunk segítséget, és én is belefutottam egy olyan fejtörőbe, aminek máig nem értem a logikáját, egy másiknál pedig elfogyott a türelmem, és puskáztam Youtuberól. Épp az utóbbi megoldását azóta egy patchben egyértelműbbé tették, mert nem csak én pattantam le róla, de a Quern amúgy sem az a játék, amit együltő helyedben végigjátszol. A 15-20 órányi tartalmas kaland türelmet és kitartást igényel, amit aztán bőségesen megjutalmaz, és a vele töltött délutánokon gyakran kaptam magam azon, hogy időnként felállok előle, hátha mosogatás közben megjön az ihlet. A feladatmegoldást egy roppant hasznos notesz is segíti, amellyel bármikor lophatunk képet a játékon belül (hősünk lerajzolja a füzetébe a látottakat, amik alá jegyzetelhetünk is), sokszor mégis jobban tudtam gondolkozni, ha én is papírt és ceruzát ragadtam, és pár óra után mindig egy halom teleírt és rajzolt fecni között ültem. Tudjátok, melyik volt a legutolsó játék, ami - a Dishonored 2 zseniális záras feladványát leszámítva - ugyanerre késztetett? A Myst.

Az első pillanattól kezdve látszott, hogy valami egészen különleges készül a Zadbox Entertainment ifjú titánjainak kezei alatt, és a Quern: Undying Thoughts nem is okozott csalódást, mert magával ragadó története és világa mellett változatos fejtörőivel olyan kellemesen megbizseregtette a szürkeállományomat, mint kevés játék mostanában. Hihetetlenül átgondolt kaland, amelyben a történetírás, a világteremtés, a látvány, hangok, a zene, és a játékmenet különböző elemei elválaszthatatlanul összefonódnak és egymást erősítik, vagy kevésbé szofisztikáltan fogalmazva úgy is mondanám: baromira egyben van. Rétegjáték, de bátran vágjon bele bárki, aki szívesen teszi próbára a szellemi képességeit, mert kategóriájában túlzás nélkül 2016 egyik legjobbja, és hála az égnek úgy zárul, hogy akár még folytatást is kaphat a jövőben. Zadbox, köszönjük, és csak így tovább!