Let It DieTeszt

Unalmas hétköznap, emberek zötykölődnek a metrón, semmi szokatlan. Vagyis csak első pillantásra, mert jobban szemügyre véve az utasok valami bizarr implantátumokkal telepakolt, kábult humanoidok. Ezek vagyunk mi. Mindegyikük. A szerelvényből kiszállva maga a Halál fogad minket egy gördeszkán, majd gyorsan be is avat minket a szituációba. 2026-ra az emberiségnek sikerült majdnem szisztematikusan tönkrevágni a Földet, a túlélők többek között egy hatalmas toronyban próbálnak szerencsét, aminek csúcsára érve állítólag teljesül egy kívánságuk.

Na, valami ilyesmivel nyit a Let It Die. A betanító szekció után (melynek végén stílszerűen meg is kell halnunk), rájövünk, hogy egy igazi Inceptionös csavarral van dolgunk, ugyanis a Let It Die egy játék a játékban. Az egész toronymászós téma egy árkád játékprogram, mi pedig valójában a játékteremben töltjük időnket és próbálunk minél előrébb jutni a bizarr világban. Merthogy tévképzeteink ne legyenek, nem pusztán a gördeszkázó Halál a legfurcsább dolog a játékban.

Az a jó Suda Goichi munkásságában, hogy hiába találkozott már az ember egy-egy játékával, sosem tudhatja igazán, mire számítson. Első ránézésre az úriember fogta a From Software-féle Dark Souls alapját és a saját, egyéni ízlésére szabta. Adva van a torony, melynek előcsarnoka a központunkként szolgál, itt tudjuk karaktereinket fejleszteni, új cuccokat és passzív bónuszokat vásárolni, craftolni, másokat kirabolni, szóval elfoglaltságunk akad bőven. Ha pedig elindulunk a toronyban, akkor egy egészen más helyzetbe csöppenünk.

Az egyes szinteken bóklászva ellenfelekbe botlunk, akiket kezdetben puszta kézzel kell elintéznünk, majd a későbbiekben a legyőzöttektől tudunk különféle fegyvereket és ruhákat lootolni, amelyek megkönnyítik előrehaladásunkat. A mechanika leginkább a Dead Islandre hasonlít, különösen azért, mert az előtúrt cuccok elképesztő gyorsan amortizálódnak. Szerencsére minden eszközünk a használat során fejlődik, magasabb szinteken pedig már jóval strapabíróbbak lesznek. Az egyes emeleteken találhatunk továbbá megannyi rejtett ládát, melyekben pénz, újabb eszköz, vagy tervrajz lapul. A tervrajzok azért is lesznek hasznosak, mert általuk mi magunk gyárthatunk eszközöket (ha megvan hozzá minden alapanyag, ezeket is keresnünk kell), majd utána akárhányszor vásárolhatunk a már legyártott cuccokból, illetve erősíthetjük is ezeket.

Nem esett még szó a Dark Souls jelenlétről, pedig ez az egész játék legerősebb pontja. Az még hagyján, hogy az egyes szinteken az ellenfelek folyamatosan újratermelődnek, még a karakterünknél lévő tárgyak menedzselése is hasonló szisztéma szerint zajlik. Mindkét kezünkre 3-3 tárgyat oszthatunk ki, így könnyen válthatunk köztük a harcok során. Fegyvereink között találunk közelharcra alkalmatosakat, egy- és kétkezes formában, illetve lőfegyvereket. Ha ez nem lenne elég, arra is folyamatosan ügyelnünk kell, hogy az állóképességünk sose merüljön ki. A dolgot nehezíti, hogy a Souls játékokkal ellentétben itt nincs Stamina bar, pusztán az emberünk mellkasában lüktető szívre hagyatkozhatunk. Ha ez egy légkalapács hangjával dübög, illetve belilul, akkor bizony elfogyott a szuflánk, annyira kimerülünk, hogy még csak moccanni se tudunk, könnyű célpont leszünk bárkinek.

Ellenfélből pedig akad bőven, hiszen nem csak az egyszerű mobok kóricálnak a terepen, a magasabb szinteken a boss-ok is újratermelődnek. Ha ez nem lenne elég, más játékosok is betámadhatnak minket, igaz csak passzív módon. A korábban már említett központból ugyanis az éppen fölösleges harcosainkat (kezdetben három lehet, ezek száma a játék során nő) elküldhetjük más játékosok világába, hogy velük harcolva számunkra hasznos holmikat szerezzenek. Illetve saját magunk dolgát is megnehezíthetjük, hiszen ha meghalunk, a saját tornyunkban hagyunk egy újabb ellenfelet.

A szintek halmozásával, egyre feljebb jutunk, komolyabb ellenfelekbe botlunk, jobb felszerelést szerzünk és több XP-t kapunk. Apropó, erről még nem is beszéltem. Az összegyűjtött pontokból a központban tudunk fejlődni, különböző értékeink növelésével, úgy mint például Erő, Szerencse, Élet, csak hogy néhányat említsek. A kezdeti szintkorlát 25. Lépkedjük a szinteket, harcolunk, gyűjtögetünk, adunk-veszünk, fejlesztünk, craftolunk, majd elérjük a 25-ös szintet és kinyílik a világ. Azazhogy éppen inkább bezárul. Innentől ugyanis az XP megszűnik (legalábbis egy időre), a továbbjutáshoz egyre feljebb kell haladnunk a toronyban. Ezáltal tudunk erősebb karaktereket kiválasztani, akiket aztán újra a nulláról kell feltápolnunk, hogy aztán kezdjük megint az egészet.

És ezzel el is jutottunk a játék egyik legnagyobb negatívumához. A kezdeti karaktereket idővel kukáznuk kell, hogy jöhessen helyettük új, szebb, jobb, erősebb. Ráadásul ha óvatlanok vagyunk, elhalálozásukkor csak újabb erőteljes ellenfelekkel gazdagítjuk a saját tornyunkat. Persze a halál nem feltétlen jelenti minden végét, amennyiben van nálunk Death Metal. Ezek az univerzális fizetőeszközök többek között arra szolgálnak, hogy halál esetén megmentsük jól képzett harcosunkat. És hogy mi vele a probléma? Pusztán csak annyi, hogy azon a szent helyen éledünk fel, ahol fűbe haraptunk. Tehát ha körbevett minket néhány komoly ellenfél, akkor a feltámadással csak újabb esélyt adunk nekik, hogy megint elintézzenek minket, ezzel fogyasztva az értékes Metaljainkat. Végső esetben a toronyban is visszavásárolhatjuk elhullott emberünket játékbeli pénzért. Még az egyébként sokszor nehéznek titulált Souls játékok sem toltak így ki az emberrel. Mindezeket pedig tetőzi, hogy a harcrendszer néha épp annyira az ellenségünk, mint a barátunk. Itt azonban sajnos nem érnek véget a negatívumok. A kezdők legnagyobb bánatára a játék nem korlátozza, hogy milyen szintű karakterek támadhatnak be minket, így könnyen előfordulhat, hogy már az első emeleten 30-as, 40-es szintű támadók várnak minket a könnyű préda reményében. Mindezt könnyen eliminálni lehetett volna egy esetleges co-op móddal, ám ez sajnos (egyelőre) kimaradt a játékból.

Ingyen van a halál

A Let It Die a free to play modellnek hála mindenki számára ingyen elérhető, így bárki kipróbálhatja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne nyithatnánk ki a tárcánkat, ha úgy kívánjuk. A játékhoz már most elérhetőek különböző csomagok, melyekben Death Metalokat és tervrajzokat vagy különböző fegyvereket kapunk, esetleg a toronyban található VIP lifthez válthatunk tagságot.

Rendben, most lássuk az érem másik oldalát. Ha mindezen negatív dolgokon túl tudunk lendülni, akkor az utóbbi évek legbetegebb játékát kapjuk (a szó abszolút pozitív értelmében). És hogy miért? Kezdjük például azzal a ténnyel, hogy az életünk töltésére a toronyban ugráló békák szolgálnak elsősorban, melyeket kilapítva könnygáznak használható spórákat kapunk. Vagy beszéljünk a különböző gombákról, melyekkel saját magunkat erősíthetjük vagy ellenfeleinket gyengíthetjük, és amelyek neve nem kicsit vicces. De elég csak a fegyverekre nézni, melyek között a kalapácson át a vasalón és körfűrészen keresztül a csákányig sok mindent találunk. De említhetném azt is, amikor rájövünk, hogy némi sprintelés után Éric Cantona elhíresült talpalását ismételhetjük meg, valami ilyesmit kapva.

Audiovizuális oldalról meglehetősen kettős képet ad a Let It Die. Amiért nem érheti szó a ház elejét, az a hangokat illeti. Mind a szinkron, mind a zenei választék kellően profi, a játékteremben található 3 segítőnk szinkronszínészei tökéletesen hozzák a karaktert, a zenék között pedig a tipikusan árkádos dallamok mellett metálos zúzásokat is találunk a kemény harcokhoz. Látvány tekintetében már jóval árnyaltabb a helyzet. A Let It Die ugyanis nem a lélegzetelállító textúrákkal kíván lehengerelni minket, az Unreal Engine 4-el hajtott játék ugyanis a legtöbbször egy előző generációs címet idéz, cserébe viszont stabilan fut, bár az is igaz, hogy nagyobb pukkanásoknál hajlamos belassulni.

Egy szó, mint száz, a Let It Die megint egy tipikus Suda51 játék. Ha a bizarr ötletek és világ beszippant, valamint hajlandó vagy szemet hunyni a néha zavaró hiányosságokon és negatívumokon, akkor minden bizonnyal hosszú órákra lekötheted magad, amíg felérsz a torony legtetejére. Ellenkező esetben - free to play modell ide vagy oda - ne is szállj fel az induló metróra, ez nem a te játékod lesz.