NES Classic EditionTeszt

A replikák, remakek, remasterek és virtualizált műanyag élmények korát éljük: generációs sajátosság, hogy mostanság mindenki retrózni akar, persze az egyik pozitív hozadékát a dolgoknak mindig maguk a kiadók és az underground szcéna generálják. Egyedi, Raspberry Pi alapú homebrew (ún. otthoni) megoldások tömkelege kering már most is a neten, ahol régmúlt idők nagy klasszikusait próbálják meg emulált formában újfent megújítani, átalakítani, vagy épp az utókor számára emészthető formában ismét elhozni.

A Nintendo mindig is éllovasa volt a hasonló próbálkozásoknak, hiszen a piaci helyzetüknek köszönhetően rendkívül termékeny szoftverkatalógusuk igazi kincsesbarlangnak számít a '80-as, '90-es évekből. A kiotói cég vezérkarának ráadásul kiváló érzéke van ahhoz is, hogy egy játékot hogyan lehet ötször ugyanúgy értékesíteni, hisz' elegendő, ha csak a virtual console szolgáltatást, vagy a többször is ellőtt classic próbálkozásokat vesszük górcső alá. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a 8bites Nintendo NES korszak játékai manapság épp úgy kelendőek (és expenzívek), mint akkoriban, így a fenti két feltételnek megfelelve máris adott a piaci rés: hivatalos formában, az eredetivel külsőre szinte megegyező (gyak. cukker külsejű), ízléses körítéssel kezelt masinára 100%-ban tuti vevő lenne a nép - és lett is. Lefölözve az olcsó kínai (ójaj!) replikákat, a Nintendo elindult a hardveres játékgyűjtmények irányába, melynek első gyermeke a napokban debütált (és óriási érdeklődésnek számot adó) miniatűr replika: a NES Classic Mini, azaz a NES Mini.

Már a leleplezés idején (amely szombaton, egy szűk baráti körben szerveződött Stingie szobája bulin történt meg), elért minket a felismerés, hogy a NES Mini nem csak egy egyszerű replika: bár harminc válogatott és beépített NES játék romsetjét tartalmazza, az őt futtató emulátor és a gép fő keretrendszere teljesen új fejlesztés, ráadásul ezúttal nem Japánban, hanem Európában készült: a Nintendo European Research & Development (NERD) készítette szoftvercsomag tetszetős, egyszerű és színes, így nagyszerűen listázza és - mi több - futtatja a beépített játékokat, ráadásul mindegyik címhez négy darab quicksave slotot is használ, amellyel hátrahagyhatóak az ingame mentések, azaz: bárhol, bármikor abbahagyhatjuk az adott játékot. Elegendő, ha megnyomjuk a gép reset gombját, és a villámgyors, néhány másodperces újraindulást követően máris elmenthetjük az adott játékban levő pozíciónkat.

Külön pozitívum, hogy az észak-amerikai és PAL rendszer korabeli különbségeihez képest minden, a gépen futó játék az USA szabvány szerinti 60Hz-es verzió kódját és nyelvezetét használja, bár a menürendszert akár nyolcféle nyelven is használhatjuk. Ha már játékok: a felhozatal kiváló, ugyanúgy megtalálhatóak bennük a nagy 1st party Nintendo húzócímek, mint a Metroid, a Zelda epizódok, a Donkey Kong vagy a gombás kompánia trilógiája, akárcsak a hidden gemként nyilvántartott StarTropics, illetve a Final Fantasy első felvonása. Összesen harminc különböző címmel találkozhatunk, amelyek (egyelőre) bár nem bővíthetőek, nagyszerű válogatásként vannak jelen: nyugodtan mondhatnám, hogy 1-2 kimaradt címet (Battletoads, Faxanadu, Metal Gear, Yie Ar Kung-fu, Journey to Silius, Star Wars, stb.) leszámítva nyugodtan nevezhetjük a NES korszak esszenciájának, így aki pótolná, vagy belekóstolna a 8bites világ ízeibe, tökéletes összefoglaló lehet a NES Mini által nyújtott élmény.

(Megjegyzés: a Japán Famicom Mini (a NES Mini ottani megfelelője) felhozatala összesen nyolc játékban különbözik: nincs pl. Puch-Out!!-juk, viszont van helyette Yie Ar Kung Fu - de említhetném a Final Fantasy I-et is, amelyet odakint az FF III váltott le. Az ok valószínűleg a népszerűség, ezek a címek odaát jobban futottak annak idején. Némi járulékos infó, hogy bár a Nintendo eléggé zárt belső rendszert alkotott a géphez, a hacker szcéna máris eredményeket ért el a linuxot futtató masina hardveres-szoftveres módosításával, így csak idők kérdése, mikor válik az egész szett a házibarkács játékválogatások játékszerévé.)

Funkciók tekintetében mindenképp fontos megemlíteni az alternatív képrnyőbeállítások meglétét is, hiszen bár a gép HDMI kimenetet tartalmaz, az autentikus zavart megjelenésű CRT élményhez beállíthatunk scanline opciót esetleg 4:3-as képarányt, de még akár true-pixel módot is, amelyben a parányi masina tökéletesen éles, torzítatlan és zavarmentes megjelenítéssel éget cicafüles pixelbajuszt a legalsó sarokba.

Járulékos infó, hogy a masinához HDMI kábel igen, töltőkábel viszont nem jár. Az ok egészen prózai: nincs rá valójában szükség, mert a mellékelt USB-mikroUSB kábel akármilyen áramforrásról (mobiltelefon töltőről, erősítő USB kimenetről, de még a TV USB portján felvett 5V feszültségről) is elegendő krafttal látja el a kis masinát. Egyetlen negatívum van az egész pakkban csupán, ez pedig a kontroller kábeljének a hossza: arcpirítóan és pofátlanul rövid. Egyrészt nagyon kényelmetlen, mivel nem tudsz kellő messzeségbe kerülni a nagy TV kijelző elől, másfelől mindig magaddal rántod a gépet, ha a polcon, asztalon (egyéb alter helyen) tárolod, nem pedig a földön/szőnyegen/parkettán, ahol csücsülsz. Persze mint mindennek, ennek is megvan az oka: mocskos pénzlehúzás, de a Nintendo nem tudna a 3rd party cégeken keresztül kontroller-hosszabbító kábelt külön plusz pénzért eladni, ha beáldozták volna azt a plusz 100 Ft-ot azért a + másfél méterért.

De ha már a kontrollerről beszélgetünk: nincs rá jobb szó, tökéletes. Leszámítva a hátán éktelenkedő made in China feliratot, 100%-ban autentikus a forma és a használat is, egy milliméterrel sem kisebb, vagy nagyobb, mint az eredeti, de még súlyra is ugyanannyit nyom. Újrahasznosítás újfent, valószínűleg még mindig léteztek azok a sajtolóformák, amellyel az eredeti NES joyok műanyag burkolatának szériáit nyomták le. Kontrollerből egy jár alapvetően a kicsi masinához, de a jelenlegi készlethiányt ellensúlyozandó, a Wii Classic Controller is használható helyette a kétjátékos élményekhez.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a széles közönségnek szóló húzásával a Nintendo megint egy remek és szerethető kis kütyüt tett le az asztalra: bár szinte elfér a belső zsebben, az általa képviselt érték példaértékű. Nem csak egy szimpla szerelmeslevél a 8bites korszakból a modern kor játékosainak, hanem egy időálló és kompakt kis masina is egyben amely megmutatja, hogy a régi játék nem rossz játék szisztéma még 20-30 év múltán sem elcsépelt frázis és a pixelgyönyörök ennyi év elteltével sem fakulnak meg igazán.

A NES Miniért köszönet a Konzolok Szervize csapatának!