Through the WoodsTeszt

Minden szülő legnagyobb félelme a gyermeke elvesztése, és tavaly a nemrég megjelent Through the Woodsszal szinte egyező időpontban a Funcomnak is eszébe jutott már egy erről szóló horrorjátékot készíteni Halloween alkalmából. A The Parkban egy egyedülálló anya kereste kétségbeesetten az eltűnt fiát, miközben saját félelmét legyőzve járt be egy olyan vidámparkot, ahol felnőttként sem szívesen tévednénk el, míg a TtW szintén elvált anyukája egy mondabéli szörnyekkel benépesített erdőben követi egy furcsa idegen által elhurcolt fia, Espen nyomát. A két játék közötti párhuzam a hasonló alapszituáción és műfajon túl véget is ér, az oslói Antagonist horror-kalandjában ugyanis központi szerephez jut a természet, azon belül is a skandináv mitológia és egy sűrű sötét erdő, ahol feltűnnek az északi népmesék (rém)alakjai. Szintén elvitathatatlan fontosságúak a hátborzongatóan élethű hangok és zörejek, amelyek az egészet már-már hihetővé teszik, és állandóan azt az érzést keltik a játékosban, hogy nincs egyedül, hanem a fák közül folyamatosan figyelik és követik.

A TtW hősnője magnóra felvett visszaemlékezések formájában meséli el fia eltűnésének történetét, vagyis játék közben egy furcsán érzelemmentes narrációt hallhatunk, de anyu sokszor tesz megjegyzéseket a környezetére is, amitől egyszerre érezzük magunkat egy már lezajlott, illetve mégis éppen a szemünk előtt formálódó történetben, ami elgondolkodtat, hogy van-e hatásunk a végkifejetre.

Minden egy félresikerült késő őszi hétvégével kezdődik: a sokat dolgozó anya leugrik fiával a hétvégi kabinba, de mivel a kimerültségtől többnyire csak alszik, Espen kénytelen egyedül elfoglalni magát. Egyik hosszas alvásából felébredve hősnőnk nem találja a gyereket, majd rövid keresés után a mólónál megpillantja egy távolodó csónakban, egy titokzatos idegen társaságában. Gondolkodás nélkül a jéghideg vizbe veti magát, de már nem éri utol őket, viszont a vízen ülő, áthatolhatatlannak tűnő ködön átérve egy rejtélyes szigeten ér partot. Miközben igyekszik fia nyomát követni, lassan rásötétedik, az erdő pedig fokozatosan átalakul, és némi skandináv fűszerezéssel megelevenednek azok a rémlátomások, amiket gyerekként a legtöbbünk a fák közé képzelt. Erre tesznek rá egy lapáttal a fantasztikusan jó (és sokszor csalóka!) atmoszferikus zörejek, és a már-már önálló életet élő árnyak.

Saját félelmünket leküzdve egyre mélyebbre kell hatolnunk a sűrűben, olykor kiérve egy-egy tisztásra, vagy néhai viking települések maradványaihoz, amelyek láttán olyan érzésünk van, mintha kisétáltunk volna a valóságból egy fantáziabéli létsikra. Ez az érzés akkor betonozódik be, amikor a kezdetben ártatlannak tűnő zörejek okozói is megjelennek, és mivel harcolni nem tudunk, ezeket a lényeket vagy lopakodással, vagy egyéb trükkökkel kell elkerülnünk, mert ha elkapnak, jön az azonnali game over. Ez már önmagában roppant ijesztő, mert sokszor azt sem látjuk, mi és honnan ugrott ránk, és bár kétségkivül az animáció megspórolására szolgál, mégis hatásos megoldás, hogy ilyenkor nem is látjuk, mi történik anyuval, a kamera ugyanis az elejtett, sötétbe elguruló zseblámpáját mutatja, miközben a borzalmas sikolyokat halljuk. Kellően bátrak az egyértelmű fenyegetés ellenére hosszabban is elidőzhetnek az egyes erdei szakaszokon, hogy a kisebb rejtekjáratok, barlangok, és egyéb erdei utak felderítésének ereményeképpen érdekes tárgyakat, vagy fejjegyzéseket találjanak, így egy alaposabb végigjátszás 3-4 órát vesz igénybe.

Van tehát egy rendkívül nyomasztó történet hátborzongatóan hangulatos és szürreális, ráadásul kis költségvetésű indie játékhoz mérten csodaszép környezetbe ágyazva, és mégis „csak” egy egész jó horror-kaland a Through the Woods. Ennek egyik oka, hogy technikailag nincs túl jó formában, és az optimalizálatlansága miatt még erősebb gépeken is elég döcögős élmény, amit egérrel és billentyűzettel irányítva kár is erőltetni, irányitóval viszont szerencsére teljesen rendben van. Az érdekes és eredeti téma, illetve a csavarok ellenére a történet kapcsán is marad az emberben némi hiányérzet, hacsak nem kimondottan jártas a skandináv mondavilágban, az angol szinkronhoz pedig hiába választottak szándékosan norvég anyanyelvű színésznőt, hallgatni nem túl nagy élmény. A játék működése sincs agyonmagyarázva (menteni nem lehet, helyette sziklákon világító rúnák jelölik a checkpointokat), és kicsit fájó a felismerés, hogy mivel ajtók nyitogatásán és szövegek elolvasásán túl nem igazán van interakciós lehetőség, a TtW tulajdonképpen egy külső nézetes sétaszimulátor, amiben meg lehet halni.

A skandináv mitológia elemeiből táplálkozó története és a sajátosan nyomasztó légköre miatt a Through the Woods mindenképpen megérdemli az igényes és újdonságra vágyó horrorkedvelők figyelmét, hossz, játékélmény és teljesítmény terén azonban hagy némi kívánnivalót maga után. A műfaj szerelmesei nem igazán tudnak vele mellélőni, de a rövidsége, illetve a minden erénye ellenére is kicsit amatőr összkép miatt érdemes megvárni egy leárazást.