The Tomorrow ChildrenPróbakör

Az, hogy a túlélős játékok hordája még nem árasztotta el a PlayStation Store-t, elsősorban annak köszönhető, hogy a Sony éberebb, mint az Éjjeli Őrség testvérei. Kard a sötétségben: éjjeli őrsége elűzi a hideget, a fényt, és a műfaj figyelmet nem érdemlő torzszülötteit, amiből akad nem kevés, így a minimális konkurencia mellett inkább saját maguk próbálják meg a szerencséjüket. Tettestársuk ebben az a Q-Games, akik már 2007 óta ontják magukból a PlayStation-exkluzívokat, leginkább a PixelJunk-széria részeként, a The Tomorrow Children azonban önálló, rokoni szálat a Pixeljunk-játékokkal nem ápoló, így pedigréjén a Minecraft, és nem a Monsters vagy épp a Shooter található.

Azt pedig végképp nem állíthatjuk, hogy ne lenne piaca a dolognak, hiszen hiába a második világháborús játékok tömeggyártását is lepipáló mennyiségű túlélős-kísérlet, a műfaj nem hogy nem vett még vissza a tempóból, de mostanra jutott el oda, hogy már a "nagyok" is hajlandóak legyenek milliókat belepumpálni, még akkor is, ha szinte borítékolható vagy a bukás, vagy jobb esetben csak a közepes teljesítmény.

Hogy a The Tomorrow Children végül melyik kategóriába esik, azt annyira nem nehéz kitalálni, mégha két hatalmas előnnyel is indul: egyrészt maga a platformtulajdonos támogatja, másrészt teljesen ingyenes... lesz, ha egyszer publikusan is megjelenik, jelenleg ugyanis csak egy 20 eurót kóstáló "The Founder's Pack" megvásárlásával szerezhető be, amely a belevetett bizalmat nem csupán magával az alapjátékkal hálálja meg, de annak boltjában elkölthető pénzzel is. Ez az alamizsna pedig igazából létfontosságú a The Tomorrow Children élvezetéhez - és ez az egyik fő baja.

Alapvetően ugyanis az égvilágon semmivel se tud többet, mint bármelyik szabadon választott túlélős cím, függetlenül a témától, a körítéstől, vagy a fejlesztőcsapat személyétől, hiszen a játékidő nettó kilencven százaléka a szokásos dolgokból áll: nyersanyagkeresésből és gyűjtésből, kraftolásból és építkezésből.

Az első nagy csavar a formulán igazából a témából adódik, itt ugyanis nem egy lakatlan sziget, vagy egy pixelesített fantasy világ vár, hanem egy a Hidegháborús korszakban ragadt Föld, amit egy félresikerült kísérlet leradírozott a térképről, és most már csak egy hatalmas, gigászi üresség maradt, amit The Voidnak hívtak: minden egy hatalmas fehér síkság, itt-ott kisebb-nagyobb településekkel, furcsa, a földből kiemelkedő, nyersanyagokkal teli szigetekkel, és felébresztésre váró Matroyshka-babák tömkelegével. Utóbbiak adják a tulajdonképpeni célt - megtalálásuk és a településekbe való visszaintegrálásukkal hozható vissza az élet ebbe a roppant furcsa világba.

A világba, ami annyira nem is teljesen üres, hiszen a senkiföldjén Kaiju-szerű lények őrjáratoznak, akik előszeretettel kísérelnek meg kiharapni egy-egy darabot mind a helyiekből, mind otthonaikból, így ösztökélve arra, hogy ne csak nyersanyag-lerakatként tekintsünk a településekre, de olyan helyként, amit a mi tisztünk megvédeni, fejleszteni.

Maga az építkezés szerencsére nem túl nehéz, elég egyértelmű, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból mit is lehet megvenni, csakhogy ugyanezt csinálja mindenki más is - a The Tomorrow Children maximálisan elkötelezte magát az online világ mellett, azaz minden települést hozzánk hasonló játékosok próbálnak benépesíteni, a végeredmény pedig egyértelmű: teljes káosz. A semmibe, teljesen logikátlan helyre lerakott épületek tömkelege, kiismerhetetlen falvak zsákszámra, egyenfalvak és kisvárosok végtelen mennyiségben.

A nagyobb baj, hogy maga a kraftolás az, ami feleslegesen túlbonyolított, mert hiába van meg a recept, minden összerakás előtt meg kell oldani egy borzalmasan felesleges, totálisan erőltetett minijátékot. Ráadásul nagyon gyorsan ki lehet fogyni a nyersanyagból, annak beszerzése pedig pont annyira különleges, élvezetes folyamat, mint bárhol máshol, amire csak rátesz egy lapáttal a korlátozott inventory, a fontosabb dolgok ide-oda pakolásának tempója, és ez alapján már mindenki számára egyértelmű kell, hogy legyen: ez inkább egy ultramonoton, ultrarepetitív, gyárszalag melletti álldogáláshoz hasonlítható munka, sem mint valami, amit az ember az élvezet és a sikerélmény kedvéért csinálna.

Persze a fentiek egy jelentős részét ki lehet váltani a mikrotranzakciók révén, de ha már valós, és nem kevés pénzt kell belefektetni, illene, hogy a végeredmény ne ugyanaz legyen: névtelen, sivár falvak feltápolása a semmiből, az idők végezetéig, vagy addig, míg be nem áll a teljes unalom - amiért sokat nem kell gürizni, ellentétben minden mással a The Tomorrow Children amúgy egyedi, hangulatos, világában.

A The Tomorrow Children egy egyedi világú túlélős játék, de semmi több: rémségesen monoton, feleslegesen free-to-play, és még a műfaj a PS4-en való korlátozott elérhetősége ellenére sem túl jó választás, hiába fogják ingyen adni.