NBA 2K17Teszt

Az a vicces helyzet állt elő, hogy az első pár mondat bepötyögése után elkapott az a jó öreg déja vu érzés, aminek köszönhetően gyorsan megkerestem a tavalyi tesztet és rájöttem, hogy sikerült újra szinte ugyanazt leírnom szóról-szóra. Lényegében azt, hogy mennyire nehéz minden évben egy átfogó bemutatót írni egy olyan játékról, ahol igazából az alapok nem változnak (hiszen nem fogják hirtelen két labdával tolni, vagy felemelni a gyűrűt 5 méterre), így nagyon sarkítva mondhatjuk, hogy évről-évre „ugyanazt” kapjuk. Ez természetesen így nem teljesen igaz, viszont nem segít sokat a szerencsétlen tesztelőn, hogy ez a fejlesztő csapat nagyon nem tud hibázni, és idén még a tavaly egy kicsit félrement dolgokat is sikerült rendbe rakni.

Mondhatnám gonoszkodva, hogy ez a generáció is már a végét járja, hiszen a pro már a kapuban, a skorpió meg az utca végén toporog, így simán elképzelhető, hogy a jövőre megjelenő részben, már komoly grafikai ugrást láthatnak azok, akik beneveztek valamelyik újabb gépre. Ettől függetlenül is simán kijelenthető, hogy ez a grafikai látvány és prezentáció minden szinten a jelenlegi vasak tetejét rugdossa, egyszerűen lassan már tényleg nincs hova fejlődni. Azt is le szoktam írni mindig, hogy egy laikus 3 méterről már vagy 3 éve nem tudja megmondani, hogy ez most élőben megy vagy egy játékot lát. Természetesen azért az élethűségen még mindig van mit feljebb csavarni, azért közeli totálban látszanak a kicsit még mindig robotos mozdulatok vagy a fura testmozgások, illetve idén a testalkatokat sem sikerült tökéletesen eltalálni. Pár alapvetően vékony és magas játékos egy kicsit túl Yao Ming-esre sikeredett, de mivel a teljesítményüket nyilván nem befolyásolja így teljesen szokható a dolog. Viszont ettől az egyetlen „negatívumtól” eltekintve minden más idén is a tökéletesség határát súrolja, audiovizuálisan mindenképpen.

Na de térjünk rá a lényegre, ami mindenkit érdekel: mi változott idén? Először is annyira sok minden nem. Viszont amihez hozzányúltak, azt nagyon jól eltalálták. Végre már a töltés alatt lejátszható próba meccsen elmagyarázza a játék az irányítást. Még mindig nem egy tökéletes tutorial rendszer ez, viszont az alapokra, sőt néhány közepesen bonyolult mozdulatra nagyon ügyesen megtanít, így nem fogja magát egy totál kezdő sem teljesen elveszettnek érezni az első meccsén. Bekerült pár apróság, amik igazából nem látványosak, de mégis rengeteget segítenek abban, hogy még folyamatosabb legyen a játék ritmusa. Az egyik ilyen a „vissza pöci”, azaz végre a négyzet/x időben való megnyomásával a lepattanót rögtön vissza tudjuk pöcizni/tenni a gyűrűbe. Remek dolog, nagyon hasznos és eléggé hiányzott mivel az életben is sok ilyen kosarat látni. Megjavították végre a shoot métert, azt a játékosok „alatt” félkörben végigfutó kis csúszkát, ami azt mutatta, hogy nagy valószínűséggel mennyire lesz sikeres a dobásunk. Az előző részben a „tökéletes” zöld dobás sem ment be 100%-kal, ezt idén végre javították. Ha zöld, akkor biztos, hogy kosár lesz. A gép által irányított csapattársaink végre jobban figyelnek a 3 pontos vonalra, pontosan tudják, hogy hol állnak, és ha kell, szépen kilépnek mindkét lábukkal a vonalon túlra. Lehet végre védekezés közben labdát lopni a jobb analóg karral, ami nagyon intuitív mivel tényleg olyan, mint amikor az ember kézzel oda-oda nyúl, hátha elcsípi a labdát. Természetesen megmaradt a régi gombos módszer is azoknak, akik azt szokták meg.

A legnagyobb és egyben legfontosabb játék mechanikai változást idén a „kombók” bevezetése jelenti. Igen, ez olyasmi, mint a verekedős játékokban a megfelelő időzítéssel és pontossággal bevitt irány és gomb kombinációk láncba fonása. Azzal a különbséggel, hogy itt ehhez nem kell mást csinálni, mint a jobb analóg karral kivitelezhető cseleket és mozgásokat előhozni. Ugye az előző részekben szépen megtanultuk, hogy egy ide-oda vagy egy gyors előre-hátra, esetleg egy félkör hátrafelé mit csinál. Láb közötti labda átvételt, egy gyors oldalra lépős cselt vagy egy egyszerű hát mögötti átadást. Na, ezek még most is mind megvannak, viszont jó ütemérzékkel és természetesen rengeteg gyakorlással szépen egymás után rakhatóak illetve hát egymással összefűzhetőek, mint egy lánc. Kis túlzással így most ami a valóságban megcsinálható, az itt is. Kizárólag a fantáziánk és az ügyességünk lehet az akadály, mert a megvalósítás nagyon precíz lett. Sokkal jobb lett a védekezés is, bár látványos változáson nem esett át mégis valahogy jobban lehet embert fogni és jobban lekezelhetőek a gyorsabb irányváltások. Nyílván, mint a való életben, ha sokat ugrálunk és próbálkozunk valamelyik irányba, biztosak lehetünk benne, hogy a gyakorlottabb játékosok könyörtelenül megbüntetik hibáinkat.

A szokásos játékmódok idén is megtalálhatóak. Itt van mindjárt a méltán népszerű Mycarrier, ami a tavalyi felemás fogadtatás után kicsit visszatért a gyökerekhez. Idén nincs Spike Lee, akinek egy eléggé megosztó történetet sikerült összehoznia legutóbb, van viszont egy Michael B. Jordan-nünk, aki (ha valaki nem ismerné, vagy esetleg azt hiszi, hogy a híres kosaras Jordan-ről beszélek csak bele typoztam egy B-t) korunk egyik feltörekvő és amúgy tehetséges fiatal színésze. Egészen vállalható alakítást hozott a Rocky mitológiához kapcsolódó Creed-ben és itt is teljesen jól hozza a jó fej csapattárs/barát karaktert. Igen, idén újra a kezünkben az irányítás, mi döntünk mindenről és végre hosszú évek után először éreztem azt az első pár meccsen, hogy végre a csapattársaink is felnőttek a feladathoz, lehet rájuk számítani, jól helyezkednek, és pontos kosarakkal hálálják meg a pontos passzainkat. Nincs már az, mint régen, hogy egy kemény d-vel fejezed be az első meccsedet, mert a teljesen kezdő karakterednek nulla esélye van, hogy bármit is bedobjon. Erre a plusz segítségre szükség is lesz, mivel most is sokat kell majd „farmolni” edzéseken és minden felé gála meccseken, hogy a megfelelő játékon belüli pénz összeszedésével tunningolhassuk a karakterünket. Igen, tiszta RPG a dolog, csak nyilván azért leegyszerűsítve.

Azoknak akik hardcore-ba szeretnék tolni ott a MyGM mód ahol szinte az egész NBA irányítását átveheted. Idén először kibővítheted a csapatok számát 36-ig, aminek köszönhetően még saját arénát is építhetsz és elnevezheted a saját csapatodat. A draftolásba és csapatépítésbe konkrétan olyan mélyen bele lehet merülni, hogy fociban erre külön játékokat adnak ki mindenféle menedzser néven. És természetesen full real time az egész, azaz ha a valós életben elindul az NBA szezon és te utána pár héttel csatlakozol be, akkor, ha kiválasztod valamelyik jelenleg is létező csapatot, a játékban is pontosan annyi győzelemmel/vereséggel fogsz állni, mint a kedvenceid a valóságban. Minden fanatikusnak nyugodt szívvel ajánlom az ezzel való szöszmötölést, mert garantáltan nem fogsz unatkozni hónapokig.

Az online részt bár bevallom őszintén, csak futólag próbáltam ki eddig nem nagyon szidják a játékosok, pláne úgy, hogy idén volt talán először, hogy a játék megjelenése utáni napokban is működtek az online játékmódok és nem kellett őket leállítani a túlterheltség miatt. Ott a méltán népszerű MyPark ahol jó kis streetball versenyeket lehet tolni random emberekkel, akár egyedül akár csapatban. És természetesen a MyTeam ahol ugyanezt csinálhatjuk csak komplett csapatokkal. A lokális Multi még mindig hatalmas móka, pár estét töltöttünk így el 4 a barátaimmal és az élmény még mindig fergeteges. Pláne ha sikerül mindenkinek belejönnie az irányításba és hasonló képességű embereket tudunk csapatokra bontani.

Természetesen azért bármennyire is közel áll a tökéletességhez az idei rész, azért vannak idegesítő hibák. Kezdjük azzal, hogy tök jó az a körítés, amit kapunk a meccsek alatt, között, előtt és után. Viszont mondjuk a századik meccsünknél elképesztően idegesítő lesz, hogy nem lehet ezeket elnyomni. Amúgy ez igaz a Mycarrier videó bejátszásaira is. Vagy legalább lenne erre egy menü, hogy ki lehessen kapcsolni őket. Egy rettentő szoros első félidő után, ha négy ember ül egymás mellett, akkor nem szeretnék megnézni a half time show-t, bármennyire is szeretjük Shaq-et. A hab a tortán, amikor belefutottunk egy olyan bugba (ofc ez is akkor, amikor 4-en játszottunk épp), hogy nem lehetett elnyomni az időkérést. Mindenképpen meg kellett várni az 1 percet. Nyilván ezeket majd javítani fogják hamarosan, de attól még bosszantóak. Na de fele annyira, sem mint a passzolás. Idén ez az egyetlen dolog, ami nem úgy jött össze, ahogy tervezték. Tavaly is elő-előfordult, hogy nem a hozzánk legközelebb álló irányítónak sikerült oda adni a labdát, hanem a másik térfél közepén, 3 védő gyűrűjében mélázó centerünknek, akihez nyilvánvalóan nem jutott el. Na, idén ezeknek a gagyi passzoknak a száma exponenciálisan megnőtt. És borzasztóan idegesítőek. De biztos vagyok benne, hogy ezen is sürgősen finomítani fognak.

Azért ne vegye el senki kedvét ez a pár negatívum, a 2K17 minden szinten übereli a tavalyi kis tesót, kicsit olyan lett ez, mint az Apple-nél az S széria. Tanultak a hibáikból, hallgattak a visszajelzésekre, mindenből egy kicsit több lett, minden szebb, minden jobb és az alap mechanikák tovább csiszolásával még tovább tökéletesítették annak az illúzióját, hogy tényleg egy NBA mérkőzésen vagyunk! Így most is csak annyit tudok mondani, mint egy éve, ha nem szereted a focit, de vágysz egy jó kis sportjátékra, akkor ennél jobbat úgy sem találsz!