Seasons After FallTeszt

Nem szép dolog az előítélet, magam is próbálom elkerülni, de a Seasons After Fall esetében azzal nyugtattam Klárit mikor tanakodtunk, hogy ki tesztelje, hogy a Focus Home gondozásában megjelenő játékok közös tulajdonsága, hogy igazán jónak csak képekről és videókról tűnnek és miért lenne ez most másképp? Annyi előnye viszont mindenképp van annak, ha az ember így fut neki egy játéknak, hogy nagyon kellemes érzés pozitívan csalódni - a Seasons After Fall ugyanis egy igazán finom kis kaland lett!

És nem véletlen nevezem kalandnak, mert bár első ránézésre úgy tűnhet, a Seasons After Fall nem platformjáték. Mármint persze, róka komával különböző ágakon, gombákon és hasonlókon kell ugrálnunk, azonban a stílus több kötelező eleme hiányzik: nem kell pixelpontos ugrásokra készülnünk, nem találunk a játékban ellenfeleket és lényegében lehetetlen meghalni benne. Szóval aki tavaly az Ori and the Blind Forest kapcsán betonbiztos reflexet fejlesztett ki, az most félreteheti őket, helyettük inkább az eszére lesz szükség, a Seasons After Fall ugyanis ügyesség helyett leginkább logikát igényel. Ami nem is baj, ugyanis a főszereplő irányítása a legjobb esetben is inkább megszokható, de korántsem tökéletes. A kis rókának nem igazán van lendülete, eléggé sután fordul és néha igen nehezen lehet belőni, hogy megkapaszkodik egy kiszögelésben vagy sem. Mindez halálos bűn lenne egy ügyességre építő játéknál, itt inkább csak zavaró.

Cserébe viszont a megoldandó feladványok egészen finomra sikerültek. Rókánk önmagában igen szűk repertoárral rendelkezik, lényegében csak vakkantani tud, azonban viszonylag hamar tulajdonosa lesz egy nagyon különleges képességnek: meg tudja változtatni az évszakokat. Ez pedig nem csak a pályák kinézetét változtatja meg, de alapvető szerepe lesz a különböző feladványok megoldásában, új útvonalak megnyitásában. A dolog tök jól működik és a fejlesztők nagyon ügyes feladványokat találtak ki mellé: egy apró gejzír ősszel normál módon, a nyári kánikulában félgőzön (bocs), a tavaszi esőzésben pedig dupla intenzitással működik, télen pedig megfagy, így például ezzel tudunk különböző magasságú platformot készítenünk magunknak. Néha trükköznünk kell azzal, hogy egy tó vize milyen magasan legyen, vagy be legyen-e fagyva, másszor gombákat kell nyitogatnunk, de még hosszan sorolhatnám, ahogy milyen ügyes feladványokat kapunk, melyek egy részében a logikánkra, néhányukban pedig a memóriánkra lesz szükségünk.

És a memóriára már csak azért is szükségünk lesz, mert a játék nem ad a kezünkbe térképet, ami elég komoly probléma tud lenni a hatalmas, több szintes pályákon. Érdekes megoldás, hogy bár alapvetően féltucatnál több helyszínt nem kapunk, ezek folyamatosan nőnek egyre nagyobbra, ahogy az évszakok változása miatt újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg. Másik oldalról viszont ez azt is jelenti, hogy a játék végére letaglózó méretűvé dagadnak, pont akkor, mikor a feladatunk leginkább az lesz, hogy eldugott kis bigyókat keressünk. Nem azt mondom, hogy böszme nagy nyilakkal mutassák, hogy merre kell mennem, de azért jó lett volna, ha egy térképen látom, hogy hol nem jártam még, hogy egy-egy lépés merre nyitott meg egy újabb utat.

A körítésbe viszont nem lehet belekötni. A kézzel rajzolt pályák egészen gyönyörűek, tényleg mintha egy festményt néznénk és markánsan megváltoznak mikor átváltunk egy-egy évszakra. Zenei oldalról az egészet nagyon kellemes dallamok keretezik, érdekes módon minden egyes számot egy vonósnégyes ad elő, amitől nagyon különleges hangulatot kap a játék. Néhány apróbb technikai gubancba azért sikerült belefutnom, néha beakadt egy-egy tereptárgy, néha nem jelent meg egy puzzle megoldásához nélkülözhetetlen bigyó - szerencsére egy pályára ki-belépés, vagy legrosszabb esetben egy főmenübe történő kiugrás megoldotta ezeket a gondokat.

Megtört tehát az átok, végre itt egy olyan játék, mely nem csak jónak tűnt, de valóban jó is lett. A tökéletességhez még kellett volna egy kis munka, de még így is a Seasons After Fall lényegében kihagyhatatlan lett azoknak, akik szeretik az ilyen cuki, gondolkodásra ösztönző kalandokat.