A tökéletességhez vezető út súlyos megpróbáltatásokkal, néha fájdalommal és szenvedéssel van kikövezve. Ha videojátékról beszélünk, duplán érvényesek a fentiek: a játék létrehozásának folyamata, és a néha a befogadás aktusa is megterhelő - a perfekciót nem adják ingyen, meg kell küzdeni érte.
Az Eidos mester-opusza, a My Best Friends: Cats & Dogs alapjaiban rengeti meg a videojátékok világát. Szakít a konvenciókkal, az elvárások képébe kacag, és soha, egy percre sem köt kompromisszumokat: a Cats & Dogs vegytiszta remekmű, művészet a művészet kedvéért, az Anyag, Amiből A Legendákat Faragták.
Az egyszeri játékos könnyen, és elhamarkodottan nevezné pofátlan Nintendogs klónnak: kisállatokat kell terelgetni benne, fürdetni, tanítgatni, ápolni őket. Pedig dehogy! A Nintendogs nem volt más, mint a Nintendo szívet és lelket nélkülöző, színtisztán anyagi megfontolásokból született terméke - EZÉRT adtak el belőle sokmilliót, a szürke ipari produktumot népbutító marketinggel, erőszakosan tömték le a lelkük mélyén sikoltva tiltakozó játékosok torkán. Fogalmazhatunk keményen is: análisan erőszakolták meg vele mindannyiunk gyermekkorát.
A Cats & Dogs más. Már a csomagoláson is érződik a játék lényege: a Szeretet. A Nintendogs rasszista módon kizárólag kutyákat adott az irányításunk alá, a Cats & Dogs borítóján viszont barátságosan simul egymáshoz a Cicus és a Kutyus. A lelki béke, a modern társadalmakban ritkán tetten érhető mélységes szolidaritás, és bátor liberalizmus pillanata ez. A játékot elindítva sorban érnek minket a meglepetések. A Cats & Dogs kíméletlenül leszámol a napjaink játékiparát leginkább sújtó pestissel, a Grafikai Sovinizmussal. Az elénk táruló vizuális egyszerűség a szemet és az agyat egyszerre nyugtatja, az alig pár fázisból mesterien összeillesztett animációk a minimalista iskola legszebb hagyományait idézik. A kisállat-választék két négyes csoportból épül fel - a nyolc választható állat talán kicsit sok is, a bőség zavara értékes perceket vesz el a játék kezdeti felfedezésének gyermeki öröméből.
És akkor még nem készültünk fel arra a zsibbasztó, boldogság-receptorainkat kéjesen csiklandozó élményre, amit a Cats & Dogs-szal való játék jelent! Dolgunk sokrétű: etetés, fürdetés, fésülgetés, simogatás, takarítás és kiképzés. A DS forradalmi érintőképernyője teljes kapacitással üzemel, a méretes ikonokra bökve azonnal látható az eredmény: állatkánk eszik, fürdik, nyújtózik, leül, fekszik, ugat, nyávog... a durvább taktikai játékokat szégyenbe hozó komplexitás, igazi stratégiai mélység fogad minket. Beleszédültem, és szédülök azóta is.
A Cats & Dogs utolsó ütőkártyája azonban csak most kerül az asztalra: nagyjából fél óra alatt megnyitható benne az összes lehetőség, és ugyanazt a tíz percnyi játékot ismétli folyamatosan.
Zseniális.
Mit csináltunk gyermekkorunkban? Csupa bohóságot. Fociztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, a közeli ipartelepről lopott benzinnel gyújtottuk fel a szomszéd néni kertjét. A Cats & Dogs visszatérés ezekhez a gondtalan, felelősség és következmények nélküli időkhöz, óda a bennünk örökké lakozó, de magát ritkán megmutató Belső Gyermekhez. Ahhoz a Gyermekhez, amit egyébként szinte kizárólag illegális szubsztanciák magunkhoz vételével tudnánk előcsalogatni. Most itt van, megkaptuk a kulcsot: alig pár centi, és Nintendo DS kártyának álcázza magát.
A Cats & Dogs tökéletes, fájdalmasan tökéletes. Keményen harcolnod kell érte, hogy IGAZÁN szeresd. Nekem sikerült, legyőztem a Boldogság Kapuját őrző démonokat, és most nagy dilemma előtt állok.
Vagy játszom még fél órát a Cats & Dogs-szal, vagy lemegyek a garázsba, és keresztülverek két százas szöget a péniszemen.
Nehéz döntés.