Batman: The Telltale Series EP1Teszt

A Telltale gárdája nem kicsit lepte meg a közönséget Batman feldolgozásuk bejelentésével. Ráadásul kezdetben kevés információ, és szinte nulla hype kísérte a DC (talán) legerősebb karakterének legfrissebb feldolgozását. Most, hogy túlvagyunk az első epizód végigjátszásán, világosabb képünk van arról, hogy a kalandmesterek merre viszik a köpönyeges bűnüldöző történetét.

Bevallom töredelmesen, az utóbbi 1-2 évben Telltale-szünetet tartottam. A kezdetek óta követem a csapat munkásságát, sőt, az általuk meghonosított epizodikus kalandjátékok műfaját is nagyra tartom. Azonban jól esik néha a változatosság, a tavalyi Life is Strange pedig igen magasra tette a lécet - legyen szó a játékmenetet megcsavaró idő-visszatekerésről, vagy a hitelesen előadott, misztikus történetről. Kíváncsian vártam tehát, hogy mit fogok kapni kedvenc DC karakterem Telltale feldolgozásától. Kérdésként ott lebegett előttem, hogy a csapat miként fogja „akciósítani” a bűnüldöző köré szervezett kalandjátékát. Ugyanitt a beharangozott Wayne-drámára is rettentő kíváncsi voltam, mert a témában bőven rejlik potenciál. Az első epizódtól végül mindkettő oldalról kaptam benyomásokat, de nagy meglepetések nem értek a végigjátszás során.

A sztori egy alternatív történeti szálat dolgoz fel. (Bár kérdés, hogy egyáltalán mi tekinthető jelenleg kanonikus Batman-szálnak…) Harvey Dent kerületi ügyészként tevékenykedik Bruce támogatását élvezve. A közös kampány pedig a jelenlegi korrupt polgármester leváltására lett felépítve, aki a korrupció mocsarába taszította a várost. Persze Gothamben soha nem mennek egyszerűen a dolgok. A Macskanő feltűnésével indul be a fekália-vihar, amit a város maffiafőnökének tevékenységei, valamint a Wayne család ellen beinduló korrupciós vádsorozat tesz teljessé. Mindeközben Bruce régi játszópajtása (!), Oz Cobblepot is figyelmezteti Bruce-t, hogy személyesen fog bosszút állni a városon a családját ért atrocitások miatt, és a milliomosnak idejében el kell majd döntenie, hogy a forradalomban melyik oldalt választja. Ebben a kellemesnek cseppet sem mondható szituációban kell helyt állnunk Bruce Wayne és Batman karaktereként. Bár a Bat-rajongók már előre sejthetik az univerzum sarokpontaiból kiszámítható konfliktusokat, azért így is van annyira érdekes az új megközelítés, hogy belevágjunk a kalandozásba. De lesz olyan, ami valószínűleg a nem-rajongó közönséget is kissé zavarni fogja: a Wayne-tragédia és a Batman-mítosz alapelemeinek állandó ismételgetése (még az epizódon belül is) fárasztó és erőltetett. Úgy látszik ezen pontok érintése és kiemelése nélkül nem lehet közérthető forgatókönyvet formálni a hős köré . A szkript meglepően brutális és kíméletlen, ennek tetejében. Már az első percekben kapunk egy premier plánban bemutatott fejlövést, amivel a készítők jelzik: ezt a képregény-adaptációt nem a nyeretlen napköziseknek célozták.

Szerencsére a játékidő során változatos feladatokon keresztül fogunk végigsuhanni. A Batman szekcióknál QTE alapú verekedések várnak ránk, amelyek tisztességesen megkoreografált jelenetként pumpálják fel bennünk az adrenalint. Videojátékos szemszögből viszont alig adnak többet, mint egy ócska gombnyomkodós minijáték a kétezres évek elejéről. Egy fokkal jobb a helyzet a nyomozós szakaszoknál, ahol a készítők a CSI sorozattal nyert tapasztalatukat bevetve tárnak elénk egy okosan felépített bűnügyi helyszínt. Itt először a nyomokat kell megtalálnunk, majd a megfelelő pontokon egymáshoz kell őket rendelnünk, hogy kiderüljön, mi is történhetett hősünk megérkezése előtt. A felderített tereptárgyak egymáshoz kötögetése egy drónos akció-előkészítés során is előjön majd, ahol egy QTE bunyónak ágyazunk meg azzal, hogy a fegyveres rosszfiúk elleni támadásainkat összehangoljuk a díszletben rejlő lehetőségekkel. A maradék időben pedig, ahogy megszokhattuk, a társadalmi interakciók szövevényes hálójában terelgetjük Bruce-t, akinek Vicky Vale, Harvey, Selina, Falcone, de még a punk attitűddel felvértezett Oswald is kellemetlen kérdéseket tesz fel. Természetesen a következő részekre is görgetjük magunk előtt a válaszaink súlyát, de valahol pontosan ezekért a feszült pillanatokért is játszunk a Telltale játékaival. A készítők behoztak még egy újdonságot a „Crowd play” formájában, ahol okoseszközökön keresztül tud szavazni a szobában található haveri társaság a döntéshelyzetekről. Nem rossz az ötlet, de kötve hiszem, hogy a bensőséges narratív élményt egy házibuliban, nagyszájú haverok körében szeretné bárki is átélni.

A Batman első epizódja igen korrekt módon lett megírva. A dialógusok és az előadás színvonala hiteles - soha nem érezni, hogy akár a rajzfilmsorozatokhoz képest is B kategóriás Batman-jelenséggel lenne dolgunk. A színészek korrektül hozzák a szerepeiket, de a továbbfejlesztett Telltale-motor ellenére azért a performansz vizuális megvalósításával lehetnek kifogásaink. Az hagyján, hogy a karakterek elég darabosak, az animációik döcögősek, és a környezet sem mutat túl a prevgen színvonalon. De a játék ehhez még olyan szaggatást is produkál néha, hogy az valami elképesztő. A tesztelt XO változatnak van egy olyan sajátossága (az első patch után), hogy tíz perc dici-döci után beáll a stabil képfrissítés, de addig olyan, mintha valami ócska PC-n próbálnánk a legújabb grafikai csodát futtatni, amire a gépünk már csak hangos köhögéssel, és sánta bicegéssel válaszol. Ez kifejezetten dühítő, pláne, hogy nyilvánvalóan 1080p alatti a képfelbontás, és az összkép többi eleme sem túl korszerű. De erre már sokan csak legyintenek, akik a Telltale játékokat konzolon próbálják végigpötyögni. Sokkal szomorúbb, hogy PC-n is siralmas a helyzet, ahol fagyások és géptől független instabil tempó várja mindazokat, akik szeretnének egyet lubickolni az éjszakai Gotham forgatagában. Tech oldalról váratlan szépítés: a program kifejezetten nagyot szól egy 5.1-es hangfalrendszeren, ahol az ízléses keverés mellett a Batman-témákat ügyesen átdolgozó zenére és a különböző tech-effektusokra is gondos figyelmet fordítottak a Telltale hangmesterei.

*Körülbelül két óra játékidőt tartogat a sorozat első epizódja, amely egy picikét rövidebbnek tűnik, mint amire mostanában ráállt a konkurencia. Mire belejövünk a hangulatba, és kezd érdekessé válni a sztori, sajnos már az összefoglaló képsorokat láthatjuk magunk előtt, ahol a döntéseink javát is felsorolja a narráció. Összefoglalva: a sztori viszi a hátán az új Telltale játékot, amely már most tartogat annyi muníciót, hogy egy évadnyi izgalommal szolgáljon a bőregér rajongóinak. A végeredmény nem csont nélküli találat, de az ígéretekkel együtt a karakterhez méltatlannak sem mondható.

Hogy Meat Loaf urat idézzük, a szerelem vak, mint a denevér - de ennél a történetnél a többi epizóddal is randiznunk kell majd ahhoz, hogy a románc beteljesedése bizonyossá váljon.*