Layers of Fear: InheritanceDLC

Sanyarú dolog lehet egy pszichopata gyermekeként felnőni - pláne ha ez a pszichopata művészi vénával van megálva. Ezt a témát járja körül a Layers of Fear legújabb DLC-je, az Inheritance, amely a Festő lányának nézőpontjából boncolgatja a komor villa falai közé zárkózott művész történetét. Tesztünkben néztünk rá Bloober-ék legújabb alkotására.

Mikor a Layers of Fear végére értem, nem gondoltam volna, hogy a készítők előrukkolnak egy kiegészítővel. A sztori szép kerek egészként lezárult, arról nem is beszélve, hogy a különböző végigjátszásokkal más-más konklúziót kapott a megőrült ecsethuszár sztorija. Az Inheritance-ben a kettyós művész lányának bőrébe bújhatunk, aki felnőttként tér vissza a villába, hogy ismét átélje gyerekkorának tragikus és torokszorító pillanatait. Persze a lány sem mazochista, szimplán csak arról van szó, hogy érett fejjel szeretne pontot tenni életének korai, szépnek semmiképpen sem nevezhető szakaszára.

A helyszín tehát alapjaiban ugyanaz a villa, mint amit a Layers of Fearben körbejártunk, de nem véletlen a DLC közel 2 gigás telepítőjének a mérete. Nem videókkal tömték meg a letölthető anyagot a krakkói fejlesztők, hanem bőven láthatunk újdonságokat. A lány szemszögéből, a gyermekkori visszaemlékezésekből, a hallucinációkból gyakorlatilag egy teljesen új pályasorozatot kapunk, amely olyan kifordított álomvilágokat rejt, amire a sokat látott pszicho-Alice sem lenne felkészülve. A kiegészítő egyébként egész érdekesen keveri a Gone Home, az Among the Sleep és az eredeti játék PT szószba mártogatott pillanatait. Két főbb pályáján az őrült apával és a súlyosan sérült anyával való viszony is mélyebb elemzésre kerül, a sztori pedig egy olyan pontban csúcsosodik ki, aminek során gyakorlatilag a két végigjátszáshoz vezető utat lehet kikövezni. Az ötlet remek, és még hatásosabb a DLC tartalmi vonatkozása így, hogy kétszer is érdemes átfutni a játékon. Ezzel együtt körülbelül másfél-két óra kontent üti a markát annak, aki kicsengeti az Xbox One-on 990 Ft-os, Steamen pedig 5 Eurós árat. Ez közel sem olyan rossz deal, tekintve, hogy így is le lehet maradni 1-2 jelenetről. (Hja, kérem - az a fránya pallós szekció…)

A program a szokásos Unity-motor látványvilágot hozza magával, és alapvetően nem sokat javít az alapjátékhoz képest, már ami a technológiát illeti. Viszont művészetileg most is sok izgalmas pillanatot tartogat a kétszer negyvenöt perc utazás. A végjáték mindkét esetben lebilincselő, és ha lehet, még emlékezetesebb pillanatokat rejt, mint az alap Layers of Fear forgatókönyve. Horror szempontból inkább a nyomasztó atmoszférát kell kiemelnünk, mint a zseniális ijesztgetéseket, vagy emlékezetes monsztákat. A jump-scare taktika mondjuk egyszer-kétszer így is be tud találni, (Az az átkozott dobermann!!!) de lesznek unalomig ismert ijesztős fordulatok is.

• Ha kedvelted az alapjátékot, egy mozijegy árát mindenképp megérhet a DLC, amely egy picit tovább bővíti a Layers of Fear univerzumát, új szemszögből mutatja meg az őrület határán táncoló Festő családi tragédiáját, és ha minden igaz, egyszer és mindenkorra pontot tesz a történet végére. Pontot tesz? Minden spoiler nélkül mondom, a „jó” befejezés is ott hagyja a kérdőjelet a levegőben. Hogy ezt miként teszi, annak felderítését viszont már rátok bízom!*