Az izgalmak fokozódásával párhuzamosan lassítjuk a tempót: előző generációs szerelmeinket bemutató toplistánk első negyven helyezettjét tízesével fogjuk nektek tálalni. Jöjjön tehát a folytatás, benne alapművekkel, klasszikusokkal, feledhetetlen élményekkel, meglepetésekkel.
Ha érdekel, hogyan született a lista, kattints ide!
- Generációs Szerelmeink (#60-41)
- Generációs Szerelmeink (#80-61)
- Generációs Szerelmeink (#100-81)
Grand Theft Auto V - 2013 / Rockstar North
"A Rockstar North magnum opus-a, a játék, amibe belepakoltak mindent, amit a műfajról az elmúlt közel húsz évben megtanultak. A Grand Theft Auto V a lényegét tekintve még mindig ugyanaz a (roppant szórakoztató) játék, mint ami az 1997-es első rész volt, csak a nagyságrend, a részletesség és a tartalom változott, nehezen hihető mértékben. Hogy egy, a játékfejlesztésben dolgozó barátomat idézzem: ebben a játékban az az igazi csoda, hogy ekkora tartalommal, ennyi különböző lehetőséggel és játékelemmel ilyen élvezhetően és csiszoltan működik." (Liquid)
StarCraft II - 2010 / Blizzard Entertainment
"Bár mostanra már teljesen kifulladt a StarCraft II mögötti gépezet, ez nem jelenti azt, hogy a történelmet újra kellene írni. Volt ugyanis úgy 3-4 fantasztikus éve ennek a játéknak, amikor nyugatra “elhozta” az esport hype-ot, amikor megmutatta, hogy milyen a maximális odafigyeléssel és profizmussal elkészített RTS, és még akkor is követtem az online kupákat, amikor játszani már rég nem volt kitartásom. Fantasztikus korszak volt - az már csak mellékes hozadéka az egésznek, hogy pont az SCII mutatta meg a Blizzardnak, hogy jobban járnak, ha gyorsabban patchelik a játékaikat." (Oldern)
Dark Souls II - 2014 / From Software
"Tudom, hogy kisebbségben vagyok ezzel a véleményemmel, de számomra a Dark Souls II-ben teljesedett ki a Souls-élmény. Nem csak azért, mert picivel kiegyensúlyozottabbnak éreztem minőségében és ötleteiben, mint az eredetit, hanem mert elemeiben és háttértörténetében is új mélységeket tartogatott. Összességében talán nem jobb, de nem is rosszabb. Egyszerűen csak más - pont annyira, mint amennyire egy folytatásnak kell." (Drag)
"Tartalmas, változatos, nagyon jók a szereplők és a történetszálaik, valami mégis hiányzott az első részhez képest. Talán a Dark Souls nyers kegyetlensége, ami az olyan hírhedten borzalmas helyszínekben öltött testet, mint Sen's Fortress vagy Blighttown. A DS2 világából hiányzott az a leleményesség is, ami az első részben megvolt: a sok kis rejtekút, amik felfedezésével gyorsan el lehetett jutni bárhová a tábortüzek közötti teleportálás nélkül is, mégis megvolt közben a feszültség, hogy útközben bármikor meghalhatsz. Persze ezekkel együtt is rommá játszottam." (Siklara)
Guitar Hero III - 2007 / Neversoft
"Az első rész berobbantotta a köztudatba, a második rész tovább tökéletesítette, a harmadik pedig tökélyre vitte a műanyag gitározást. A Guitar Hero III pontosan olyan, mint egy jó rock nóta: zúzós, lendületes, tökös, tartalmas. Ez az a játék, ami miatt még mindig van Xbox 360-om." (Warhawk)
Ultimate Marvel vs. Capcom 3 - 2011 / Capcom, Eighting
"Kevés játék tudott ennyire maradandó nyomot hagyni rajtam, mint az Ultimate Marvel vs Capcom 3. Elképesztően összetett, a kezdőket több hónapnyi szívásra kényszerítő harcrendszere, elsőre totál átláthatatlan káosza több száz óra után néha átváltott érthető, tervezhető valamivé - és már csak ezért is megérte a dolog, mert ilyen intenzív élményt verekedős játék nem tudott kínálni máig sem. És amikor a nagy versenyek közvetítései mentek, és a profik mutatták meg, hogy hol a határ - ITS MAHVEL, BABY! És valóban az. Egy csoda." (Oldern)
Star Conflict - 2013 / Stargem Games
"Ez az a cím, amitől egyedi kis hópehelynek érezhetem magam. Alig ismerik néhányan, még kevesebben űzik igazán jól. Összetett, nehéz, ennél fogva pedig az általa nyújtott sikerélmény is abszolút egyedi. Játékok jönnek és mennek, de a Star Conflict azon kevesek egyike, aminek évek után is garantált helye van, a League of Legends mellett pedig az egyetlen, ahol (a PvP-ben) igazán azt érzem, hogy az ember mentális és fizikai képességei megmérettetnek." (Lothar)
Fallout: New Vegas - 2010 / Obisidian Entertainment
"Mikor arról beszélünk, hogy döntéseink hogyan tudják befolyásolni egy-egy játék eseményeit, akkor ezt a játékot kellene felhozni mindig példának. Az Obisidan fogta a Fallout 3 egészen jól működő alapjait, és megtöltötték azzal a történetvezetéssel, azokkal a szereplőkkel, fordulatokkal és lehetőségekkel, melyek megalkotásában ők a legjobbak. Szerintem (és sajnos egyelőre a példák engem igazolnak) ezzel a résszel érte el a Fallout széria a csúcsát." (Warhawk)
The Legend of Zelda: Phantom Hourglass - 2007 / Nintendo EAD
"Hosszú idő után az első Zelda volt, ami meglepett. Nálam itt váltak el egymástól a Zeldát elsősorban nosztalgiából szerető játékosok és a sorozatot annak töretlen kreativitása miatt követő rajongók. Utoljára talán a Mario 64-et volt ennyire izgalmas és újszerű, de mégis logikus irányítani, a térképmásolós puzzle pedig minden idők egyik legzseniálisabb videojátékos húzása." (Rehynn)
Deus Ex: Human Revolution - 2011 / Eidos Montreal
"Azon ritka játékok egyike, ahol a körítés fogott meg inkább, mint a játékmenet - pedig az utóbbi is úgy szippantott be, ahogy gyerekkorom kedvenc szöszmötölősebb PC játékai (pro tip: lopakodni többnyire egyszerűbb és unalmasabb, mint darálni - ne dőlj be a divatnak). Egyből az egyik kedvenc videojátékos világommá lépett elő, és tartósan rácuppantott a cyberpunkra." (Rehynn)
"A rommá augmentált Adam Jensen ugyan sosem kérte ezt, én azonban menet közben jöttem rá, hogy tudat alatt mennyire vágytam már a Deus Ex: Human Revolutionra. Rehynnhez hasonlóan engem is a Szárnyas fejvadászt idéző arany-fekete cyberpunk világ kapott el, de nagyon élveztem a látványos kiütésekkel végződő lopakodást és a csokievéshez kötött képességhasználatot is. Az Icarus Landing Systemet az elsők között építtetném be magamnak, és Adam helyében egész nap háztetőkről ugrálnék. " (Siklara)
Spec Ops: The Line - 2012 / Yager Development
"Ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád." Témaválasztás és narratíva szempontjából talán a generáció legbátrabb játéka, a militáns akciójátékok fénykorában bevállata azt, hogy dekonstruálja a műfajt, és szembesítse a katonás lövöldék közönségét azzal, hogy mit is művelnek (nem leszek álszent: művelünk) valójában akkor, amikor "virtuálisan" lemészárlunk sokszáz embert." (Liquid)
"Meglehetősen kevés játékban kerülnek előtérbe a morális kérdések és az általunk hozott döntések súlya. Még kevesebbszer találkozunk ilyennel egy shooterben. Pont ettől olyan különleges a Spec Ops, mert itt valóban megismerhetjük a háború és harc azon oldalát, amit korábban nagyon ritkán láttunk. A végére pedig könnyen megkérdőjelezzük, ki is az igazi gonosz a történetben." (ne5h)
"Üröm az örömben: a Spec Ops úgy üt a legnagyobbat, ha nem tudod, hogy ütni fog. De még így a generáció egyik Nagy Kötelező Olvasmánya, amely játékként nem képvisel különösebb értéket, mégis olyasvalamit tesz, ami miatt összességében válik azzá." (Drag)