BattlebornTeszt

Ha a Gearbox beleáll valamibe, biztosra vehetjük, hogy nem a megszokott játékélményt kapjuk. A Borderlands sorozattal bebizonyították, hogy a zsánerek szokatlan ötvözéséből néha remek játékok kerekedhetnek. Valószínűleg hasonló elhatározás állt legújabb gyermekük, a Battleborn mögött is, ám a körülmények kicsit mostohán bánhatnak majd vele.

Már az első képsorok alapján megállapíthatjuk, hogy a csapatra jellemző humor ezúttal sem hiányozhat, pusztán némiképp visszafogott formában kapjuk meg. A Battleborn teljes egészében örökölte a Borderlands-ben csúcsra járatott poénos és laza hangulatot, amit legfőképp a kampány során tapasztalhatunk meg. A plot szerint a galaxis napjai sorra hunynak ki, míg végül csak egy marad. Ezt megvédendő az LLC maroknyi osztaga a többi csoport (UPR, Jennerit, Elrid, Rogue) tagjaiból verbúvál egy csapatot, hogy helyretegyék a főgonosz Lothar Rendaint és ördögi tervét szétzúzzák. Az elsőre soványnak tűnő sztorivonal elképesztő mértékben kitolható, ez pedig a szokatlan megvalósításoknak köszönhető. A 8+1 küldetés mindegyike megfelelő tapasztalat és taktika segítségével nagyjából fél óra alatt abszolválható, ami első olvasatra meglehetősen kevésnek hangzik, hiszen nem kell atomfizikusnak lenni, hogy gyorsan kimatekozzuk, hogy papíron ez bizony karcsú 5 órát jelent.

Aggodalomra azonban semmi ok, a Gearbox ügyesen keverte a kártyákat, ezáltal pedig könnyen meglehet, hogy mire a kampány utolsó küldetésének a végére érünk, már bőven a 20 órás határt is túlléptük (vagy még többet). Ezt pedig egy igen apró, de rendkívül praktikus megoldásnak köszönhetjük. Ha csapatosan ugrunk neki a misszióknak nem teljesen rajtunk múlik, melyik küldetésre is megyünk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Annyit, hogy miután sikeresen összesorsol minket maximum 4 másik játékossal, egy rövid szavazósdi következik, ahol 3 véletlenszerűen bedobott bevetésből választhatunk. Amelyik a legtöbb voksot kapja, arra megy a csapat. Ebből könnyen kitalálható, hogy ha a többiek leszavaznak minket, esetleg mindenki tartózkodik a szavazástól (ilyen lehetőség is van), megeshet, hogy egymás után akár többször is végig kell csinálnunk ugyanazt a melót.

Semmi baj, gondolhatnánk, megcsináljuk a küldetéseket szólóban. Azonban ez sem mindig járható út. Ennek pedig igen egyszerű oka van, kezdetben csak a betanító módnak számító prológust tudjuk újrázni, majd miután egy-egy küldetést megcsinálunk csapatban, úgy nyílnak meg a pályák ismétlésre. Mindezek időhúzó megoldásnak tűnhetnek, és részben talán az is, azonban szerencsére minden küldetésből profitálhatunk, még akkor is, ha ugyanazt a néhányat ismételgetjük. Ez pedig a karakterekhez és profilunkhoz kötött fejlődési rendszernek köszönhetjük.

Fejlődni ugyanis rengeteget tudunk, megannyi különböző módon. Kezdjük is mindjárt azzal, hogy az általunk irányított harcosok egyszerre kétféle módon is menetelnek előre a képzeletbeli ranglétrán, aktív és passzív módon. Az aktív mód a küldetések alatt kapott XP-t jelenti, szintlépések után pedig a rendelkezésre álló támadásainkhoz nyithatunk meg különböző módosításokat. A passzív fejlődés is XP-n alapul, csak ezek nem vesznek el a missziók végén, a karakterünk rangjának emelkedésével pedig újabb képességvariánsokat nyithatunk meg. Az egyes karakterekhez tartozó Helix rendszert, ami a fejlesztésükért felel, célszerű még a menüben áttanulmányozni, a harcok közepette nem mindig lesz időnk átgondolni, melyik opciót is válasszuk. A Helix rendszer leginkább egy DNS láncra emlékeztet, ami 10 szintre van osztva. Minden egyes szintlépésnél új lépcsőfok nyílik meg, mi pedig a rajtuk található 2+/-1 módosításból nyithatunk meg egyet. Nem árt szem előtt tartani, hogy nem mindig ugyanaz a leosztás a legcélravezetőbb, legyen szó akár más és más küldetésről vagy akár a multiplayerről.

Itt azonban még nem érnek véget a szintekhez kötött lehetőségek, hiszen mi, a Battlebornok parancsnoka is lépdesünk serényen felfelé az elméleti lépcsőfokokon és érjük el az egyre magasabb rangokat. Plecsniket és kitüntetéseket nem, új hősöket viszont tudunk így kapni. Apropó hősök. Bár a játékban 25 választható karakter van, egy részük a legelején még el van zárva, az indulópaletta nagyjából a tényleges roster 20%-a. Egy-egy kiszemelt új harcost pedig több módon is besorozhatunk. Egyrészt a néhány mondattal korábban említett Commander Rank növelésével, másrészt pedig a karakterekhez tartozó challenge-ek teljesítésével. Ezek között találunk meglehetősen egyszerűeket, akadnak azonban valódi időrabló kihívások is.

A kiválasztott kedvenceinket nem csak a Helix rendszerrel tudjuk erősíteni, a tonnányi loot packból kapott gearekből különféle loadoutokat gyárthatunk számukra. A gearek esetében az RPG-kből ismerős szintrendszer köszön vissza, vagyis a gyengébb szintűek alacsonyabb bónuszt adnak, a legmagasabb szinten pedig akár meccsdöntő extrákat is aktiválhatunk. Az aktiváláshoz pedig shardok kellenek, amikből szerencsére szó szerint minden bokorban találunk szerte a pályákon. Arra is célszerű figyelnünk, hogy az epic és legendary gearek aktiválásához igen tetemes mennyiségű shardra lesz szükség.

Korábban már említettem a challenge-eket, azonban nem pusztán azokkal foglalkozhatunk, amikkel új karakterek nyithatóak meg. Minden Battleborn saját challengelistát kapott, amik teljesítésével az optikai tuningnak számító skinek és tauntok mellett az egyes karakterekhez tartozó lore bejegyzéseket is megnyithatjuk. Ezekkel pedig megéri vesződni, egy-egy ilyen bejegyzés garantáltan megmosolyogtat minket.

Az art design tekintetében ismét a kicsit képregény-szerű cel-shaded megoldás köszön vissza, aminek nem csak az egyediség miatt van jelentősége. Ennek köszönhetően a textúrák némiképp elnagyoltak és nem tűélesek, cserébe viszont a játék vígan a stabil 30 FPS zónában tanyázik, észlelhető framerate esést nagyon-nagyon ritkán tapasztalhatunk. Erre a sebességre pedig szükség is van, hiszen mind a történeti küldetések, mind a multiplayer meccsek elég gyors tempóban zajlanak, ahol nem ritka, hogy rajtunk kívül több tucat mob is található a pályán. És ha már a pályákra kitértem, mindenképp meg kell említenem, hogy bár a felhozatal meglehetősen szolid, lévén három bolygó képviselteti magát - a fagyos-havas Bliss, a kanyonokkal és erdőkkel gazdag Ekkunar, valamint a komor és hipermodern Transylvaniára emlékeztető Tempest -, mégis kellően eltérnek egymástól, így legalább egyhangúsággal nem vádolhatjuk őket.

Eddig meglehetősen pozitív képet is mutathatna a Battleborn, nem szabad azonban elsiklani a negatívumok felett sem. Ezek közül a legnagyobb pedig talán pont a többjátékos megoldás. Egészen pontosan a csapatjáték. A Battleborn ugyanis kőkemény együttműködésre építő játék, legyen szó akár a 3 küldetéstípust - Raid, Escort, Defense - felvonultató kampányról, akár a szintén 3 móddal - Incursion, Meltdown, Capture - rendelkező multiplayerről. Összedolgozás nélkül bármilyen próbálkozás kudarcra van ítélve, ez pedig hosszútávon könnyen rányomhatja bélyegét a játékélményre. Rádadásul a kampány küldetéseinél sem feltétlen opció a szólózás, mivel a küldetések nehézségi íve általában több játékosra van belőve. Bár a területi objektíváknál a játék folyamatosan nézi, hányan vannak éppen partiban és e szerint módosít, az ellenfelek számánál már nem ilyen engedékeny. Magyarra lefordítva, nem lesz kevesebb vagy gyengébb ellenfél a pályán csak azért, mert kevesebben, esetleg egyedül vagyunk. Végül pedig a meccsek iramát ellensúlyozandó viszonylag sok töltési idővel kell számolnunk, ide értendő a matchmaking, a pályák és hősök kiválasztása.

Szintén fekete pontként írhatjuk fel, hogy az intenzív játék miatt szinte a teljes zenei szekció elsikkad. A maximális fordulatszámon pörgő akció mellett sokszor nem jut időnk az aláfestő dallamokra figyelni, pedig akad köztük néhány igazán fülbemászó. Mindezt ellensúlyozandó a szinkronszínészi munkák viszont telitalálatok. Az eltérő frakciók tagjai sokszor egymással is viaskodnak, néha pedig saját magukkal is (helló Shayne és Aurox). A karakterek egyébként egytől-egyig telitalálatok, a Gearbox ezúttal sem hazudtolta meg magát. Nem pusztán a dizájnról van itt szó, hanem a hozzájuk tartozó lore-okról (ebben valószínűleg Orendi a toronymagas befutó), a leírásokról (Toby, a cuki mechás pingviné például telitalálat), a tauntokról (van itt minden az Ace Venturás szemnyomkodástól egészen Super Saiyanig), vagy a meccsek során eltolt egysorosokról. Az pedig nem meglepő, hogy ezúttal is egy NPC viszi a pálmát humor terén, aki megint nem emberi karakter. Ha lehetőség lenne Cortanát leitatni vagy valami masszív mesterséges tudat módosítót/pörgetőt adni neki, minden bizonnyal Novát kapnánk meg.

Dacára a kimért mennyiségű tartalomnak, a Battleborn az arra fogékonyak számára hosszú hetekre szolgálhat elfoglaltsággal, a maximalisták pedig minden bizonnyal hónapokig is ellehetnek vele. Az egyedüli probléma egy megfelelő csapat megtalálása, annak birtokában viszont semmi sem állhat egy féktelen szórakozás útjába az univerzum maradékának megmentéséért vagy romba döntéséért. (Ugyanitt: eltökélt Battleborn parancsnok keres megbízható társakat.)