Zen Pinball 2: Aliens vs. PinballTeszt

Ha popkultúránk fiktív szörnyetegei közül kellene királyt választani, sokan tennék a voksukat (és a képzeletbeli koronát) az alienekre. A tökéletes gyilkológép filmek, regények és játékok sokaságán át riogatta a kozmikus borzongásra vágyó geekeket. Szinte nem is furcsálljuk a gondolatot, hogy Zen-ék is tesznek egy kirándulást a xenók között, az Aliens vs. Pinball pedig nem meglepő módon ismét zseniálisan sikerült.

Kezdjük is mindjárt az első asztallal. Az Aliens garantált közönségkedvenc lesz, már csak azért is, mert a kitörölhetetlen emlékű Cameron mozi előtt tiszteleg. És micsoda tisztelgés ez! Már a betöltés után elfoghat minket az a gyermeki rajongás, amit az eredeti mozifilm híveinek nem kell különösebben részletezni. Indítás után maga Ripley köszönt minket az asztal bal felső sarkán, középen mintegy domináló látványelemként pedig ott a királynő is, ami a pálya fő attrakciója, természetesen a jól ismert mozgásdetektor mellett, ami közvetlenül a karok felett kapott szerepet. Bizony, a mozgásdetektor szerepe sem véletlen, hiszen a pálya több módja is a xenók inváziója köré van felfűzve. „Mit értesz az alatt, hogy lekapcsolták az áramot?”Azt, hogy a totális háború előbb vagy utóbb az asztalon is elkerülhetetlen, ilyenkor az alienek apró akadályok formájában zúdulnak előre a süllyesztő irányába, közben pedig az automata gépágyú, és Ripley tüzes lángszórója is besegít a küzdelembe. Praktikusan egy nagy probléma van a tömegekben áramló lényekkel, hogy hiába az egyik kései küldetés multiball lehetősége, még így is képesek az asztal alsó felében tartani a lasztit, gyakran váratlan irányokba pattintva a golyónkat. Persze, pont ez a lényege az inváziónak - aki viszont ezzel nem tud megbarátkozni, azok számára ott vannak a további küldetések is, amelyben Newt után kell kutatnunk, a Cheyenne hajót kell irányítgatnunk, vagy épp az M577 APC járgánnyal kell eljutnunk a légköri állomáshoz egy akadálykerülgetős minijáték keretein belül. A rámpákat amúgy nem túl nehéz becélozni, így viszonylag egyszerű a kombózgatás. Óriási extra, hogy az asztal a film hangmintáit használja, így Ripley is Sigourney Weaver hangján szólal meg, és Hudson hisztis beszólásai is ismerősek lehetnek azok számára, akik eredeti nyelven látták már a mozifilmet. Mondjuk a Bill Paxton által megformált karakter sorai egy idő után inkább idegesítőek, mint hangulatosak, de ez legyen a legnagyobb baj az asztallal. Különben addig nem is érdemes továbbmenni a többi pályára, amíg itt el nem jutunk jó néhány „It's Game Over, man!” beszólásig. A többi pálya ugyanis csak fokozza majd a kihívást.

A második lehetőség az Aliens Vs Predator mondakört dolgozza fel, a kibővített (vagy inkább kombinált) univerzumok bemutatására azonban nem a Dark Horse anyagokra, hanem a szélesebb körben ismert AVP filmre épít. Én személy szerint jobban örültem volna amúgy az érdekesebb és valamelyest színesebb képregényes lore-nak, de érthető a filmes referencia, elvégre a FOX-szal való együttműködésben adódik a téma mozis megközelítése. A pálya a Predator vadászt helyezi középpontba - nagyon helyesen! Itt az emberi karaktereket (legalábbis a főhősöket) nem látjuk, csak a kommentárjuk tarkítja a játékmenetet. Maga a pálya egy klasszikus leosztású flipperasztal, amiben nagy innovációk nincsenek, viszont a küldetések itt is jópofák és szerteágazóak. Az érdekességek közé tartozik egy templom, amely időbeli kirakós feladatot rejt, és elmaradhatatlan látványosság az asztal hasába rejtett alien csapda. Ezt a módot aktiválva a lasztit véletlenszerű irányokból lövöldözi a gép, nekünk pedig egy forgó egység nyílásaival kell elkapnunk a „xenókat”. A tábla másik két érdekes módja közül az alienek szemszögét mímelő küldetés nyerte el még a tetszésünket, ahol a látvány a feje tetejére fordul, de az sem kevésbé látványos, mikor az emberek-xenók osztagait a predi vadász termikus kamerájának látószögéből kell megtizedelnünk. Egyetlen sirámom, hogy az asztal közepén tanyázik a missziókat indító alien genya (akkor tudunk új küldetést választani, ha a fekete ördög markaiba lőjük egy oldalkarról a lasztit), de az oldalkaros célzás miatt egy fokkal macerásabb a missziókra hajtani, mint pl. az Aliens asztalon. Sebaj, a mágnessel tarkított fal (ami alulról védi a mocskot) idővel lebontható, az ilyenkor elstartoló Alien Frenzy során pedig pofozózsákként lövöldözhetjük szét a ravasz xenó pofázmányát. Figyeljetek a mókás multiball-lehetőségekre is!

A harmadik és egyben talán leginnovatívabb asztal a 2014-es Alien: Isolation című SEGA remekműhöz köthető, gyakorlatilag a játék legizgalmasabb, legélvezetesebb pillanatait élhetjük újra a pálya segítségével. Továbbmegyünk, az ólálkodó-becserkésző xeno mechanikáját olyan frankón ültették át a készítők, hogy szinte nem is hittünk a szemünknek: itt egy flipperasztal ugyanis, amelyiknél rendesen parázol, hogy épp merre jár a lény, észrevett már vagy támad épp az elsőre csak díszletnek tűnő, éjfekete monszta. Javaslatunk: innentől ezt a módot hívjuk csak túlélő-flippernek! (Na ilyen se nagyon volt még a videojátékok palettáján…) Amint megjelenik a tökéletes organizmus, nagyon figyeljünk, hogy mit csinálunk, ugyanis egy óvatlan lövésnek köszönhetően az alien észrevesz minket. Ha nem bújunk el a szekrényben (ami elég messze van, és elég pontosan kell célozni ahhoz, hogy ez ne legyen egyszerű feladat), vagy nem raktunk össze egy lángszórót-zajdobozt, úgy az alien támad, a pontrendszer pedig egy szívatósabb stádiumba lép át. Egyébként az asztalon tonnányi a tennivaló, és még egy szokásosan elborult minijátékot is behekkeltek a készítők a játékmenetbe. Arkanoid-stílusban kell a lasztival az eredeti Isolationből is ismerős kódfejtős játékkal megküzdenünk. Persze vannak klasszikusabb jellegű küldetések is, ráadásul az androidokkal is meggyűlik majd a bajunk, szóval unatkozni nemigen fogunk. Sommázzuk: az Alien Isolation asztal a flippermechanikák határait feszegeti, de nehézsége miatt a profik fognak vele hamarabb sikerélményeket szüretelni. Aggodalomra semmi ok, hiszen az eredeti SEGA játék is pontosan ugyanígy működött. Elismerésre méltó, hogy egy ennyire speciális feladattal is remekül megbirkózott a Zen csapat!

Adott tehát három asztal, amely ismét a lehető legjobban használja a rendelkezésre álló licenszeket. Adott a pályánként jól elkülönülő játékstílus, ami miatt változatos és színes játékórákat rejt mindegyik leosztás. És adottak a korábbi problémák (unalmassá váló audio szekció, kicsit művi hatású látvány), amelyeket - amennyire csak lehet - próbáltak kreatívan és nosztalgiára építve (Sigourney eredeti hangsávjai mindent visznek!) megoldani a fejlesztők. Jelen teljesítmény így is egy kiváló osztályzatot érdemel, bár az aktuális pályák fokozott kihívása és a legutóbbi Force Awakens asztalok könnyed megközelíthetősége miatt talán a kezdőknek nagyobb falat lesz az Alien (most már írjuk nagybetűvel) elleni küzdelem. Beszerzése erősen ajánlott, bármelyik platformon is játszd a Zen flippereit!