Mirror's Edge CatalystBéta

Sajnálatos módon a megannyi újítás mellett lépésszámláló funkció nem került a Mirror's Edge Catalystba, így nem tudom biztosan megmondani, hány kilométer futás után tudatosult bennem, hogy valami nem az igazi, valahol félreléptek a DICE-nál.

Kezdjük is a játék alfájának és ómegájának tekinthető free-runnal, ami szerencsére még mindig piszkosul jól tud működni és legalább annyira magával ragadó tud lenni, mint az eredeti Mirror's Edge-ben. Ha ráérzünk a rohanás igazi ízére, Faith megállíthatatlanul és akadálytalanul jut át korlátokon, kapaszkodik fel csövekre vagy karcolás nélkül vészel át több méteres ugrásokat. A problémát inkább a körülmények jelentik, egészen pontosan az, hogy a készítők valamiért úgy gondolták, indokolt, ha a különféle mozdulatokat fejlődési rendszer és skill pontok mögé rejtik. A Catalystban ugyanis a rendelkezésre álló mozdulatok repertoárjából folyamatosan nyithatunk meg újabb és újabb manővereket, ez pedig azt eredményezi, hogy a már ismerős Faith-nek csak egy töredékét kapjuk meg a játék elején, az általunk is ismert rettenthetetlen futó valószínűleg a játék végére nyeri el tökéletes formáját.

Ez pedig azért zavaró, mert a Mirror's Edge mindig is a futásra, illetve a parkourra helyezte a hangsúlyt, ezt pedig most egy huszárvágással sikerült kicsit kizsigerelniük. A fejlődési rendszer egyébként minden ága kapcsán elmondható, hogy kicsit fölöslegesnek éreztem. A mozgást érintően könnyen kitalálható, hogy korábban alapnak számító mozdulatokat most XP gyűjtögetés után tudjuk csak elsajátítani. Nincs egyszerűbb dolgunk a skillfánk másik két ágánál sem, ezeknél is kicsit erőltetettnek éreztem a skillpontok integrálását. A harcot érintő ágra pillantva rájöhetünk, hogy itt jóval nagyobb szerepet kap a közelharc, mint az eredetiben, ott főként csak a kitérés és a menekülés volt az opció, a Catalyst azonban arra bátorít minket, hogy álljunk bele a harcokba, akár több fegyveres ellenféllel is. Ez pedig azért is furcsa, mert dacára az új mozdulatoknak, a Mirror's Edge Catalyst továbbra sem verekedős játék, ráadásul néha a harc is esetlen és nehézkes tud lenni.

Harmadik ágként a különböző passzív képességek és extra eszközök vannak jelen, de ezek esetében sem lenne feltétlen indokolt a skillpont rendszer, hiszen az összes új módosítás vagy képesség mind-mind sztori küldetésekhez van kötve, ezek után pedig instant megkaphatnánk őket, anélkül, hogy invesztálni kéne rájuk. Egy szó, mint száz, a Catalyst esetében teljesen szükségtelennek éreztem a fejlődési rendszer minden aspektusát.

De hogy ne csak negatív élményeké legyen a főszerep, ejtek pár szót azokról, amik pozitív benyomást tettek rám. Elsőként maga Glass City városa és az open world megvalósítás. Az eredeti Mirror's Edge egyik legfontosabb szereplője maga a végletekig letisztult, steril város volt, aminek megismerésére azonban nem feltétlen volt lehetőségünk, hiszen egy végtelen rohanásban volt részünk. Most azonban már lehetőségünk van a korábbinál jobban bejárni és megismerni a város összes zegét-zugát. Ehhez pedig jó segítséget nyújt a Runner Vision. Ez a beépített GPS-ünk, mely némiképp jobb szolgálatot tesz, mint a korábbról ismerős dedikált iránymutató gomb, mely rendre képes volt egy falba vagy más tereptárgyba vezetni minket, mert az akadály mögött volt a hely, ahova mennünk kellett volna. Ezzel szemben a Runner Vision pusztán egyfajta virtuális navigátor, ami folyamatosan mutatja, merre is kéne mennünk, hogy eljussunk a célunkig.

A nyitott világ másik hozománya, hogy már nem kell pusztán a történet küldetéseire korlátozódni, elfoglaltságunk akadhat bőven. Egyrészt kapunk néhány mellékküldetést, melyben nem meglepő módon futárkodnunk kell, másrészt a futók közti versenyzésre is könnyen ráhangolódhatunk, hiszen a játékban megtalálható időmérő futamok mellett mi magunk is kreálhatunk kihívásokat a többi játékos számára.

Teljesítmény szempontjából is kicsit felemás képet mutat a Catalyst. A kulcsfontosságúnak számító futásos részeknél stabil 60 FPS közeli állapotban mozog a képfrissítés, belassulással a bázisként szolgáló épület környékén, valamint az átvezető videókban találkoztam. Ami viszont csalódás, azok a textúrák kidolgozottságai, legyen szó a város épületeiről vagy a karakterekről. Akció és rohanás közben nyilván nem erre fogunk elsőként koncentrálni, azonban amikor kicsit visszaveszünk a tempóból, ne adj' isten meg is állunk, már kiszúrhatjuk az alacsony felbontású kidolgozottságot.

Minden hibája ellenére a Mirror's Edge Catalyst sikeresen örökítette át az eredeti legfontosabb elemeit, és bár a béta alapján akadnak szokatlan megoldásai, az előd szerelmesei bátran futhatnak majd ezzel is egy kört.

Ha érdekel, hogyan is festenek a fönti tapasztalatok a gyakorlatban, tekintsétek meg siklara több mint 2 órás kardiózását.