SeveredTeszt

Drinkbox Studios. A csapat neve leginkább a Guacamelee nevezetű csoda-matériáról juthat sokunk eszébe, amely platformoktól függetlenül hódította meg a közönséget és a mindig oly kritikus sajtót. Akik ezek után a luchador-folytatást várták a kis fejlesztőbrigádtól, azok csalódni fognak, a Severed ugyanis egy belső nézetű dungeon-túró szerepjáték. Más szempontból viszont oktalan az oktalankodás, hiszen cikkünk tárgya nagyon hasonlatos fejlesztői attitűdöt sugároz, mint a korábbi Drinkbox-siker. A Severedben a Nintendós, Zeldás és Metroidos elemek úgy elegyednek az Eye of the Beholder formátummal (és némi mobiljátékos touch-akciózással), hogy öröm nézni, játszani, átélni. Még azzal a tudattal is, hogy valószínű ez a Vita utolsó igazán nagy dobása...

De lássuk is, hogy miként iépül fel a Severed világa. Adott egyfelől a belső nézetű, "négyzetrács" leosztású világ, amelyben CRPG mintáára tudunk a rácspontok közt haladni. A labirintusok felderítése (három fő dungeon van egyébként) hasonlít a 90-es évek korai klasszikusaira, ahol kapcsolókat keresgettünk, fejtörőket oldottunk meg, titkos kamrák után szaglásztunk és próbáltunk előretörni a szörnyek között. A Severed monsztái szerencsére nem szabadon lófrálnak a folyosókon. Már messziről bemérhető látóterünkben az izzó gömb, ami általában egy (vagy akár több) genyával lefolytatott konfrontációt jelez. Ha elérjük ezt a pozíciót a térképen, csak és kizárólag akkor indul a csetepaté, a harc pedig az időzítés és a Fruit Ninja-jellegű szeletelés érdekes keveréke.

Minden randaságnak van egy támadási mintája, amely időbeli felkészüléshez és a képernyő egyik irányához van kötve. A támadás indítását felismerve, egy ellenirányba tett érintőképernyős suhintással általában kivédhetjük a támadást, majd a pillanatnyi zavart kihasználva jöhet a gyenge pont suhogtatása. Ahhoz, hogy a szörny felfedje előttünk a kritikus testrészét, nem kell mindig a counter-re várni, olykor elég a mozgáskultúrát kiismerni. Ezt az egyedi szisztémát különböző páncélokkal, támadási és mozgási mintákkal tarkított túlvilági ellenfelek teszik igazán változatossá, na meg a „Severed” mechanika, ami akkor jön elő, ha sikeresen feltornásztuk a fókusz-mérőnket. Az esztelen csapkodás (pl. a szörnyek védvonalába való belevágás) csökkenti a csíkot, a gyors kombók pedig pedig emelik a fókuszt. Látható, hogy a játék tehát átgondolt támadásokra ösztökél. Ha feltöltött fókusszal csapjuk le a szörnyet, akkor a haláltusa során kimerevedik a képernyő; ekkor rövid időablakban lehetőségünk lesz kezet-lábat csonkolni. A harc végén összeszedett testrészekből aztán a skill-fát fejleszthetjük, amely kellő jutalomérzetet és a folyamatos fejlődés ritmusát nyújtja a játékosnak.

Valahogy így épül fel a Severed mechanikáinak az összessége, az élmény másik felét pedig az univerzum, az atmoszféra és a tonnányi átgondolt apróság teszi hozzá az összképhez. A látvány bizarr keveréke a közép-amerikai szellemvilágból gyökerező motívumoknak, egy korall-túladagolástól szenvedő fantasy környezetnek és Tartakovsky rajzfilmes stílusának. A végeredmény nagyon-nagyon ütős, és mindehhez a sajátságos keverékhez még hozzátársul a Yamantaka // Sonic Titan duó kísérleti jellegű, szomorkás muzsikája. A hangulat (mint azt kitalálhattátok a képek alapján) a rajzfilmes stílus ellenére sem gyerekes; a játék szinte végig a melankólia tónusaival operál, a nyomasztó atmoszférát pedig remekül ellenpontozza az a színkavalkád, amit a Vita OLED kijelzőjére fröcsköl a játék motorja. Technikailag is penge darabról beszélünk - a motor alig töltöget, a képfrissítés folyamatos, az embernek egy végletekig polírozott játék képe köszön vissza, már rögtön az indítás után.

Vita langyos jelen, fagyos jövő?

Tavaly elég komolyan megrengette a játékos társadalmat, mikor Masayasu Ito, a Sony egyik rangidős fejese bejelentette, hogy nincs több hivatalos belsős fejlesztés a PS Vita platformra, mindenki mehet tovább a PS4 irányába. Shuhei Yoshida persze szépet mentett pár nappal később, amikor arról nyilatkozott, hogy 2016-ban és talán a későbbi években is aktív platformként tekintenek a Vitára. Persze ő is hozzátette: a fő fókusz a PS VR-ra és a PS4-re tolódik. A [holland apokalipszist](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=28224&news) pedig jobb nem is emlegetni...

A gép az elmúlt néhány évben leginkább az indie fejlesztők kedvence volt, komolyabb „egészestés” Sony megjelenés híján a pixelpartikból válogatott az ember, ha egy jót akart játszani a masinával. A platformok közötti PSN átiratok is megcsappantak, a titkon remélt PS2 támogatásról vagy esetleges HD Vita portokról se bű, se bá nem hangzott el a kommunikációs csatornákon. A független kis csapatoknak, a speciális japán vizuális novelláknak és néhány JRPG sorozatnak köszönhetően azonban mindig találni valami újdonságot a PSN vonatkozó szegletében. De ezek csak a kései fecskék...

A cikkben taglalt játékot Playstation Vita-n teszteltük, jelenleg ez az egyetlen platform, amelyen a Severed elérhető, és annak ellenére, hogy Yoshida-szan a legfontosabb PSV megjelenések között tartotta számon a Drinkbox remekét, meglehetősen halk premier övezte a játékot. Öröm az ürömben, hogy tavaly nyáron, a Gamescomon meglátogatott csapat képviselője stabilan kiállt a kis Sony gép mellett, így feltételezhetően az indie támogatását továbbra is megkapja majd a kütyü. És szinte abban is biztosak lehetünk, hogy egy darabig még platform-exkluzív marad a Severed. A jövő útjai persze kifürkészhetetlenek (adja magát a mobilos, a PS4-es és esetleg egy PC-s átirat), de a Vita támogatásának fokozatos csökkenésével egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a lecsengő ág tán legemlékezetesebb darabjához lehet most szerencsénk. Így minden aktív és lelkes PSV tulajnak melegen ajánljuk a Severed mielőbbi beszerzését.

De talán ennyi jó sem volna elég a Drinkbox újbóli mennybemeneteléhez, ha a készítők nem a legjobb ízléssel válogatták volna össze a kalandhoz illő fűszereket. A Severed (a Guacamelee után) ismét attól zseniális, hogy a srácok a legjobb Nintendo-tankönyveket olvasgatva telítették fel fondorlatokkal és apró figyelmességekkel a játékmenetet. A harcok egy része a Trauma Center (DS) izgalmait juttatják az ember eszébe. A labirintusok fejtörői mintha csak egy régi sulis Zelda epizód korai vázlataiból kerültek volna elő. A szekvenciális rétegek tagadhatatlanul a Metroid mintájára lettek a játékhoz illesztve. A kaland fokozatos kibontakozása, a térkép, a titkos helyszínek felderítése pedig szintén az előbb emlegetett két klasszikus mintájára zajlik. Beindult már a nyálelválasztás?

Az eddig felsorolt pozitívumok sejtetik, hogy ismét egy indie remekművel állunk szemben. A játék picikét monotonná váló, befordulós labirintusjárásai egy hangyányit lejjebb húzhatnák az összképet, de szerencsére a kanadai fejlesztők nem vontatják végtelenségig a bulit. A Severed kellően hosszú (6-7 óra kényelmesen), és kellően szórakoztató ahhoz, hogy a handheld jellegből adódóan, kisebb adagokban fogyasztva maradandó élménnyel és innovatív megoldásokkal jutalmazza a kézikonzolos mókákra fogékony közönséget.

Egy remek videojátékról van szó, amely méltó módon idézi a fejlesztők kedvenc forrásait. Miközben végig érezhető, hogy adott megoldásokat már láthattunk valahol, a végeredmény friss és üde marad az utolsó, megkapó pillanatokig. Friss hatásokról beszélünk, mivel ezeket a mechanikákat belső nézetű CRPG-re hajazó játékmenettel még nem láthattuk együtt, pláne nem ilyen polírozottsággal karöltve. És melankóliája ellenére is üde tudattal állunk fel a kis masina elől, mivel olyan művészi színvonalú prezentációt és fokozott érzelmet kapunk a programtól, ami már önmagában érték- és élményszámba megy. Igaz, hogy Drinkboxék Mojo-szintje még nincs a kiotói olümpusz magasságában, de még egy-két ilyen próbálkozás, és visszavonhatatlanul a legnagyobbak közé költözik majd a kanadai mikrocsapat.