Tales of ZestiriaTeszt

Mi történik, ha egy húsz éves JRPG sorozat legújabb epizódja házasítja a tradíciót a reformokkal? A Tales of Zestiria pont erre keres választ, miközben a sorozat régi hagyományait próbálja újabb elemekkel felturbózni. Következő kvízkérdésünk: milyen is a jó pásztor, ha a nép a gonoszság és az ingovány mocsarában fuldoklik? A második kérdőjel már inkább költői jelleggel került a bevezetőbe, így pontos válasz helyett inkább lássuk, mit tud Namcoék legújabb kalandja!

Ha a Tales sorozatot kellene valahonnan megközelítenünk, bizonyára sokakra törne rá a bizonytalanság; már megszámolni is nehéz mennyi epizód jelent meg az első SNES játék óta. Minden rész más és más hangulattal bírt, de akinek jó szeme volt a műfaj sajátosságaihoz, az messziről felismerhette a széria jellegzetes vonásait.

Jellegzetes vonás például az anime-stílusú hangulat és a japán mesékre jellemző történetvezetés. Cikkünk tárgya gyönyörű mozgóképes betétekkel dolgozik, karaktereit mintha csak egy populáris rajzfilmsorozat kulisszái közül rángatták volna elő, a sztori pedig az örök jó és rossz harcról mesél regéket. Sablonos forma, megszokott ív, és a kelleténél kicsit több pátosz és drámázás jellemzi a Zestiria forgatókönyvét is. Van ezzel baj? Nem feltétlen, hiszen a rajongók és a JRPG-mágusok sokszor pontosan ezt az élményt keresik egy klasszikus japán szerepjátékban.

A játékmenet tekintetében legalább ugyanilyen jellegzetesség a harc is. A Zestiria is egyfajta sajátos valós idejű harcrendszert alkalmaz, ahol előre-hátra és oldalirányokban történő, fél-fixpályás mozgással cibáljuk karakterünket. Támadásainkat kombókba fűzhetjük, mindeközben természetesen speciális mozdulatokkal is ráerősíthetünk a mondandónkra. A rendszer ügyesen vezeti be a védekezés szerepét, amivel a támadási pontjainkat nyerhetjük vissza, de az új Tales játékban még karakterfúzió (a'la DBZ) és használattal erősödő felszerelések is szerepelnek. A rendszer mély, remekül kidolgozott, és komplexitása ellenére (valamint a visszafogott kihívásnak köszönhetően) a kezdők számára is tanulható. Kellően gondoskodó a betanulási szakasz, a gyors sikerélmény és a látványos csaták pedig megragadják és fenn is tartják az ember figyelmét.

Nincs Tales-játék (vagy klasszikus JRPG) városok és mezők nélkül. A Tales of Zestiria ügyesen mondja fel a lassan harminc éves múlttal rendelkező zsáner leckéit, a felfedezés-harc-sztorizás háromszögét pedig végig kiegyensúlyozottan kezeli. A program kis túlzással játszatja magát, tipikusan olyan élményt nyújtva, amit mondjuk a karácsony környékén jellemző idilli otthonlét során szeret az ember magába szippantani, mondjuk jellemzően némi mézes tea, vagy fahéjas kakaó társaságában. A kezdeti ráhangolódás után a Zestiriával töltött percek során pereg az idő, az ember pedig kikapcsol, köszönhetően a zavartalanul működő mechanikák összjátékának, és a kicsit bárgyú, de kellemes atmoszférának.

Hiába tipikusan Tales-szerűek a fenti elemek, a játék vizuális teljesítménye a korábbi címek technikai felkészültségét (gondoljunk csak a PS1-es, a PS2-es epizódokra) nem éri el. A látvány fapados, néhány kidolgozott karaktertől eltekintve tényleg közel két generációs lemaradásban vannak a grafikai elemek. A tradíciókkal szakító Zestiria nagyobb tereket és messziről kiszúrható ellenfeleket kínál. Az eredmény pedig siralmas: fakó textúrarácson, önismétlő labirintusokban, bénácska tereptárgyak között flangálunk a megváltó szerepét magára öltő főhősünkkel és díszes kis csapatával. Szerencsére a küllemhez már erősebb teljesítménnyel csatlakozik a hangszekció: Motoi Sakuraba dallamai a legszebb Star Ocean-ös emlékeket ébresztik az emberben, és hát a szinkronhangok is hozzák a fentebb boncolgatott animés stíluskellékeket. Japán szinkron is van, már ha valaki az ilyenre gerjed - a cikkíró inkább maradt az angol szövegeknél, a gejlfaktor minimalizálása érdekében.

Remek és polírozott JRPG játékmechanika, tipikus Tales hangulat és rettentő elmaradással küszködő technológia jellemzi a Zestiriát. Lehet sokaknak azonban épp ez a kombináció fog tetszeni. A játék a legszebb Playstation 2-es JRPG élményeinkből idézget, ez pedig már önmagában is nagy szó, lévén a műfaj (egyik) kiemelkedő időszaka épp a Sony második játékállomásához köthető. A ToZ ezúttal a Steam könyvtárában is megtalálható, így a japán szerepjátékok pécés rajongói is megtömhetik a bendőt, már ha beérik a kissé puritán prezentációval. JRPG rajongóként (a nemrégiben elemezgetett Dragon Quest mellett) ezt is érdemes lesz a kosaradba pakolnod az ünnepek előtt. A Tales of Zestiria minden problémája ellenére meg fogja hálálni a figyelmed.