Wasteland 2 Director's CutTeszt

El kell fogadni, az újrakiadások korát éljük, ez van. Szorítsuk hát össze a fogunkat és lépjünk túl ezen, főleg mert az inXile a Wasteland 2 Director's Cut esetében nem csak annyit csinált, hogy szépen a játék alá tolt egy kontrolleres irányítási metódust és gyorsan kiadta konzolokra, egyáltalán nem. A Director's Cut lényegében az alapokról épült újra, a végeredmény pedig az, amit a PC tulajok már egyszer megismerhettek - csak sokkal-sokkal jobb.

Tavaly már tettünk egy kört az eredeti verzióval, amennyiben valaki most találkozna először a játékkal, akkor az alapokkal ott megismerkedhet, most inkább fókuszáljunk a változásokra, újdonságokra, pláne mert elég bőséges mennyiség került belőlük az új kiadásba. Kezdjük azonnal a legfontosabbal: tekintve, hogy ez a változat konzolokra is megjelent, a Director's Cut kapott kontrolleres irányítási lehetőséget is, méghozzá egy egészen jó fajtát. Nem mondom, hogy nem kell valamennyit tanulni, de viszonylag gyorsan válik egészen kézreállóvá, inXile mágusai pedig gondoskodtak arról, hogy hasznos funkciókkal ellensúlyozzák az egér fürgeségének hiányát. Ilyen például az, hogy a különböző skilleket két kattintással ki lehet választani az egyik ravaszra rakott körmenüből, ráadásul nem kell totóznunk, hogy melyik képesség melyik karakterünk birtokában van, a játék automatikusan kiválasztja azt a szereplőt, aki képes az adott feladatot megoldani. Az olyan kritikus pont is egyszerűen használható lett, mint például a szereplők hátizsákjaiban lévő cuccok újraosztása, szóval irányítás szempontjából szinte semmilyen hátrányt nem fog szenvedni az, aki kontrollerrel és nem egér-billentyűzet párossal vág neki a kalandnak. Szinte, mert a karakterek direkt irányítása miatt kicsit nehezebb előre látnunk a dolgokat, így kicsit többször futottam bele olyan esetbe, hogy teljesen váratlanul szaladtam bele néhány ellenfélbe.

Hasonlóan komoly változáson ment keresztül a játék kinézete, a Director's Cut már a legfrissebb Unity motort használja és ez meg is látszik rajta - legalábbis akkor, ha a régi és új játékot egymás mellé rakjuk. Mert az új motor és a tényleg megnövelt részletesség ellenére azért a Wasteland 2 még mindig nem az a játék, amely a nyers szépségével fogja lenyűgözni az embert. A helyzet ráadásul kicsit rosszabb a konzol tulajoknak, ugyanis egy dolgot láthatóan kifelejtettek a fejlesztők: nem mindenki játszik közel ülve a monitorhoz. Sajnos a játék szövegei egészen aprók, tévén kényelmes távolságból elég nehezen olvashatóak. Az új kinézet mellé pedig új hangok is járnak, mármint új szinkronhangok, az új változatban szinte minden olyan szereplő, akivel kettő mondatnál többet beszélünk, már a saját hangján szólal meg. Ez viszont sokat számít, egyrészt a játék dinamikáján változtat, hogy nem kell végigolvasnunk mindent, másrészt nagyon-nagyon hangulatos lett az egész, teljesen más megélni ugyanazt a helyzetet úgy, hogy végre halljuk a párbeszédeket.

Ami kicsit meglepő, mégis pozitív dolog az, hogy az inXile nem volt rest és mélyen a motorháztető alatt is beletúrt a dolgokba. Az egyértelmű, hogy ez a változat megkapott minden korábbi javítást, így az alapkiadásban viszonylag gyakran felbukkanó programhibák száma egészen minimálisra csökkent. Viszont nem csak javításokat, még újdonságokat is kapott a játékmenet: nevezetesen a Perkeket és Quirkeket. Előbbiek olyan pozitív hatású bónuszok, melyek (néhány kivételtől eltekintve) egy-egy képességhez kapcsolódnak és csak akkor lépnek életbe, ha az adott képességnél már elértünk a megfelelő szintet. Ezeknél sokkal érdekesebbek a quirkek, melyek leginkább a Fallout széria traitjeihez hasonlítanak, olyan módosítók, melyek egyszerre kínálnak pozitív és negatív hatást is. Itt aztán teljesen megőrültek a készítők, ott van például a Disparnumerophobia, mely a páratlan számoktól való félelmet jelenti - az ezt felvevő karakter minden attribútuma +2 módosítót kap páros szinteken, viszont -2 módosítót páratlanokon. Vagy ott a kedvencem, a mániákus depresszió, melynek hatására olyan 10-15 percenként plusz vagy mínusz egy ponttal módosul a karakter valamelyik attribútuma. Mondom, totál őrület. Kitűnően sikerült kis rendszerek lettek ezek és közösen egy újabb réteget pakolnak a játék harcrendszerére, a perkekkel opcionálisan gyorsabbá téve az összecsapásokat, a quirkekkel pedig kicsit megbolondítva azokat.

Ezek a változások pedig azt eredményezik, hogy a Wasteland 2 a Director's Cut változatban végre technikailag is hozza azt a szintet, amit történetvezetésben, karakterekben, fordulatokban már az alap változat is hozott. Ha valaki még nem játszott volna vele, akkor kitűnő bemelegítés lehet, mielőtt az év végén újra elveszünk a Wastelanden, de még annak is érdemes tenni vele egy kört, aki megvette az alap változatot - már csak azért is, mert ők ingyen és bérmentve megkapják az új változatot.

@youtube