Egyre nehezebb évrõl évre más szavakkal leírni azt, hogy a 2K-s srácok hogyan képesek nem csak, hogy hozni a már megszokott minõséget de újra és újra feljebb is tornázni azt a virtuális lécet. Nem néztem pontosan utána, de szerintem tavaly is hasonlókkal kezdtem az elemzést, ezzel is azt bizonyítva, hogy jogos a dicséret. Ami annyira nem is egyszerû feladat, mármint a léc újbóli megugrása, hiszen ellentétben más mûfajokkal, itt az alapkoncepció nem igazán változtatható. Kicsit csûrhetõ meg csavarható, de nagyon hozzányúlni nem lehet, a kosárlabda már jó ideje a labda kosárba való eljuttatásáról szól. Ettõl függetlenül minden évben van valami, ami egyedivé teszi azt a részt, és feszegeti a rajongói visszajelzések alapján azokat a határokat, amit a zsáner még elbír. Idén ez a „Livin ’Da Dream” azaz "Élni az Álmot" mód, amit nem más, mint a méltán világhírû író és rendezõ, Spike Lee írt és rendezett. Aki nem tudná: Mr. Lee hatalmas kosárlabda és még annál is nagyobb New York Knicks rajongó, akinek konkrétan törzshelye van a csapat minden meccsén. Ez természetesen csak a szokásos „My CAREER” mód kicicomázott megfelelõje az idei részben, amit próbáltak egy kis történettel feldobni.
Egy fiatal, és igen tehetséges harlemi kosaras bõrébe bújhatunk, akit végigkísérhetünk a középiskola bájos és álmokkal teli bajnokságán, egészen az NBA egyáltalán nem bájos, viszont annál könyörtelenebb világába. Bár néhol a hangulat egy-egy pillanatra elkapja az embert a történetmesélés közben, sajnos így sem tud tartósan abban az illúzióban tartani, hogy nem egy B-kategóriás filmeket kínáló csatornát nézünk szombat hajnalban egy átbulizott éjszaka után, amikor még pörgünk a piától, de mozogni már nincs erõnk, és tompán bámuljuk, amit elénk sodort az éjszakai mûsorkínálat. Oké, ennyire azért nem rossz a helyzet, viszont pár átgondolatlan döntés miatt sok sebbõl vérzik ez a modernkori harlemi kosaras-mese.
Kezdjük már rögtön azzal az aprócska, viszont sokaknál minimum egy szemfelhúzást érõ megoldással, hogy a karakterünk kreálásakor még azzal is elszöszmötölhetünk órákat, hogy a bal fülcimpájának a jobb felsõ sarka menyire legyen „spock”-kos vagy éppen „elf”-fes valamint ugye kiválaszthatjuk bõr színét is ahogyan azt már megszokhattuk. Na most a probléma ott kezdõdik, és teszi az elsõ képsorokat felettébb viccessé, hogy ha mi mondjuk egy derék texasi fehér srác bõrébe bújnánk (mert szerettük a Ewingokat nézni a tévében, mondjuk) - ne tegyük, mert a történet szerint mi egy afroamerikai srác vagyunk egy afroamerikai testvérrel (aki nem mellesleg az ikrünk és ezt többször is kiemelik, hogy egyszerre jöttünk a világra…) és hasonló származású szülõkkel. A kezdõképen mind ülünk egy kanapén. Na ez pont annyira bután néz ki, mint ahogyan azt most a fejedben elképzelted. Én megértem a mögötte álló döntést, hiszen minden dupla munka lett volna és gazdag fehér gyerekként nehezen jött volna át a „gettós” mondanivaló, de azért valami áthidaló történetet kitalálhattak volna erre az esetre.
[Javaslat: nanomasinák, azok mindig mûködnek - a szerk.]
Ha túltettük magunkat ezen a családi idillen, jöhetnek életünk fontosabb megállói és egyben döntései. Mármint jöhetnének volna, ha lennének egyáltalán. A karakterek (igazából színészek, de annyira egy dimenziósak sajnos, hogy talán majd a következõ részben kiérdemlik ezt a megszólítást) olyanok, mint akiket a nagy klisé könyvbõl ollóztak volna össze, vannak jobb pillanatok, de marad a B kategóriás feeling. A másik komolyabb probléma az ilyen lineáris történetvezetéssel, hogy a tetteinknek nincs súlya. Az egy dolog, hogy a több percben felvezetett kardinális döntésekben effektíve nem kérdeznek meg minket, hanem mivel úgy is csak egy irányba mehet, így egy huszárvágással megy is tovább a cselekmény. Viszont az már szinte nevetséges, hogy mondjuk második irányítóként a 3pont/meccs átlagod mellett is jól megdicsérnek, hogy mekkora sztár vagy és persze a Nike rögtön legyártja a Jordan témájú cipõdet.
Az elsõ „felnõtt” évünkben mondjuk esélyünk sincs jól szerepelni, mivel játékosunk átlag értékelése valahol 55 és 60 között lesz, ami nagyjából 20 ponttal van az NBA átlag alatt. Sok sikert a jó szerepléshez! Ebben nem segít az sem, hogy hihetetlen módon az idei év egyik legnagyobb negatívuma pontosan ugyanaz, mint a tavalyinak. Névlegesen a komplett tréning, vagyis gyakorlás hiánya. Egész egyszerûen föl nem foghatom, hogy milyen indokokkal alátámasztva hozták meg ezeket a dizájndöntéseket a Visual Concept-nél. Nincsenek rendes gyakorló feladatok, nincs "szabadon dobálok, amíg akarok" rész. A bemutató videók mind tartalomban mind pedig mennyiségben is nevetségesek, arról már nem is beszélve, hogy még mindig nem lehet kitenni õket teljes képernyõs módba, ami aztán pláne érthetetlen. Mint minden évben idén is egy alaposat változtattak az irányításon, ergo még a veteránok is csak pislogni fognak, hogy most akkor mi micsoda.
Pláne egy 2K sorozat szûz, aki azt sem fogja tudni, hogy kedd vagy köd amikor pályára lép. Pedig hiába minden áramvonalasítás, ha egy kezdõ játékos lelkesedését nagyjából 15 másodperc alatt úgy elveszik, hogy legszívesebben vinné is vissza a játékot a boltba. Volt szerencsém egyszerre látni 3 barátomat, akik szerény segédletem mellett próbáltak egy összeröffenés során elmerülni a játék szépségeiben (életükben elõször) és a lehetõ legfinomabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy voltak gondok. Amivel természetesen semmi baj, hiszen a 2K16 pontosan olyan, mint méltán híres elõdjei, nem egy könnyed délutáni programnak szánták õket. Illetve de, pontosan annak, csak elõtte ott van az a pár hónap (év) mire az ember úgy megtanulja a dolgokat, hogy tudd már csak a látványra és a szórakozásra koncentrálni. Ez is egy nagy vízválasztó már rögtön az elején, hiszen bármennyire is remek játék ez, és fogok még róla a továbbiakban ódákat zengeni, igényel egy masszív mennyiségû elhivatottságot, ami ha nincs meg, akkor nem tudnám a játékot nyugodt szívvel ajánlani.
Spike Lee keze meg volt kötve szerintem, itt nem annyira szabad a "világ", nem csinálhat azt amit akar egy karakterrel, mert ez egy játék karrier módja. Siker, pénz csillogás. Ki akar úgy játszani, hogy egyre bénább, a csapatból kibasszák, aztán nincstelen senki lesz...
Project Cars Drivers Club - Hungary [ pcarsdriversclub.hu ]