Gears of War Ultimate EditionTeszt

System seller - írta ezt szűk kilenc éve egy fiatal (és még rövid ideig agglegény - ah, azok az idők!) tesztelő és nem is lőtt nagyon mellé, Marcus Fenix valóban olyan meghatározó alakja lett az Xbox 360-nak, hogy nyugodtan lepacsizhatott a platform másik sztárjával, Master Chieffel. És most, pont ahogy kedvenc bádogkatonánk, Marcus és az ő bikanyakú haverjai is megkapták a maguk felújított változatát egy jó kis Ultimate Edition képében. És bár méretében nem feltétlen mérhető a Master Chief Collectionhöz, viszont a beleölt munka mennyiségét tekintve a Gears of War Ultimate Edition bőven a remaster-éra élmezőnyében találhatja magát.

Egy ilyen, közel egy évtizedes játék nagyon jó arra, hogy a régi emlékek felelevenítése mellett elmerengjünk kicsit azon is, hogyan változott a játékvilág ezen szeglete, valamint hogy mennyire szépíti meg emlékezetünk az adott játékot. Ez utóbbit mondjuk az Ultimate Edition esetében annyira nem tudjuk meghatározni, hiszen a Coalition nem szimplán tekert egyet a felbontáson, hanem lényegében az alapoktól újraépítette a játékot. Új modellek, textúrák, páncélok, ügyesebben megvágott átvezetők, új bevilágítás - tényleg minden teljesen ki lett cserélbe. A végeredmény pedig egészen lenyűgöző, az Unreal Engine 3 a végletekig lett tekerve, az Ultimate Edition kinézetben akkor is megállná a helyét, ha teljesen új címként és nem egy remasterként jelent volna meg. Az pedig külön bravúr, hogy mindeközben tökéletesen sikerült megőrizni a játék sötét, már-már monokróm tónusát - bár pontosan tudom, hogy anno mennyire elegünk volt belőle, most különös módon jól esett visszatérni a szürke-sárga-barna világba. Egy szó mint száz: innentől ezt a mércét várjuk el a remaster kiadásoktól és teljesen jogosan nyafoghatunk, ha egy-egy kiadó néhány nagyobb felbontású textúránál vagy PC-s „high” beállításnál nem hajlandó több energiát fektetni egy újrakiadásba.

Azzal viszont érdemes tisztában lennünk, hogy hiába a grafikai tuning, a nagyfelbontás és a csilivili modellek, ha a lényegi játékmenet nem állja meg a helyét a mai időkben, akkor az egész veszett fejsze nyele. Az igazán jó játékok sajátja, hogy öt-tíz-huszonöt évvel a megjelenésük után is élvezetesek maradnak és a Gears of War pontosan ilyen - valószínűleg mert akkor sem akart más lenni, mikor megjelent: egy igazán tökös akciójáték. A fedezékharc még mindig kitűnően működik, az active reload még mindig egy plusz, ügyességi réteggel fejeli meg a csatákat és még mindig példás, ahogy a játék (mostani mércével már-már feltűnően hosszú) története mennyire profin tudja adagolni a csaták és a már-már nyomasztóan feszült részek tökéletes keverékét - mondom ezt úgy, hogy közben tudom, hogy a későbbi részek még erre is képesek voltak rárakni egy kanállal. Vannak persze pontok, ahol nagyon-nagyon érezni, hogy az elmúlt közel tíz év alatt mennyit változott a játékvilág - hogy előnyére vagy hátrányára, azt döntse el mindenki maga. A Gears of War pályái egy-két ütemmel hosszabbak, mint ahogy az ember várná, az egész sztori tovább tart, mint egy mai akciójátéké, a checkpointok látványosan távol vannak egymástól… és pontosan tudom, hogy ezek így voltak a korábbi változatban is, csak azóta valahogy elszoktunk tőlük.

Egy évtizeddel később, a megjelenéskori hype nélkül újrajátszani egy játékot arra is jó alkalom, hogy észre vegyünk néhány olyan hibát, melyeken akkor, a lelkesedés miatt hajlamosak voltunk túllépni. Sajnos (vagy a történelmi hűség miatt szerencsére?) ilyen is maradt az Ultimate Editionben. A társak mesterséges intelligenciája például elég sokszor kritikán aluli, rendszeresen szaladnak bele lövedékekbe, állják el az utunkat, foglalják el a jobb (későbbi pályákon: egyedüli) fedezékeket. Ezt persze meg lehet kerülni azzal, hogy koopban játsszuk a játékot, de azért ezzel nem lehet egy ilyen hibát lerázni. A pályadizájn esetében is érezni az idő vasfogát, nem mondom, hogy soká éljenek a csőjátékok, de a kelleténél pont annyival sikerült több zsákutcába, nem helyes irányba elindulnom, hogy a dolog zavaróvá vált. És nem tudom eléggé áldani a checkpointokban lezajlott fejlődést sem, főleg mikor kiderül, hogy a legutóbbi mentés egy méretes (mondjuk legalább a legtöbb esetben átléphető) átvezető előtt történt.

Természetesen a multiplayer rész sem maradhatott a régiben és itt általánosságban tetszett, amit a Coalition művelt. A legnagyobb előrelépés mindenképp a képernyőfrissítési ráta feltekerése volt, a 60 fps nem csak az egyik legsimább multiplayer élményt adja, amit az elmúlt időszakban láttam, de valamennyire belenyúl a játék dinamikájába is, egyes fegyvereket (főleg azokat, melyeknél a pontos célzás létfontosságú, mint például a Torque Bow vagy a Longshot) lényegesen kényelmesebben lehet használni, valamint kicsit csökkenti a helyezkedés előnyét a reflexekkel szemben. Magába a lényegi játékmenetbe ezen kívül kevésbé nyúltak bele (bár az, hogy szemben a korábbi változattal most már nyolc irányba is lehet gurulni egészen finom újdonság), a finomítások inkább a háttérben zajlottak: dedikált szervereket kapunk, apró átalakításokat egy-egy pályán, hogy valamivel szimmetrikusabbak legyenek, egy egyszerűbb spectator módot, illetve olyan (egyébként Xbox One-n most először használt) fícsört, mint a LAN játék támogatása. És ugye illik megemlíteni, hogy a játék kapott egy jelentős mennyiségi frissítést is, nyolc játékmód, illetve tizenkilenc pálya várja a harcosokat.

A Coalition kitűnő munkát végzett a Gears of War Ultimate Edition esetében, szinte lehetetlen fogást találni a játékon. Szinte, mert azért maradtak benne olyan apróságok, melyek láttán érezni lehet, mennyit is fejlődött ez a stílus az elmúlt kilenc évben. Ettől függetlenül a Gears of War rajongóknak egyértelműen kötelező ez a változat, de nem csak nekik éri meg beruházni rá, hiszen novemberben a visszafelé kompatibilitás bekapcsolásakor a játék mellé ingyenesen megérkeznek a korábbi részek Xbox 360 verziói is, így annak is kitűnő bemelegítés lehet, aki csak most, ebben a generációban akar belekóstolni ebbe a sorozatba.