Payday 2: Crimewave EditionTeszt

Ha ki kéne jelölni, melyik híres filmjelenetet próbálta legtöbbször interaktív formában képernyőre átértelmezni a videójátékipar, a Heat (itthon: Szemtől szemben) a mai napig lenyűgöző bankrablás-menekülés szekvenciája egészen biztosan ott lenne a dobogón. A videojátékos irányból érkező lelkesedés tökéletesen érthető, minden idők egyik legjobb (vitathatóan: A legjobb) filmes tűzharcáról van szó, tűzharcolni pedig játékban is nagyon szeretünk, adja magát, hogy ilyen formában éljük újra az egészet. Próbálkozások voltak (GTA többször is, Kane & Lynch legalább egyszer...) egész jó eredménnyel - de teljes játékot korábban senki nem akart (vagy mert) ráépíteni a bankrablós témára.

Az első (bátor?) próbálkozó Svédországból érkezett, a Starbreeze a 2011-es Payday: The Heist-tal csak felütötte a labdát, a koncepció a két évvel később érkező Payday 2-ben szilárdult meg. A Payday 2 koop rablós FPS, és esetében a műfajbesorolás mindhárom eleme nagyon fontos. Kezdjük a rablás résszel: igen, rablóakciókat (vagy ahhoz nagyon hasonlítos bűncselekményeket) kell végrehajtanunk, rámolunk ki ékszerüzletet és bankot, verünk szét plázát, rejtett bizonyítékokat szerzünk, vagy akár fegyveres látogatást teszünk egy éjszakai klubban. A feladatok kellően változatosak (itt jön jól, hogy a DLC-kel bőségesen bővített kiadást kapjuk) , és a játék nem lineárisan, hanem egy Crime.net-nek becézett méretes térképen dobálja elénk őket, lehet válogatni ízlés (és nem utolsósorban nehézségi fokozat) szerint. A Starbreeze magukba a missziókba is csempészett némi kiszámíthatatlanságot, egyes fontos tereptárgyak egy-egy újrajátszás során nem mindig ugyanott jelennek meg - egyszer a pult alatt van a fontos széf, máskor meg a konyhában, például.

Folytassuk a kooperatívval, mert a Payday 2 tényleg koop játék, van benne ugyan egyszemélyes offline mód botokkal, majdhogynem feleslegesen. A botok két dologra képesek: követnek oda, ahová mész (még akkor is, ha a halálukba masíroztatod őket), és nagyjából a vadul tüzelő rendőrség irányába lövöldöznek (nagyjából!). És ez a Payday 2 abszolút alapszintje, olyan, mintha három másik vérszomjas ismeretlennel játszanád, akik John Rambótól tanulták a lőfegyveres harci taktikát, és elég bénák abban, amit csinálnak. Ez rövidtávon akár élvezetes is lehet, de a Payday 2 nem erről szól, lehet sokkal okosabban is játszani. Például lopakodva, kamerákat kikapcsolva, riasztókat hatástalanítva. Nem mindig működik, nem mindenhol van rá lehetőség, könnyű elszúrni, de legalább a küldetés elejét érdemes megpróbálni így, és ez viszonylag magas szintű koordinációt igényel. Ahogy beindul a riasztás, és megérkezik a rendőrség, elszabadul a pokol, a játék számolatlanul, hullámokban dobálja a nyakadba a kommandósokat. Akik nem túl eszesek, de jól céloznak, és legfőképpen nagyon sokan vannak. Koordináció itt is kell, gyógyító-csomagokat és lőszerpakkokat kellő időben lepakolni nem csak érdemes, de a magasabb nehézségi szinteken egyenesen kötelező. A botok minderre képtelenek, egyedül játszani lehet, de a fejlődéshez (öt karakterosztály, öt képesség-fával) szükséges xp, és az új cuccok / fegyverek / bővítmények megvásárlásához szükséges pénz így kíméletlenül lassan csorog befelé. A Payday 2 koop online játék, slusszpassz.

Hiába az óvatos megközelítés, a rablóakciónk előbb vagy utóbb masszív tűzharcba fognak torkollani. Ami nem baj, a Payday 2-ben együtt lövöldözni elég jó, a gunplay erősen az árkádos vonal felé hajlik, konzolokon talán túlságosan is. Az alapjátékkal annak idején pécén játszottam, és az egeres irányítást sokkal szabadabbnak éreztem, mint a brutális auto-célzást használó konzolos társát. Konzolon (a PS4 verziót teszteltük), azon kaptam magam, hogy folyamatosan a L2-t rángatom, mert így lehetett a leghatékonyabban öldökölni - hatékonynak hatékony, élvezetesnek kevésbé élvezetes.

Egy újrakiadás esetén mindig felmerül a kérdés: kellett ez nekünk, mivel kapok többet? A választ megfordítom: megkapod a Payday 2-t az összes DLC-jével együtt, ami több új missziót, új karaktereket, maszkokat és fegyvereket jelent. Kelleni mennyire kellett? Őszintén szólva nem igazán. A magasabb felbontáson kívül a játék (a pécé verzióhoz képest) semmilyen ráncfelvarrást nem kapott. Pedig nem ártott volna,a Payday 2 már a maga idejében sem számított csinos játéknak, mostanra pedig kifejezetten kopottas, elöregedett hatást kelt. Nem égeti ki a szemed, de semmi olyat nem nyújt, amitől minimálisan is indokoltnak látnád, hogy PS4/Xbox One-on fut, és nem az előző generációs kistesókon. Ehhez képest ez egy némileg csökkentett árú lemezes termék, aminek érzésem szerint digitális formában és feleennyiért lenne igazán létjogosultsága.

A Payday 2: Crimewave Edition akkor a te játékod, ha: vannak barátaid, akik szintén megveszik; ha nem játszottál vele korábban; és nem különösebben érdekel, ha egy játék még csak meg sem próbálja takargatni a kopottas grafikáját. Ha minden klappol, a Payday 2 rendkívül szórakoztató tud lenni - de meg kell dolgoznod érte, hogy klappoljon.