Adventures of Poco Eco - Lost Sounds(iOS)
Bevallom, elkerülte a figyelmemet az Adventures of Poco Eco - Lost Sounds, még szerencse, hogy egy olvasó rám szólt a múlt héten, jelentős élménnyel lettem volna szegényebb, ha ez nem történik meg. A magyar fejlesztésű alkalmazásnak már a létrejötte is izgalmas, a Possible Games és iamyank együttműködésével készült produkció ugyanis utóbbi új nagylemeze alapján készült, és amelyben tulajdonképpen teljesen elválaszthatatlan a mechanika a zenétől, egymást erősítik, közösen adják át azt a sajátos élménycsomagot, amit a játék közben kapsz.
A Poco Eco egy viszonylag egyszerű puzzle játék is lehetne, de nem az. A lineáris pályák mindegyike egy-egy szám köré épül, és a zene úgy teljesedik ki, ahogy előrehaladsz a feladatokban, a cél ugyanis az elveszett hangok gyűjtögetése. Az ügyesen megoldott loopos szakaszoknak és a viszonylag könnyű feladványoknak köszönhetően soha nem válik zavaróvá egy szakasz sem, elég jó ütemben tud bárki előrehaladni, és percről percre megújítani a teljes audiovizuális összképet.
A szórakoztatásnak ez a kimondottan egyedi formája lehet, hogy sokaknak kevés lesz, de ideje felfogni, hogy sokan új, egyedi utakat keresnek a játékiparban, a Monument Valley sem azért nyert nyolcezer díjat, mert a puzzle elemek komoly kihívást nyújtanának, hanem mert olyan utakon jár, ahol azelőtt csak kevesen. És ezt teszi az Adventures of Poco Eco - Lost Sounds is, olyan zenei utazás kínál, ami interaktivitással párosul, pont annyival, amennyi kell ahhoz, hogy az elemek erősítsék, és ne kioltsák egymást. Aki puzzle-platformert keres, az viszont egészen rossz helyen jár.
Dungeon Hunter 5(iOS, Android, WP)
Azért lássuk be, a Gameloft tudja mitől nyílik a pénztárca. Legújabb játékuk, a Dungeon Hunter széria ötödik tagja pont olyan, mint a kiadó legtöbb címe, fantasztikusan kinéző, rendkívül precízen összerakott, a végletekig balanszírozott, és mások jól bevált ötleteinek összegyúrásából készült.
A sorozat ötödik része néhol alig emlékeztet elődeire. Az action rpg műfaján belül maradva ugyanis belepumpáltak olyan elemeket, amelyek a f2p piacon sikeres modellekre hajaz. A tárgyakat kártyaként gyűjtöd, és jó eséllyel az erősebbeket nem találni fogod, hanem fúzióval és evolválással (bocs…) fejleszted majd a tökélyre. Craftolással, a hiányzó “alkatrészek” farmolásával és fejlesztgetéssel legalább annyi időt fogsz tölteni, mint az egyébként öt-nyolc perces hosszúságúra belőtt küldetésekkel.
A legnagyobb újítás a bázisépítős és -támadós játékokból lett átemelve, ugyanis a várudvarodat lényekkel népesíted be, hogy aki rád támad, az először velük küzdjön meg, mielőtt te kerülsz terítékre. Nyilván óriási túlzás ezt az elemet komplexitásban a Clash of Clans-hoz mérni, de nem is ez a cél, sokkal inkább a multiplayer feljavítása, és egy plusz játékréteg beemelése.
És hogy emellé pay-to-win modell dukál-e, az nyilvánvaló, nehezen tudnék elképzelni ingyenes action rpg-t úgy, hogy csak a ruhafestékeket adják benne pénzért. Egyébiránt aki elhivatottan tolja, az egész bőségesen tud drágakövet is szerezni, és igen jó ütemben tud haladni. És a Gameloft-recept ezúttal is működik, a DH5 már a megjelenés hetében, mindenféle frissítés nélkül is rakásig van tömve tartalommal, mindig sokkal több dolgot lehet csinálni egyszerre, mint amire az energia elegendő lenne. A pályák elképesztően jól néznek ki, az irányítás rendkívül precíz, a fejlesztési rendszer szerintem sokkal érdekesebb, mint sok kártyagyűjtögetős rendszerben, szóval összességében valahogy így kell kinéznie egy jól összerakott, minden elemében igényes f2p mobiljátéknak 2015-ben. És persze nyilván sokan utálni fogják, mert nem olyan, mint az előző részei, esetleg az új mechanikák sem fognak többeknek bejönni, de biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva lenyugszanak a kedélyek, a pénz pedig folyamatosan ömleni fog a kiadóhoz.