Resident Evil HD RemasterTeszt

Nincs új év zombik nélkül - de írhatnék itt olyan hangzatosnak tűnő, valójában rémesen elcsépelt szalagcímeket is, mint amilyenek a „nincs új a nap alatt”, vagy a „nincs RE remake nélkül” c. gyakran használt szófordulatok. Valójában egyik sem igaz, de egy kicsit talán mindegyik: a Capcom be- [és talán picit le-] járatott, sokszor erős kritikákkal ostorozott, de vitathatatlanul stílusteremtő apokaliptikus zombiregéje az Umbrelláról mára egészen komoly popkultúrális szimbólummá vált. Olyan ikonná, amely annyiszor és annyi formában jelent meg az elmúlt évtizedek során, hogy eme színes történelemmel tényleg csak kevés klasszikus büszkélkedhet. Persze ahogy lenni szokott, a mennyiség gyakran nem arányos a minőséggel, de nem is lenne Capcom önmaga, ha időközönként nem játszaná el a felbuzdult remake-fétisiszta szerepet, hogy aztán alkalmasint igazi meglepetésjátékokkal bizonyítsa be: mégiscsak van új a nap alatt... [ugye, megmondtam ?]

Ilyen volt a japánban már tavaly piacra dobott, hozzánk azonban csak idén januárban ellátogatott Biohazard Remastered, amely japáni címéből kiindulva valóban inkább remaster, mint remake: a kurrens generációs platformoknak és az elmúlt tizennyolc évnek köszönhetően a sorozat odáig jutott, hogy manapság gyakorlatilag már csak elemeiben hasonlít egykori önmagára, így nem volt kérdés, hogy a kurrens platformokon leledző játékfelhozatal minőségét javítandó, előhúzzák majd az időhúzásra szánt címek kalapjából.

A Capcom ezúttal mélyre túrt: nem a Dreamcast/GC páros ikonikus Code Veronica X-ét, hanem bizony magát az ős-RE-t vették újfent górcső alá, abból is a végletekig csiszolt Gamecube változatot szemelték ki REmasterelésre. Nem véletlen: az RE6 utáni felhördülés, és a klasszikus epizódok utáni sirámok szinte az éhes túlélő-horda éhségének csillapítását célozták meg, így a srácok odakint bedobták az "all in"-t: „jöjjön akkor egy újabb RE kiadás, de ezúttal csak finomítunk, és ott nyúlunk bele, ahol feltétlen szükségét érezzük!" És bumm: az avítt és mára döcögős játékmenet a múlté, a fájó pixelekből áradó málnaszörpöt pedig HD kijelzőről nyalogathatja le a nagyérdemű. Mert bizony ez történt: kaptunk finom 16:9-es képarányt 1080p/60FPS-ben, régi-új karaktermodelleket, a sikítófrászt ránk hozó újrakevert Dolby-s térhangzást [személyes vélemény: a játékban ez a LEGJOBB új feature] és tisztességes mennyiségben előállított kézműves újratervezést is, amelynek hála a legtöbb helyszínre döbbenet - tényleg rá sem lehet ismerni. [Vagy túlzottan jól sikerültek, vagy...]

A fejlesztők nosztalgikus rémképzetei merőben új layout-dizájnnal keveredtek, melynek eredményeképp új szcenáriókat és eddig még nem látott logikai feladványokat is felsorakoztat a játék, amely garantált meglepetésként robban a képernyőre még a legtapasztaltabb RE rókák számára is. Az újrakevert videók, amelyekben a kissé vicces lens-flare effektek mellett bizony néhány másodpercnyi új képkocka is megtalálható - őszintén remélem, mindenki számára hihetetlenül ijesztő pillanatot generálnak majd. Főleg, mikor az alapvetően pixelbajnok footage egy pillanatra a HD világában készült valós renderrel találkozik - túlélő horror ide-oda, epikus pillanat lesz.

De az ős-RE játékokat nem ezért szeretjük: sokkal inkább a művészi módon kivitelezett survival-horror stílusáért, amelyben minden golyó, gyógynövény, tintaszalag, vagy esemény szánt szándékkal szerepel a történetben: hogy sohasem tudod, mi vár a sarkon túl, hogy a fix kameranézetnek köszönhetően kialakított pályadizájn maga az ijesztgetős horror-ötletek kimeríthetetlen tárháza... hogy az olykor bezártságból fakadó, szorongást kiváltó események és hanghatások kettőse, vagy a kifogyott tár okozta rémület mind-mind a Capcom sorozatának igazi ismérve. Még szerencse, hogy a mára már avíttnak és döcögősnek ható [nem vicc: a mai generáció többségének garantáltan nem lenne türelme a játékot eredeti formájában végigjátszani] gameplay kapott egy modernizált irányítási metódust is, amely sokkal elviselhetőbbé teszi az ide-oda ugráló háttér előtt akadozó, csetlő-botló főhőst.

Achievment-vadászok, figyelem

Súlyos tévedésben vagy, ha úgy gondolod, hogy az RE HD Remaster zombijait pikk-pakk „kiezrezed”, vagy kibelezed. Elég csak lecsekkolni a felkínált achievmentek vagy trophyk tartalmát és nyilvánvalóvá válik, hogy a kimaxoláshoz több nekiveselkedéssel kell végigmasírozni a játékon, megfelelően variálva a sztori, a felszerelés, vagy a gameplay kínálta lehetőségeket. Szavatosság: 5*, legkisebb ajánlható mennyiség nyugtatóból: 2 levél.

Tanulság? Mégiscsak van új a nap alatt - még akkor is, ha az alany egy idestova már lassan matuzsálemi korba lépett történet progenitor variánsa [nem ér Wikipediát használni!]. Kár ragozni, de a túlélő horror ravasz rókája tud, ha akar - kicsit jobban odafigyelve egyszer talán megérjük azt is, hogy a jubileumi céllal beharangozott következő „Helyi gonosz” egyszer majd felnő a stílus nagymesteréhez. Az immáron HD-ben is tündöklő dédnagyapjához.