Satellina (iOS)
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy bárki is véletlenszerűen ráakad a Satellinára, majd a screenshotok alapján óriási késztetést érez a vásárlásra. Mert a Satellina ránézésre nem igazán guszta, a programozószínek és formák használata már csak azért is érthetetlen, mert egy csöpp ízléssel sokkal vonzóbbá lehetett volna varázsolni. De szerencsére ez az egyetlen problémája, valójában minden ízében ronda és finom. Egy ügyességi, az érintőképernyőt maximálisan kihasználó címről van szó, amiben tulajdonképpen ugyanazt csináljuk, amit egy shmupban csinálnánk, csak éppen más körítéssel. A képernyőn megtanulható mintázatokban pörögnek és forognak a különböző színű körök, a mi dolgunk pedig rendkívül egyszerű, mindig csak a zöld színűeket szabad megérinteni, a többi ugyanis azonnali halált jelent. Ha az összes zöldet összeszedtük, a sárgák lesznek a zöldek és a pirosak a sárgák, és a körforgás addig tart, amíg meg nem tisztítottuk a teljes terepet.
Egyszerű alapötlet, természetesen jól skálázható húzásérzékenységgel, anélkül nem is nagyon működne. Tisztán az ügyességre épít, semmi másra nem lesz szükség, csak a villámgyors reakcióra, és bár a leírtak talán nem hangzanak túl izgalmasnak, az egyre nehezedő pályák, az egyre vadabb mintázatok állandó újrakezdésre és fejlődésre ösztönöznek. És akkor ott van a leaderboard, valljuk be, igazából azért érdemes tolni a Satellinát - önmagunkhoz képest mindig lehet néhány másodpercet faragni, még akkor is, ha már nem is hiszünk ebben.
Apple eszközökre a héten jelent meg, androidosok jövő hét csütörtöktől keressék korrekt áron, nem f2p, ugyanakkor a megvásárlás után nem is lehet/kell költeni semmire.
WWE Immortals (iOS, Android)
A WWE Immortals mindent megtestesít számomra, amiről a “mobile gaming” szól, akár pozitív, akár negatív oldalról. Aki esetleg ismeri a Mortal Kombatot is fejlesztő cég Injustice: Gods Among Us című játékát, az akár ne is olvasson tovább, ez szinte teljes egészében ugyanaz, csak szuperképességekkel ellátott pankrátor szereplőkkel. És amit az Injustice-ről el lehet mondani, azt el lehet erről is. Olyan szép, mint az álom, az animációk olyan kidolgozottak, mint szinte sehol máshol, az audiovizuális tálalásba igen nehéz belekötni. Ezzel együtt a mechanika az első két órában olyan egyszerűnek bizonyul, mint egy ruhaszárítón felejtett facsipesz, van kétfajta ütés, védekezés és qte képességek, és ENNYI. Három fős csapatot kell összeállítani a rendelkezésünkre álló karakterekből, és úgy cserélgetni őket, ahogy az adott szituáció diktálja. A háttérben félgőzzel dübörög egy pay-to-win modell, annyira azért nem zavaró, aki rögtön a legerősebb karakterekkel szeretne kezdeni egy ilyen játékot, az valamit félreért, vagy szimplán türelmetlen.
Aztán néhány óra elteltével valami a helyére kattan, és az egyszerűség mögött felsejlenek a hosszú távú élvezetet biztosító okos fejlesztői döntések. Nem, soha nem éri el még a legegyszerűbb verekedős játék szintjét sem az Immortals, de nem is feltétlenül erről szól. Sokkal inkább a karakterek megfelelő kombinálásáról (mindenki mással alkot jó csapatot), a megfelelő képességek fejlesztéséről. a védekezés precíz megtanulásáról (igen, akinek nem megy a játék, az valószínűleg rosszul védekezik), az okos időzítésekről és az ellenfelek kiismeréséről. Zavaróan egyszerű, valahogy mégis működik - kivéve persze a multit, amit Androidon még a mai napig nem sikerült működésre bírni. Persze csak az tegyen vele próbát, akit a f2p játékok nem zavarnak, ezzel annyit fogsz tudni játszani, amennyit az energiád enged, és heteket el kell vele tölteni, mire jó erős arany kártyákból épül majd fel a csapatod. Ha maga a téma érdekel, de inkább DC karakterekkel tolnád, akkor pedig még mindig ott van az Injustice is, ami mára sokkal kiforrottabb, mint a WWE Immortals.