BlazeRushTeszt

"És itt van egy kisebb projektünk" - tolja elém a laptopját a Gamescomon a Targem Games bájos marketingese, aki talán az egyetlen oka annak, hogy délután hatkor még beülünk egy olyan prezentációra, ahol egy általunk egyáltalán nem ismert orosz stúdió a készülő F2P űrcsatázós MMO-ját próbálja bemutatni a láthatóan kevés számú érdeklődőnek.

A kisebb projekt a BlazeRush, amiben nincs űrhajó, és egyáltalán nem masszívan multiplayer, viszont vannak benne fura járgányok nagy fegyverekkel, és lehet driftelni, meg egymásra rakétákat lövöldözni, vagyis nagyjából minden megvan benne, amire egy videójátéknak szüksége lehet. Nem mellesleg: le sem tagadhatná, hogy kis volt az édes jó apukája, mert egy az egyben Rock 'n Roll Racing. Igen, az régi SNES / Sega MegaDrive játék, amiben autókkal kellett felülnézetből versenyezni, és egymásra lövöldözni. Pontosan ugyanaz. Ezt gyorsan közlöm is a bájos marketingessel, aki - bizonyára fiatal kora okán - nagyot csodálkozik, hogy valaki még emlékszik egy olyan játékra, ami huszonegy éve jelent meg.

Csapkodhatnám az asztalt, hogy micsoda pofátlanság valamit ennyire másolni, de nem teszem, két okból. Egyrészt: a Targem azért annyira pofátlanul nem másolt, az alapkoncepciót vették át, minden más az övék, még akkor is, ha javarészt az eredeti ötletek újragondolásaival dolgoztak. Csinálták ezt már mások jóval pofátlanabbul, grafikai elemeket lopdosva az eredetiből, a Blaze Rush ettől nagyon távol áll.

Másrészt: ez a műfaj nincs túlreprezentálva mostanában, nagyon kevés ilyen játék jelenik meg, ha egy klasszikus erős inspirációjához van szükség arra, hogy játszhassak ilyesmivel, ám legyen.

A BlazeRush nem vállal túl sokat, de azt teljesíti. Nem tesz hozzá komoly játékelemeket az eredetihez, nem kínál autófejlesztést (vagy bármilyen fejlődési rendszert), nem babrálhatunk a gépekkel, nem festhetjük őket. Kapunk tisztességes adag pályát, tizenhat féle járgányt (ezek egy részét külön meg kell nyitni), egy csomó fegyvert és turbó-eszközt. Nem is kell több: a BlazeRush versenyei gyorsak, néha kaotikusak, és üdítően kíméletlenek, az AI agresszív, mindenki lő mindenkire, és az nyer, aki sikeresen keveri ki magénak az ügyességből, időzítésből és puszta szerencséből álló koktélt. Versenyt nyerni és veszteni is lehet az utolsó fél percben is, a játék mesterségesen korlátoz abban (nem "húzza ki" eléggé a kamerát) , hogy nagyon elhúzz a mezőnytől, mindenki folyamatosan egymás nyakában liheg, a veszély folyamatos.

Vagyis: ez egy alapvetően izgalmas játék, van benne közepesen hosszú szólómód, négyfős lokális és nyolcfős online multi, utóbbi kettő jelenti nyilván az igazi élvezeteket. A "nem bonyolítjuk túl, ez egy árkád játék" hozzáállás szimpatikus, de egy ponton illet volna többet adni - a BlazeRush alapvetően három játékmódot vonultat fel, amik élvezetesek (különösen a Survival, ahol egy hatalmas darálógép szecskázza fel a hátul haladókat), de a játék javára válna, ha kétszer ennyi lenne belőlük. A járgányválasztékkal sem voltam teljesen megelégedve: oké, hogy tizenhat van belőlük, de a hozzájuk kapcsolt háromféle statisztika majdhogynem kozmetikai szerepet játszik, nagyon (nagyon!) hasonlóan viselkednek, így a legjobb gyorsulást produkáló gépen kívül nem nagyon láttam értelmét mást választani.

A BlazeRush egy szimpatikus kisjáték, ahol a "kisjáték" azt jelenti, hogy nem komplex, nem igényel hosszú beletanulást, nincsenek kiismerhető stratégiák, vagy grindolás a magasabb szintű eszközökért. A Targem előcibált a fiókból egy 20+ éves klasszikust, vetett rá egy alapos pillantást, és csinált egy hasonlót. Ennyi, nem több, nem kevesebb.