Assassin's Creed Unity: a multiplayerTeszt

Gyorsan fussunk át a száraz tényeken, mielőtt a mélyebb boncolgatásba kezdünk. A multiplayer két móddal rendelkezik, az egyszerű Co-op missionök és a Heistek. Előbbieket maximum négyen játszhatjuk, míg utóbbinál legfeljebb egy duó vehet részt egyszerre a küldetésen. Fontos megjegyezni, hogy mindkét feladattípust csinálhatjuk egyedül is, tehát ha éppen nincs partner a közelben vagy csak növelni szeretnénk a kihívást (ami egyébként amúgy is elég magas lehet), nyugodtan belevághatunk Han módra. Soloban.

A Co-op küldetések a manapság divatos drop-in, drop-out mechanikára épülnek, azaz bármikor csatlakozhatunk egy már aktív feladathoz, illetve ha a szükség úhy hozza, akármikor kiléphetünk belőle. Ez egyaránt előny és hátrány is. Az érem pozitív oldalaként meg kell említeni, hogy ennek hála nem kell egy lobby-ban várakoznunk, - ami egyébként nincs is, a single kampányból azonnal átdob minket a játék a multiba - valamint, hogy bármikor csatlakozhatnak hozzánk is, hogy megkönnyítsék a megbízást. A negatív oldal pedig abból ered, hogy a matchmakingnél nem nézik, hogy az egyébként többlépcsős melónál mikor enged becsatlakozni. Ha szerencsések vagyunk, az utolsó szegmensben kerülünk partiba, amikor is már csak el kell menekülnünk egy adott helyszínről és máris sikerrel vettük az akadályt, aminek végén vár minket a „jól megérdemelt” jutalmunk, pénzt Sync pont és felszerelés formájában. Nem egyszer volt olyan pofátlan mázlim, hogy szó szerint mozdulnom sem kellett és fél perc alatt lettem gazdagabb néhány ezüsttel, valamint karakterfejlesztési lehetőségekkel.

A Heist típusú missziók már jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnnek. Ezeknél egy fix területen kell megtalálnunk egy random ponton felbukkanó ládát és kifosztani azt. A dolgot nehezíti, hogy teljesítményünk függvényében változik a jutalmunk is, valamint, hogy az őrök és egyéb nehezítő elemek is véletlenszerűen generálódnak mind mennyiségben, mind elhelyezkedésben, tehát nem tudjuk memorizálni a kincshez vezető utat. A fentiekben említett pozitív-negatív érme itt is előkerül. A pluszos oldalon a véletlenszerűségnek hála mindig akad újdonság, ezért ugyanazt az egy melót akár többször is végigjátszhatjuk, mégsem lesz unalmas. A mínuszos félnél pedig fel kell tüntetni, hogy egy páros bevetés során a játék csapatszinten értékel, tehát ha a partnerünk bénázik, arra bizony mi is ráfaraghatunk.

A Co-op mód előnye, hogy a pénzszerzési lehetőség mellett a küldetés során Sync pontokat is gyűjthetünk, melyekkel felgyorsíthatjuk Arno fejlődését, ráadásul ezeket megfejelhetjük a misszió végén kapott további fejlesztési egységekkel. Ezekre egyébként szükség is van, hiszen a kampányfeladatokkal ellentétben, itt nem feltétlenül kapjuk meg a maximális jutalmakat ha végeztünk, gyakran csak az elérhető pluszok felével vagy harmadával leszünk gazdagabbak.

A multiplayer legnagyobb buktatója nem a fent részletezett negatívumok egyike, hanem a hálózat instabilitása. Többszöri próbálkozásnál is jelezték ismerőseim, hogy nem tudnak meghívni a saját játékukba, mivel az erre létrehozott menüpont folyamatosan tölt, én pedig hiába tudtam beinvitálni őket hozzám, csatlakozni már képtelenek voltak. Ennek köszönhetően mindig kénytelen voltam ismeretlenekkel szövetkezni és fejest ugrani a feladatokba. Ez pedig csak rátesz még egy lapáttal a korábban bemutatott problémákra, bár mentségére legyen mondva, a multiplayer nem kényszerít ránk szükségszerűen csapatmunkát. Ha úgy akarjuk, akár négy magányos farkasként is teljesíthetjük bármelyik küldetést. Ez viszont pont a játékmód lényegét veszi el, hiszen ha bárhogy megoldhatóak a missziók és csinálhatjuk őket egyedül is, Mi értelme volt egyáltalán beletenni a Unity-be?

Az Assassin's Creed Unity többjátékos szegmense mindenképpen elismerésre méltó, hiszen próbált szakítani a sorozat korábbi hagyományaival, azonban a megvalósítás több kérdést vet fel, mint amennyit meg is tudnak válaszolni. Talán majd a következő részben több szerencsével járnak.

[nesh]