Super Smash Bros. for Nintendo 3DSTeszt

A jól hangzó módon nehezen magyarra ferdíthető 'easy to learn, hard to master' kifejezés könnyen elcsépeltté tud válni a videojátékok világában, vannak azonban alkalmak, amikor nem lehet nem előhúzni: egy új Super Smash Bros. játék megjelenése mindenképpen ilyen. Ez az egész valamelyest persze a Nintendo általános dizájn-filozófiájából is ered, ám ennél összességében jóval többről van szó, hiszen ahogyan az elődök, úgy a franchise első hordozható felvonása, a kissé ügyetlen című Super Smash Bros. for Nintendo 3DS is egyedülálló alapokra építkezik a játékmenet tekintetében.

A Smash Bros. első blikkre nem feltétlenül tűnik többnek őrült gombpüfölésnél - már csak azért sem, mert a "hagyományos" verekedős játékoktól eltérően itt több tucat betanulandó mozdulat, illetve sok elemből álló kombók sem állnak rendelkezésedre. Nem is érdemes azonban így gondolni rá, hiszen a Sora alkotása egyedi koncepciót követ, életerő híján ugyanis az ellenséges harcosok legyőzése a játéktérről történő kiütésükön keresztül történik. A beszedett pofonoknak természetesen ettől függetlenül van jelentőségük, hiszen ahogy növekszik az egyes karakterek mellett szereplő, a sebződést jelölő százalékos mutató, úgy repülnek egyre nagyobbat és nagyobbat figurák a bekapott találatok következtében. Merőben más felfogás és játékszabályok mellett folyik tehát a harc a Smash Bros. világában, de pont ennek köszönhető, hogy a sorozat valódi unikum a műfaj felhozatalában.

Ami mégis mélységet ad a játékmenetnek, azok maguk a karakterek. A jól ismert Nintendo figurákból és vendégszereplőkből álló (és már kezdetben is több mint három tucat szereplőt számláló) paletta őrületesen változatos - sejthető, hogy a Pikachutól induló, és Zero Suit Samus-on át egészen Bowserig tartó felhozatallal aligha tudnak a műfajbeli "riválisok" versenyezni. Ebből adódóan máris hihetetlen változatosságot mutat az a néhány speciális támadás is, amivel az egyes karakterek rendelkeznek, így hiába sajátíthatsz el viszonylag egyszerűen egy-egy szimpatikus szereplőt, ahhoz, hogy igazán átlásd a Smash Bros. összecsapásait, legalább minimális szinten tisztában kell lenned azzal is, mire számíthatsz a többi harcostól.

Ami még tovább bolondítja ezt az egész szisztémát, az a 3DS-es epizód egyik újítása: testreszabható karakterek! Mindez azt jelenti, hogy az alapvető erő / védelem / mozgékonyság tulajdonságok mellett az egyes speciális támadásokon is variálhatsz valamelyest, melynek köszönhetően még inkább testhezálló harcosokat kreálhatsz. Bejön Meta Knight, de kicsit gyengének találod? Áldozz fel egy keveset a sebesség oltárán, és tedd erősebbé! Nem tetszik Kid lefelé csapós mozdulata? Változtass rajta a szájízed szerint! Mindezen lehetőségek persze nem állnak ott a kezdetektől fogva: az egyes módosítókat szépen meg kell nyitni, és csak utána tudod kicserélni az említett dolgokat. Valahol azonban éppen erről szól a Smash Bros.: arról a kismillió összegyűjthető apróságról (trófeák, modellek, zenék stb.), melyek csak arra várnak, hogy türelmesen megnyisd mindet.

Sajnos nem minden téren bővült a franchise az új epizóddal: az egyszemélyes tartalom terén például érezhetnek némi visszalépést a sorozat követői. A legutóbbi felvonás joggal körülrajongott The Subspace Emissary-jéhez hasonló Adventure módot például hiába keresel: az ezt részben helyettesítő Smash Run (ahol 5 percen át kell ellenfeleket gyepálnod egy labirintusban, hogy aztán az összeszedett tápokkal megerősödve sor kerüljön a végső csatára) sem a tartalom, sem pedig a körítés tekintetében nem tud vele versenyezni. És bár ott van emellett továbbra is az egymás utáni összecsapásokból álló, és a nehézséget illetően immáron skálázható Classic mód, a komplett karakterfelhozatalt rád zúdító All-Star, valamint a 3 fajta minijátékot kínáló Stadium, összességében talán nem jogtalan azt állítani, hogy az előrelépés helyett inkább minimális nyirbálás történt a Brawl óta.

Ahogy az már több ízben is elhangzott, ez a széria első kirándulása hordozható platformon, az audiovizuális körítést illetően azonban ez nemigen látszódik. Maga a prezentáció a 3DS-hez mérten első osztályú, az animációk nagyon jók, a képeken kissé furán ható, erős kontúrokat használó karakterdizájn pedig mozgásban remekül működik, nem is beszélve a zenei felhozatalról, ami telis-tele van emlékezetes dallamokkal (az esetek többségében szó szerint, hiszen több klasszikus is felcsendül, persze feldolgozva). Ahol sokkal inkább érződnek a 3DS korlátai, azok a kamera, illetve az irányítás. Előbbi értelemszerűen annál messzebbről pásztázza a történéseket, minél inkább eltávolodnak egymástól a karakterek, olykor pedig előfordulnak olyan szituációk, amikor rá kell jönnünk, hogy ezt a játékot annak idején nem kis képernyőre tervezték, hiszen akarva-akaratlanul lesz olyan, amikor nem fogod igazán jól látni, mi is történik az általában szakadékokkal teli pályákon. Ami pedig az irányítást illeti: itt leginkább az analóg padet vagyunk kénytelenek elővenni, ami jellegéből adódóan kevésbé reszponzív és "gyorsan használható", mint egy hagyományos analóg kar, ami egy ennyire intenzív játék esetében egyértelműen alsóbbrendű megoldásnak tűnik. Persze csak durva idézőjelben, hiszen a Smash Bros. jelen keretek között is több mint kielégítően játszható, de ne csodálkozzunk, ha félórányi bunyót követően elkezdenek fájni izületeink (főleg "normál" 3DS-en játszva).

Egyvalamiről kell még szót ejteni, ami miatt nem voltunk maradéktalanul elégedettek az amúgy kiváló játékkal, ez pedig a netkód: online összecsapások esetén olykor kínosan komoly lag, illetve framerate-zuhanás volt megfigyelhető, nem is beszélve azokról az esetekről, amikor egyszerűen csak nem jött létre a kapcsolat. A Nintendo a premier óta igyekezett már ezt orvosolni, a hibátlantól azonban még most is messze van a rendszer - márpedig egy olyan játéknál, ahol a multiplayer ekkora húzóerőt jelent, aligha megengedhető egy ilyen hiányosság.

Apróbb gyengeségei ellenére a Super Smash Bros. for 3DS tökéletes bemelegítés a decemberben érkező nagygépes változat elé, amely ugyan nem hoz egetverő újításokat a sorozatba, ám ügyesen átültette annak minden erősségét a Nintendo handheldjére, gond nélkül teljesítve ezáltal a hordozható platformra való költözés akadályát. Ha a tartalomból indulunk ki, akkor a következő otthoni felvonásnak azért nem menne el az új Smash Bros., csalódásra azonban bizonyára így sem lesz különösebb oka a rajongóknak - bízunk benne, hogy ezt a Wii U verzió esetében is leírhatjuk majd.