Tommy Tallarico és a Video Games LiveNagyinterjú

Tommy Tallarico nem mindennapi figura. Foglalkozását tekintve videojáték-zeneszerző és showman egy személyben, manapság azonban a Video Games Live fő hoppmestereként ismeri a nagyérdemű. Pályafutásának felfelé ívelése még a kilencvenes évek elején kezdődött, ahol játék-zeneszerzőként a Virgin szinte összes híres mászkálós (khm, jump and run) játékához ő szerezte a muzsikát, de később az MDK vagy az Advent Rising fő komponistájaként is bezsebelt néhány elismerést.

Az ezredforduló után új ötletek is formálódtak a mester fejében, aminek köszönhetően megszületett a Video Games Live, az első olyan élő nagyzenekart felvonultató rendezvénysorozat, amely híres videojátékos dallamokat csendített fel a nagyközönség számára, kiegészítve néhány baromi látványos vizuális hatással (cosplayerek, vetítés a háttérben) és egy kisebb rockzenekarral, akik általában a szimfonikusokat kísérik. A shownak hatalmas sikere van, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az egész világot bejárták már a Video Games Live koncertjei.

November 16-án este a budapesti Syma csarnokba látogat el Tommy a VGL vándorcirkuszával, ennek apropóján kerestük őt Skype-on a minap. A beszélgetésünket lentebb olvashatjátok.

*Gamer365*: Régóta a játékiparban dolgozol, sok változást tapasztalhattál testközelből. Mi volt szerinted az elmúlt 20-30 év legnagyobb vívmánya a videojátékok terén? A populáris kultúrába történő beszivárgás mennyire számít ilyen előrelépésnek?

Tommy: Kicsit messzebbről indítanék, és megpróbálnám a videojátékok zenéjének szempontjából körüljárni a kérdésedet.

Körülbelül 10 éves korom óta szerettem volna videojátékos koncertet csinálni, a mindenem volt a videojáték, és az azokban felcsendülő muzsika. A hetvenes évek végén apukám méretes magnójával mentem le a játéktermekbe, és azzal vettem fel az árkád játékok zenéit. Utólag persze kellett némi vágást csinálni az anyagon, de megérte, mert megszereztem a kedvenc dallamokat. Utána meghívtam a haverokat a házhoz, betöltöttem a tévére a játékokat, végül a gitárt is előszedtem és együtt játszottam a felvett muzsikákkal és a háttérben futó játékokkal.

*Gamer365*: Szóval a Video Games Live már a hetvenes években megszületett…

Tommy: Pooontosan! Ráadásul minden havertól be is zsebeltem egy dodót! (nevet) A két szerelmem mindig a zene és a videojátékok voltak.

Aztán amikor az első Playstation megjelent, talán akkor váltak a játékok úgy igazán a fősodor részévé. Persze sokan játszottak korábban Marioval NES-en, valamint a Genesis és a Super Nintendo is szupersikeres gépek voltak. (A Mega Drive egyébként mai napig az egyik kedvenc gépem…) Több más dolog mellett a zene szempontjából is a PSX hozott változást, mert volt lehetőség CD sávokat használni, valódi dallamok csendülhettek fel. A Mega Drive-hoz is volt persze már korábban CD, a PC-sek is tudták milyen pluszt jelent ez, így a Playstation nem volt úttörő, de egyike volt a korai alkalmazóknak. Sokak számára a PSX vitte el a háztartásokba az elérhető CD-lejátszó lehetőségét. A DVD elterjedésében is óriási szerepe volt a PS2-nek, de ugyanígy sokan csak a Blu-Ray miatt vettek PS3-at.

*Gamer365*: A hetvenes években még ezek szerint kicsiben ment a műsor. Mikor érezted úgy először, hogy „Hú, ezt nagyban is meg kellene csinálni…” ?

Tommy: 2000 környékén kezdtem el azon gondolkodni, hogy ezt ténylegesen magasabb szintekre lehetne vinni. Csomó rajongóm kérdezte a weboldalamon, hogy mikor lesz már valami show, vagy koncert? Ekkor gondolkodtam el, hogy őrületes, de az embereknek van ilyesmire igényük. Itt még csak a saját zenémről lett volna szó, de aztán az agyamba hasított, hogy miért is ne lehetne mindenki zenéjét színpadra vinni. A céget, amelyet erre a célra alapítottam, már 13 éve bejegyeztem, majd három évbe tellett az első show-t megcsinálni.

*Gamer365*: Mások zenéjét azért nem lehetett egyszerű dolog hivatalos úton a VGL repertoárjához adni. Milyen volt a nagyvállalatokkal tárgyalni? Egy Nintendo, Sega vagy EA szintű óriás hogyan állt ahhoz, hogy a zenéikből akarsz koncertet csinálni?

Tommy: Na ezért tartott három évig az előkészület. (nevet) Mindenki őrültnek gondolt. A cégek java csak azt mondogatta: „Nem, nem és nem!”, ami főleg a japán cégeknél volt igazán ciki. Tudod, őket elég nehéz meggyőzni a szövevényes vállalati szabályrendszereik miatt.

A fordulópontot az jelentette, amikor a Hollywood Bowllal megkötöttük a szerződést. Az egész show-t a planétánk egyik legdurvább, legnagyszabásúbb rendezvényhelyszínén szerettem volna elindítani. Ezzel is akartam jelezni, hogy komolyan gondolom, amit csinálok. A másik üzenet pedig az volt, hogy a VGL bizonyíthatja a játékok kulturális érettségét. Ennek célba juttatása az egyik fő célom a mai napig. Persze más is motoszkált a fejemben. El szerettem volna érni azt is, hogy csomó fiatal elmenjen egy szimfonikus koncertre, és érdeklődéssel tekintsen a komolyzene iránt.

Nehéz dolgom volt az elején, mert senki nem csinált ilyet még azelőtt. Japánban volt már hasonló korábban, Dragon Quest bulikat már a nyolcvanas években csináltak, de nem volt videó, nem volt látvány… azok a komoly szimfonikus hangversenyek szintjén mozogtak. Mi voltunk az elsők, akik a látványra és a tágabb értelemben vett hangulatra is hangsúlyt fektettünk. Sonic, Metal Gear, Kingdom Hearts és a társai… Olyan dallamokat szólaltattunk meg, amelyeket annak előtt még soha nem vittek el élő koncertre. De a Halo, WoW is hasonlóan újszerűen hatott valódi élő hangzásban. Aztán jöttek a fények, lézerek, videobetétek…

A Hollywood Bowl-os szerződés után vettek igazán komolyan: az EA és a Blizzarrd voltak az elsők, akikkel leszerződtem. Amikor a többiek látták, hogy őket már sikerült megnyernem, nos, akkor nyílt meg a többi ajtó is.

*Gamer365*: Térjünk át a mostani turnéra. A webes leírásban kiszúrtuk, hogy elég sok koncertet a budapesti Magyar Virtuózokkal fogtok megcsinálni. Hogy találtatok rájuk? Nehéz feladat több nagyzenekarral együtt dolgozni egy ilyen koncertsorozat során?

Tommy: Ezeket a szervezési feladatokat az ügynökök csinálják. Ebbe nem nagyon tudok beleszólni; én csak leadom a listát a szükséges hangszerekről, zenészekről és a promóterek intézkednek.

Amúgy dolgoztam már együtt magyarokkal, bár soha nem jártam még Budapesten, vagy másfelé nálatok. Gondold el, már 1999-ben videokonferenciáztunk budapesti muzsikusokkal. Az Evil Dead film játékához csináltunk zenét, ráadásul az első alkalom volt, hogy egy rendes nagyzenekarral és kórussal dolgozhattam egy játékon. Az európai zenészek nagyon tehetséges emberek, mert a zenét végletesen komolyan gondolják. Biztos vagyok benne, hogy a Virtuózokkal is jól mennek majd a dolgok. Hét show-t csinálunk majd velük, és kíváncsi vagyok, milyen lesz velük estéről estére együtt dolgozni. Mire hozzátok érünk majd, addigra túl leszünk hat közös bulin, így remélhetően a zenekar is felszabadultan fog színpadra lépni hazai pályán. Biztosan nagyon király előadás lesz! (nevet)

A következő oldalon folytatódik az interjúnk...

*Gamer365*: A turnézás mindig izgalmas és misztikus dolog egy vad rockbanda körül… Na de egy klasszikus zenekarral? A klasszikus zenészek mindig komoly fickók...

Tommy: Az idősebb korosztály tényleg komoly arcokból áll és általában nem is játszanak videojátékokkal. Amikor először bevonjuk őket a buliba, elég nyugtalanok. Sőt előtte azt hiszik, hogy a játékok zenéi ilyen blíp-blíp-blúp szinten vannak. Aztán mikor először meghallanak egy Chrono Cross, Final Fantasy vagy WoW dallamot, akkor döbbennek rá, hogy ezek a művek komolyzenei szinten állnak.

Mi videojáték-komponisták általában a legnagyobbaktól, a mesterektől tanultunk. Az én kedvenc zeneszerzőim Mozart és Beethoven, a modernek közül pedig John Williams. Sok gyökerünk onnan ered. A videojáték zenék is innen gyökereznek. Amikor az idősebbek először hallgatják meg az eredeti dallamokat, akkor tudják a VG műveket igazán összekötni a modern komolyzenével.

A hozzánk köthető fantasztikus pillanatokat pedig akkor élik át, amikor a koncert közben látják és hallják, hogy fiatalok tömegei tapsolnak, éljeneznek, ovációval fogadva, állva lelkendeznek a kedvenc muzsikájuk hallatán. Na, ekkor kezdik el megérteni, hogy itt miről is van szó. Többektől hallottam, hogy ilyen élményben még annak előtte nem is volt részük. Sőt, az is mindennapos, hogy a koncertek végén odajönnek hozzám a sokat látott virtuóz muzsikusok, hogy „Te, harminc éve hegedülök, professzionális szinten, de még ekkora tapsot és éljenzést soha nem kaptam. Ráadásul ilyen fiatal közönségtől…” Hálásak azért, hogy ilyen élményeket zenészként is átélhetnek.

*Gamer365*: Ezt érdekes hallani, de én is tapasztaltam hasonlót. Mikor gimi után megmutattuk a Final Fantasy zenéit a zeneiskolai tanárainknak, zongora vizsgadarab lett a To Zanarkand-ből… Vevők voltak ők is ezekre a művekre.

Tommy: Hehe, hát igen. Fontos küldetésünk van ilyen téren… (nevet). Jó lenne, ha sok játékos így állna hozzá a kultúra szélesebb körben történő megismertetéséhez.

*Gamer365*: Beethoven-t kikotyogtad már, na de kik a kedvenceid a videojáték zeneszerzők közül?

Tommy: Nobuo Uematsu, Koji Kondo… ők a legnagyobbak, de hasonlóan nagy kedvencem Yasunori Mitsuda is. Sokat köszönhetek a VGL-nek, többek között azt is, hogy ők személyes ismerőseim, barátaim is lettek az idő során. Csodálatos emberek. Russel Brower és Jason Hayes a Blizzard komponistái is hihetetlenek, de Martin O'Donnell a Halo és Destiny zeneszerzője is nagy kedvencem.

*Gamer365*: Egy turnézó zenész életében vannak nagyon felemelő és nagyon negatív pillanatok. Neked volt olyan eseted, aminél azt kívántad, bárcsak soha ne érne véget, annyira nagy dolgokat élsz át? Vagy épp fordítva, bárcsak ott se lennél, annyira szörnyű az, ami veled történik?

Tommy: Mindenki azt mondta először, hogy bolond vagyok, hiszen óriási fába vágom a fejszémet. Azt mondták, hogy szerencsés véletlen lesz, ha ezer ember összejön a Hollywood Bowl bulira. Akkor 15 évnyi munkámat és megtakarításomat tettem kockára azzal, hogy a VGL-t megcsináljam. De az álmomat nem adtam fel, és tudtam, hogy sokaknak be fog jönni a dolog és végül több mint 11.000 ember jött el a koncertre. Hát ez valami nagyon különleges élmény volt, mert beigazolódtak a várakozásaim, és a rizikó nyomása is leesett a vállamról.

Taiwanban 50.000 ember előtt játszottunk 2008-ban, az is csodálatos élmény volt. Kinéztél a színpadról és nem láttad a tömeg végét.

A legsötétebb pillanat a Hollywood Bowl buli után következett. Minden promóter megszagolta a sikert, és 30 show-t foglaltak le, összesen egy hónappal az első koncert befejezése után. Mondtam nekik, hogy több, mint egy évig népszerűsítettem az első alkalmat. Az emberek nem tudták miről van szó, el kellett hinteni a VGL csíráit, és ez egy évig tartott. Ezután egy hónap alatt lehetetlen volt felkészülni a következő bulikra. Harminc eseményből összesen kettő lett végül megtartva, de túléltük. Akkoriban még trailerünk sem volt. Nem lehetett Youtube, Twitter, Facebook anyagokat köröztetni… Újságok voltak, a TV meg a rádió. A média akkori felületein fókuszáltan videojátékos koncertet behirdetni elég nehéz dolog volt. Ezért is kellett egy egész év az első buli elé és ezért is muszáj nagy hangsúlyt fektetni a marketingre, az embereknek tudni kell arról, hogy mi is az a VGL. A budapesti buli is ilyen eset. Visszakérdezek. Hányan látták már szerinted a magyarok közül élőben a VGL-t?

*Gamer365*: Szerintem maroknyian, akik külföldön élnek… Esetleg újságírók, akik E3-on, vagy a lipcsei Games Convention-ön elkaptak titeket…

Tommy: Erről van szó, valóságban alig lehetnek Magyarországon olyanok, akik aktívan terjesztik a hírünket, hiszen már láttak minket. Nehéz is egy-egy új országot „betörni” ilyen szempontból.

Sokan követnek minket Youtube-on, Facebook-on, aztán a Kickstarter projektünket is biztos támogatták nálatok is, tehát nem mondhatom, hogy ismeretlenek vagyunk. De a VGL-t akár 10 óráig is magyarázhatnám neked, vagy a több ezer Youtube videót is megnézhetnénk együtt, akkor sem tudnám átadni a show hangulatát. Ahhoz élőben kell látni, megélni a rendezvényt.

Gondold csak el, hogy egy helyen vagy több ezer másik olyan emberrel, akik a videojátékokkal nőttek fel, ismerik, elismerik és kedvelik a játékipart. Van ennek egy varázsa. Ha elmész egy olyan koncertre, ahol a bandát az egész világ ismeri (pl. U2), az sem lesz olyan érdekes, hogy kik álltak melletted a bulin. De a VGL-en a melletted ülő fickó is játékos, aki büszke arra, hogy ennek a kultúrának a része lehet. A közönségünk általában száz százalékig magáénak érzi azt, ami a színpadon történik.

A show-t általában úgy szoktam kezdeni, hogy kiállok, elmondom a közönségnek, hogy legyen mindenki büszke arra, hogy itt van, hogy együtt vagyunk, hogy szeretjük ezt a hobbit, és ha már összejöttünk, változtassuk meg a világot! Bizonyítsuk be, hogy kulturálisan mennyire kinőttük magunkat, mennyire fontosak vagyunk! Ez a varázslat Budapesten is meg fog történni.

*Gamer365*: Ha már a Youtube szóba került, mi a véleményed a játékvilágból ihletet merítő Youtube zenészekről? Lindsey Stirlingre és a többiekre gondolok …

Tommy: Na az a durva, hogy pl. Lindsey Stirling első témába vágó, nagyzenekari fellépése az Video Games Live keretein belül történt. De ott a Pentatonix, Maluca, Peter Hollens… Imádom őket, többen játszottak is velünk. Szeretem őket népszerűsíteni, alapvetően jót tesz a teljes iparágnak, hogy ilyen tehetséges emberek működnek, az ihletet pedig a videojátékokból merítik.

A Youtube, a Bandcamp és a hasonló oldalak azt is elősegítik, hogy a tálentummal megáldott fiatalok dollármilliók és kiadók nélkül is terjeszthessék a fantasztikus alkotásaikat. Minden cucc a sajátjuk, minden döntést a maguknak hozhatnak meg a saját karrierükről. A zeneipar utóbbi száz évében ennek a szemléletnek minden a szöges ellentéte volt; a művész volt az utolsó, akivel az ipar és az emberek törődtek… (nevet) Így külön öröm, hogy megvannak azok a lehetőségek, hogy a „do it yourself” művészek kibontakozhassanak.

*Gamer365*: Te is szívesen helyezed az elektromos gitárt a nagyzenekar mellé. Több rockbanda is kisarjadt mostanában a videojátékok stílusából - vannak közülük kedvenceid?

Tommy: Na, eme bandák elterjedése is mutatja, hogy van potenciál az új generációban. Én negyvenes éveimben járok, az elsők között voltam, akik a videojátékokon nőttek fel. Velünk együtt pedig a videojáték kultúra is fejlődött, megvolt az evolúció. A rockbandák és a chiptune bandák mind-mind az újabb generáció szülöttei.

Sokan nem tudják, de itt az államokban van egy MAGfest nevezetű fesztivál, ahol a videojáték feldolgozást játszó bandák összegyűlnek. Vagy 13 éve nyomják, és ötvenezer ember fordul meg egy-egy ilyen bulin. Ott van az OCReMix.org, ahol fiatalok ezrei csinálnak remixeket híres dallamokból, és teszik ingyenesen közzé ezeket a nagyvilág számára.

Sokan kérdezik tőlem, hogy mikor lesz népszerűbb a videojáték muzsika a filmzenénél? Én erre mindig felkapom a fejem. Miről beszéltek, már régen sokkal népszerűbb! Mutass egy olyan oldalt, ahol ezrek remixelik a filmzenéket, vagy szeretném látni az Elveszett Frigyláda Fosztogatói feldolgozás zenekart. Én mutatok nektek százasával olyan bandákat, akik a játékokból merítenek. Ott az egyik kedvencem, a The Megas, akik csak a Mega Man játékokból dolgoznak fel témákat. Ez csodálatos dolog, és sokan nem tudnak ezekről az óriási potenciált rejtő fiatalokról.

Most mondok valami nagyon-nagyon okosat. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy a videojátékok zenéje underground számít-e még manapság, azt válaszolnám rá, hogy: Igen, de valahol mindenki underground! (nevet)

*Gamer365*: Egy másik oldala is van az undergroundnak. Mit gondolsz a Kickstarter jelenségről? Mi lesz a közösségi finanszírozás jövője?

Tommy: Csodás dolog volt a Kickstarteren elindítani a VGL Level 3-at, és nem fogod elhinni, megint megkaptam mindenkitől, hogy totális őrült vagyok ennyi pénzért kalapot tartani a játékosok felé. A legtöbb zenés Kickstarter projekt 15-20 ezer dollárt irányoz elő, hisz nincs más dolog, csak a 4-5 fős bandának feltolni a zenét egy jobb stúdióban, majd megkevertetni. A Video Games Live esetében százas nagyságrendben számoljuk a zenészeket és a felvett sávok számát.

Ráadásul úgy szerettem volna csinálni, hogy azok az emberek, akik elég jó fejek ahhoz, hogy pénzt előlegezzenek meg nekem, azokat később megfelelően, akár sokszorosan is visszatérítsem. Nem csak a cél számított, hanem az, hogy kapjanak valamit a biznisz keretein belül. Szerettem volna átlátható maradni, hogy mindenki láthassa, érthesse, hogy hová megy a pénz és miként folyik a munka. A teljes projekt büdzséje persze több is volt jóval a Kickstarteres összegnél, saját pénzt is kellett a megvalósításhoz folyósítani.

A károgók persze nem hitték el, mégis sikerült. Az emberek egy része csak azt látja a Kickstarterben, hogy többen eltűnnek, vannak olyan projektek, amelyek soha nem fejeződnek be, vagy óriásit késnek. Nem sok olyan projekt van, amely akár csak időre is elkészülne. Én ezeket a bakikat el szerettem volna kerülni, és azt hiszem senkinek nem is okoztunk csalódást. Február 18-án, a szülinapomon (nevet), sikerült leszállítani az anyagot. Sokan alacsonyra lőnek, és végül magasra repülnek, túlszárnyalják a célt. Ez egy jó modell, de én olyan szintet célzok be, ami eleve magas, és igyekszem úgy is fölé lőni a dolgoknak. Így történt a VGL Level 3 esetében is a dalok számával, a támogatók jutalmával és a többi részlettel.

Most nagyon exkluzív infókat osztok meg veled, mert a következő nagy lépésünket október huszadikán jelentem be…

*Gamer365*: …na az meg az én szülinapom…

Tommy: Nem mondod? Haha! Ez őrületes! (nevet) … Szóval, a TE szülinapodon fogom a Level 4 Kickstartert elindítani, amely az ÉN szülinapomon, 2015 február 18-án fog megjelenni. Mindent, amit tanultunk korábban az előző projekttel, felhasználunk majd az új cél érdekében. Sőt a 2014-es Kickstarter projekt óta becsorgó pénzeket (és az albumok bevételét is) az új munkába fogunk fektetni. A támogatóknak belőtt cél is alacsonyabb lehet. Ha ez így működhet, akkor évről-évre működőképes modellt tudunk majd fenntartani.

*Gamer365*: Így évről-évre új szintre vihetitek a VGL-t. „Take it to the next level!”, ahogy szokás mondani.

Tommy: Haha! Ez nagyon jó, imádom! Ezt totálisan felhasználom majd, lenyúlom a dumádat a következő Kickstarter videóhoz! (nevet)

*Gamer365*: Haha! Részünkről a megtiszteltetés!

Tommy: Ezt akkor jóváhagyásnak tekintem…

*Gamer365*: Ez akár jó végszó is lehetne, de nem hagynánk abba! Tíz kérdést kapsz, amire A és B válasz közül gyorsan kell kiválasztanod a hozzád leginkább illőt. Menni fog?

Tommy: Könnyedén.

*Gamer365*: Azért próbálunk trükkösek lenni. Szóval teljesen hangszerelt, nagyzenekari játékzenék, vagy dallamos-fogós csipdallamok?

Tommy: Basszus! Ez tényleg nehéz (nevet), és nem is tudok rá gyorsan válaszolni.

Sokan mondják, hogy a régi zenék jobbak. Nem jobbak, hanem az akkori melódiák közül is csak a szépre, a jóra emlékszünk. Most is rengeteg óriási játékzenét hallhatunk! Sőt a közönség is talán nagyobb.

De ha választani kellene és egy pisztolyt tartanának a fejemhez… hááát, a régi dolgokat mondanám jobbnak.

*Gamer365*: Ugyanez a kérdés csak kicsit másképp… Rifforientált egyszerű dallamok, vagy atmoszferikus hangszőnyegek?

Tommy: Itt is inkább az egyszerűbb, riffes dallamokra mennék rá.

*Gamer365*: Hangzásvilág. Ropogós SID tételek a C64 világból, vagy szépen megformált, lágy MIDI dallamok a SNES audio kimenetéből?

Tommy: SNES, nem is kérdés. Az Actraiser a mai napig első számú kedvenc.

*Gamer365*: Még egy kérdés a múltból. Mega Man vagy Duck Tales?

Tommy: Mega Man. Bár a Duck Tales-en dolgoztam is… (nevet)

*Gamer365*: Ha már korábbi munkák, kérdezzünk egyet a saját múltadból. Earthworm Jim 1 vagy az Earthworm Jim 2?

Tommy: Úúúúúú, az elsőt mondanám, de csak azért, mert az volt az első. Sokszor megéltem, hogy totálisan bolondnak néznek minket. Hát ezt az EWJ idejében is megkaptuk. (nevet) De aztán bejött a dolog. Ha az élményt nézed amúgy az első a jobb (ez áll közelebb a szívemhez), a játékmechanika tekintetében pedig a második.

*Gamer365*: Nézzük a kollégákat. Nobuo Uematsu vagy a DKC mögött álló David Wise?

Tommy: Apám, ez nem fair. Nobuo-ra rakom le a voksomat. A barátaim közül nehéz választanom, de mivel a legkedvesebb OST-m a Final Fantasy 8-hoz kötődik, Nobuo fog hajszálnyival nyerni.

*Gamer365*: Nődolgok. Samus Aran a Zero ruhájában, vagy Lara Croft búvárruciban?

Tommy: Lara Croft, abszolút.

*Gamer365*: Konzolháború. PS4 vagy Xbox One?

Tommy: PS4. Sokat játszom a mai napig, és az utóbbi évek nagy kedvenceit amúgy mindig Playstation konzolon találtam meg. Nem utálom a Nintendo-t, vagy az Xbox-ot, sőt a LIVE-ot a legjobb multiplayer platformnak tartom. De Playstationön vannak a személyes favoritok: Shadow of the Colossus, Metal Gear Solid, God of War, Uncharted… na szerinted mi a közös bennük? Playstation exkluzívok. (nevet)

*Gamer365*: Kanyarodunk egyet. Popzene. Freddie Mercury vagy Michael Jackson?

Tommy: MJ. Röviden.

*Gamer365*: Filmek világa. John Williams vagy…

Tommy: JOHN WILLIAMS! (nevet) Nem számít ki a második, haha!

*Gamer365*: Danny Elfman lett volna…

Tommy: Segítek, Jerry Goldsmith és John Williams között nehezebben választanék, de talán akkor is a jó öreg Williams lett volna a befutó!

Tommy Tallarico-val november 16-án a Syma csarnokban találkozhattok, a Video Games Live magyarországi koncertjén.