Jó pár hónappal ezelőtt, amikor megláttuk az első képeket az Infinity Wards készülő új COD-jából, sokan felsikítottak, hogy “ÚRISTEN, hol a Második Világháborús drágasszágom??”. Sokan meg felsikítottak, hogy NA VÉGRE! Persze azért ebben az utóbbi táborban, volt egy kis félsz, hogy mennyire sikerül egy modern kornak megfelelő autentikus atmoszférát megteremteni egy olyan fejlesztő cégnek, akik az elmúlt x évben kizárólag a múltba révedő, korunk (eddigi) legnagyobb háborúját feldolgozó produktumokkal operáltak, a nagy videójáték piac hadszínterén.
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én abba a csoportba tartoztam, akinek már a töke tele volt a sok II.VH-s játékkal, és üdvözítően frissnek találtam az IW ötletét, hogy nyugdíjazzuk a Thompsont és jöjjenek a M4-ek. Véres szájú - az oviban farsangkor is SS tisztnek öltöző - Pistike például biztos, hogy nem egyszerű büntetéseket vetített elő a készítők felmenői/leszármazottjai irányába, abban az esetben, ha nem WW2-s világ kerül Pistike gépébe. Na, többek között ezért kellett nagyon jó játékot csinálniuk, hogy amellett, hogy új rajongókat szereznek a sorozatuknak, a régiket is megtartsák. A HALO 3 megjelenése után, nagyon sokan kattantak rá újra a LIVE nyújtotta multiplayer örömökre. Tudom, tudom, hogy eddig is rengetegen játszottak rajta, de hiányzott már egy igazán átütő cím, ami újra megmozgatja a tömegeket. A HALO 2-t és a COD 3-at már unó rétegek, hiperűr sebességgel rontottak rá a játékra és vetették bele magukat a “headshot!!!” nyújtotta örömökbe. Na, ebbe a közegbe érkezett meg jelen recenziónk tárgya, a COD4.
A legfontosabb az a tény volt, hogy az Activision-nél nagyon meglepő és egyben bátor módon, megpróbáltak újítani. Igen Kedves olvasó, itt gondolom te is felkaptad a fejedet. Leírom még egyszer, hogy a szöveget hanggá alakító agyi idegpályáknak a fejedben, legyen elég idejük morzsolgatni ezt az oly rég elfeledett szót. Újítani, értsd: valami újat frisset alkotni. Manapság 2007-ben, és a “folytatások generációjában” duplán, sőt triplán nagy szó szakítani a jó kis (sok milliót hozó...) hagyományokkal. De ott az Infinity Ward codkonyhájában bevállalták. Tökös Airsofton nevelkedett gyerkőcök ők, akik már fejből tudják a Black Hawk Down összes dialógusát, és nem hitelesített források szerint egyik fejlesztő sem aludt el az “Őrület határán” című filmen!!! Szóval ez a banda vette kezelésbe a játékot jó 2-3 évvel ezelőtt és nagyon örvendetes módon nem azt a megoldást választották, hogy egyszerűen lecserélik a második világháborús textúrákat a már meglévő COD 3-on, hanem (szinte) teljesen az alapoktól gyúrják össze a játékot. Érdekességképpen kiemelnék pár dolgot egy nemrég a fejlesztőkkel folytatott interjúból, amiben elmondták a srácok, hogy habár nagyon szerették az előző COD-okat is, és teljesen megvoltak elégedve a világsajtó fogadtatásával, ez alkalommal többet akartak (nem csak) vizuálisan nyújtani a játékosoknak és egyben a világnak is. Ezért azt a nem kis célt tűzték ki maguk elé, hogy elkészítik a legszebb, leglátványosabb FPS-t amit valaha láthattunk ebben a témában. Rengeteget dolgoztak a látványvilágon, sok új ötletet, trükköt, alkalmazást felhasználva csiszolgatták a játék vizuális egyenruháját, hogy a lehető legtökéletesebb eredményt érjék el. A végeredmény már sokunk számára ismert és azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ellentétben az összes hazai politikussal, ők nem a levegőbe beszéltek... Majd egy kis slusszpoénként megjegyezném, hogy a COD 4-ben látható karakter modellek kevesebb poligonból állnak mint a COD 3-as testvéreik!! Igen, nem elírás, jól olvastátok. Na, ennek tükrében tessék majd szemlélni a végső művet. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az alapoktól. Na, nem annyira, mint a múltkori CoD 3 cikkemnél, mert aztán Liquid megint beír ide valami vicceset... [Semmi vicces nem jut eszembe, ugorjunk... - liquid] Ahogy azt már fentebb is említettem, szakítottak a világháborús alapokkal és átültették az egész COD univerzumot egy modern köntösbe. Új világ, új konfliktusok, új fegyverek, új eszközök. Szintén a készítők mesélték, még mindig abban a bizonyos interjúban, hogy azért is örültek nagyon a váltásnak, mert ugye evidens módon a múlt eszközei korlátozottak. Ellentétben egy fikcionális háborúval ahol kvázi bármilyen fegyver bevethető és alapból sokkal több is áll a rendelkezésre.
A játék meneten sokat nem változtattak, elsődleges céljuk elvégre még is csak az volt, hogy egy COD játék kerüljön a kedves játékosok gépébe, annak minden előnyével és lehetőleg a legkevesebb hibájával együtt. Az előnyök közé sorolhatjuk a borzasztóan akciódús, látványos játékmenetet, ami mindig is hibátlan irányítással és pálya dizájnnal párosult. Nos, örömmel jelenthetem, hogy ezekről most sem kell lemondanunk. Sőt!! Érződik az egész játékon, hogy direkt elvitték egy filmes akció mozi irányába, amit mellékesen még irányíthatunk is. Már ahogy bekezd a történet, azzal a brutális hajós pályával amit az E3-as trailerben is láthatunk, egyértelműen az arcunkba csapódik a tény, akár csak a hajót nyaldosó hullámok, hogy itt egy AAA kategóriás játékkal (filmmel) van dolgunk. És aki ott azt hitte egy másodpercig is, hogy ennél jobb már nem is lehet, az nagyot tévedett. Ott és akkor csak beülünk egy gőzhengerbe, ami végig repít minket az egész játékon és teszi mindezt úgy, hogy még a biztonsági öveket sem volt időnk becsatolni.
A történetről sokat nem írnék, elkerülvén a spoilerezést, tömören annyi a lényeg, hogy van egy nagyon-nagyon gonosz csúnya bácsi, aki játssza a kőkemény félkarú rablót (a félkarúságot nekünk köszönheti, jegyzem meg mellékesen, de pszt) elvan a kiskirályságában, maga köré gyűjtve a többi főleg közel keleten ténykedő, csúnya gonosz bácsit és nagyon-nagyon fenyegeti a békés, egyetértésben és demokráciában élő gyönyörű világunkat. (aha, persze...) Na, az ő ténykedését kell nekünk -meglepő módon- megfékezni. Maradva a hagyományoknál, a történéseket most is több szemszögből követhetjük végig, két katona közreműködésével. Közöttük a játék automatikusan váltogat a történet alakulása szerint és itt is kiemelném azt, hogy nagyon jól sikerült elkapniuk azokat a pontokat a játékban, amikor már egy kicsit sok ebből, így a következő pályán már mást csinálunk. Mondok egy példát. Az első kampányban - ha nem mondtam volna, a játék három fő kampányra tagolódik - amikor már tele a hócipellőnk a nagy gyakással és szeretnénk már egy kicsit pihizni, a következő misszióban megkapjuk egy katonai csúcs repülőgép ágyújai felett az irányítást és egy minijáték keretében, a levegőből éjszakai nézetben lövöldözhetjük ki az alattunk rohangászó hangyáknak álcázott ellenséges katonákat. Ez a pálya magában nagy fun, bár tegyük hozzá, hogy azért a megvalósításba nem kellett túl nagy erőforrásokat beleölni, de így is riszpekt az egyedi ötletért. Persze azért amúgy sem fogunk túl sokat ásítozni játék közben, annál azért jóval átütőbb élmény a COD4. Változatos pályákon, nem túl változatos feladatokat megoldva haladunk szépen előre a sajnos nem túl hosszú történetben, aminek a végkifejlete egy olyan királyul megrendezett akció film, amit jó pár hálivúdi celluloid pazarló megirigyelhetne.
Nagyon nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!
Had lelkendezzek még egy kicsit a látványvilágon. Ezek közül is kiemelném a kedvenc pályámat (gondolom nem csak nekem az...) a one shot, one kill-t. És persze az előtte lévőt. Itt egy kis spoiler következik, így aki nem akarja a titkokat fedő jótékony homályt egy cobra helikopter rotorjaival keltett légörvény sebességével elhessegetni, az ezt a bekezdés véget ne olvassa el. Nem tudom, hogy csak az én közép európai származásomnak köszönhetően, vagy amúgy is ezt érezném, de ritkán van olyan játék/pálya ami ennyire nagyon elképesztően durván magával ragadott mint az. Csernobil közvetlen közelében járunk egy kis városban, ami a katasztrófa után teljesen kihalttá vált. Itt kell egy vér profi kommandós parancsnok segítségével mesterlövészként átlopakodni az ellenséges vonalak mögé, egészen egy elhagyatott szálloda tetejére ahol majd... Na de ezt mindenki élje át maga. Egy az, hogy maga a küldetés is borzasztó élvezetes, de azt a brutális hangulatot semmi sem übereli, ami azon a pályán átjön. A város, a lepusztult hangulat, az elhagyatott iskola, a táj, a kóbor kutya falka akik az utolsó hús cafatokat is acsarkodva tépik szét. Nem is akarom és tudom tovább ragozni, azt látni kell, főleg nekünk akiknek ismerős lesz a légkör, az a jól ismert szovjet blokkokból áradó légkör, amitől összeszorul az ember gyomra. Számomra egy életre beírta magát a felejthetetlen játékok kategóriájába a program, pedig még annyi de annyi megdöbbentő és monumentális pillanatot tartogat.
Térjünk át a multi és azon belül is az online móka éltetésére. Eljutottunk arra a szintre így 2007-ben, a fentebb is említett HALO 3 megjelenése után, hogy lassan egy játék multi része tartalmasabb mint a single. Ez van, ezt kell szeretni. Mondjuk baj ez? Nem feltétlenül. Akkor pláne nem, ha egy olyan profi rendszert kapunk a kis militarista naciba öltöztetett fenekünk alá, mint amit az IW összedobott nekünk. Kezdő kis noobként felcsatlakozva a LIVE-ra, nem érhető még el kvázi semmi. Szépen neki kell állnunk fejlődni. Ez hál isten nem olyan -szerintem feleslegesen túl bonyolított- rendszer mint a HALOban, hogy ha nem játszol egyfolytában, visszaesel, hanem ha egyszer elértél egy szintet akkor az meg is marad. A single kampány során fellelhető összes fegyver, plusz még egy rakat elérhető itt. Az elején, előre összeállított felszereléssel kezdesz, amik közül bár válogathatsz, a tartalmukba nem szólhatsz bele. Ahogy szépen fejlődsz, elérhetővé válik a “custom class” amivel beállítgathatod végre magadnak, hogy milyen elsődleges, másodlagos fegyvert, milyen kiegészítőt, gránátot, távcsövet szeretnél magaddal vinni. Körülbelül ezen a szinten érhetőek el először a játék folyamán az úgynevezett “perk-ek”. Ezek a már különböző trailerekből megismert “speciális képességek”. Olyanokra kell gondolni, mint megnövelt sebzés, falon keresztül lövés, rakéta vető vagy C4 magaddal cipelése, radar zavaró egység, vagy az egyik nagy kedvenc, a földön fekvős, azért is agyonlőlek a kis pisztolyommal te mocsoktetű képesség,ami nem takar mást mint amit leírtam. Ha halálra sebeznek, elterülsz a földön és az utolsó leheleteddel még előhúzhatod a pisztolyt és szépen fejbe lőheted a téged a másvilágra küldött támadót. Másik nagy okosság, a kihívások jelenléte. Van egy al menü ami nemes egyszerűséggel a Barak nevet kapta, amibe belépve végig nézheted, hogy a különböző fegyverosztályokhoz és azon belül is a különböző fegyverekhez milyen teljesítésre váró kihívások vannak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például a kezdő fegyvered első kihívása az, hogy nemes egyszerűséggel lőjél agyon 25 embert. Ha ezt sikeresen abszolváltad akkor elérhetővé válik a fegyverhez egy hasznos kis kiegészítő, aminek segítségével sokkal hatásosabban irthatod az ellent. Itt döbben le igazán az ember, hogy micsoda hosszú távú potenciál rejlik a játék multi részében, azon kívül, hogy alapvetően sikerült élvezetesre megalkotni az összes (!!) pályát, ami tudjuk, hogy milyen nagy szó.
Jesszusom, mennyit tudnék még írni a játékban rejlő lehetőségekről, kezdve attól, hogy saját klánt alapíthatunk egészen addig, hogy a különböző fegyverekhez kötött kihívásokon kívül tele van még a játék olyanokkal mint, hogy robbants fel X autót, ugorj le x magasságból, stb. stb. stb. Újfent emelem a kalapom a srácok előtt, hogy ennyi mérhetetlen tartalmat tudtak belenyomni a játékba. Viszont nem untatnám tovább a kedves olvasóimat összegezzünk egy kicsit. A grafikát már éltettem, nagyon nem lehet róla mit mondani, csillagos ötös. Az irányítás szinte tökéletes, gyorsan és pontosan lehet célozni, szépen variálható a gomb kiosztás, zseniális ötlet volt, hogy a késelést a jobb analógkar benyomásával, hihetetlen sebességgel hozhatjuk elő, egyszóval mindenki megtalálja a számára legkényelmesebb beállítást. A zene és a hangok olyan magas szinten vannak szokás szerint, hogy egy megfelelő fülessel, vagy egy 5.1es rendszerrel szó szerint ott érezhetjük magunkat a harc téren. Tudom, hogy klisé szöveg, de itt tényleg! A hangulat, a stílusra kicsit is fogékony játékost olyan mélyen beszippantja, hogy csak sok óra játék után ébred fel belőle. Negatívumok listája nagyon karcsú, igazából csak két dolog zavart engem, az is csak a single részben. Egyik az, hogy még mindig agyon van scriptelve a játék. Ha valahova bemész, rögtön jönnek a katonák, ha kint állsz nem fog semmi történni. A húzósabb szituációkat meglehet úgy oldani, hogy végig rohansz azon a pályarészen, és ha aktiválod a következő checkpointot akkor már a kutya sem fog utánad jönni. Ez kicsit kiábrándító néha, de a többi pozitívum mindenért kárpótol. A másik dolog a szavatosság. A single részé természetesen. Tény, hogy pörög a játék, tény, hogy nem unalmas, de azért kibírtam volna még pár pályát... Sajnos a játék rövid. Nincs rajta nagyon mit szépíteni, látszik, hogy ahhoz, hogy a multi részét ilyen szinten ki tudják dolgozni, muszáj volt kompromisszumokat hozni. Az egyik ilyen az volt, hogy lecsippentenek a single örömökből egy emberi darabot. Mostanság sokat vitatkozunk ezen, hogy akkor most ez jó-e, hogy 17ezer forintért tényleg csak ennyit kap az ember, mert tény és való, hogy aki nem rendelkezik LIVE/PSN előfizetéssel / eléréssel, annak elég intenzív, viszont elég rövidke élményben lesz csak része. Előre is elnézést kérek a hárdkór COD fanoktól ha valamit kihagytam volna de talán ők tudják a legjobban, hogy mindenről képtelenség írni. Zárom soraimat, mert már hallom, ahogy ropognak odakint a fegyverek. Háború van katonák! HARCRA FEL!