The Golf ClubTeszt

A golfjátékok, legalábbis a komoly golfjátékok kedvelőinek az idei év nem volt túl szerencsés. A stílus egyeduralkodójának számító EA-féle Tiger Woods széria az évet pihenéssel tölti (és jövőre is valami egészen mással fog visszatérni) így igazából az egyetlen számottevő megjelenés a Mario Golf: World Tour volt 3DS-re, ami viszont annyira van közel a valósághű élményhez, mint amennyire a hajdúszoboszlói minigolf pálya hasonlít mondjuk Pine Valley-hez. Így lényegében versenytárs nélkül érkezett a The Golf Club, azonban a stílusban kezdőnek számító HB Games azért nem aprózta el a dolgokat, hanem megalkotta az utóbbi idők talán leginkább valósághű golfjátékát.

Olyannyira valósághű, hogy még a Tiger Woods sorozathoz szokott játékosokat is meglepheti az a spártai hozzáállás, ami a játékot jellemzi. Itt nincs virtuális segéd, aki segít a megfelelő ütő kiválasztásában, nem fog senki segíteni az ütés erejének belövésében és nem, nem fogod tudni mágikus módon a levegőben irányítani a labdát. Megkapod az alapvető információkat (távolság, szintbeli eltérés, szél erőssége és iránya) a többi pedig rajtad múlik. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem Rory McIlroy vére folyik az ereidben, a játék első néhány órája erőteljes szívással fog telni. Komolyan. Ahogy a való életben is, a lehető legkisebb hiba, a kar legkisebb „dőlése” azt jelenti, hogy a labda totálisan más (jellemzően: katasztrofálisan rossz) irányba repül el, az első néhány lyuk esetében inkább a helyzet megmentése, mintsem a tervezett játék lesz a jellemző feladatunk. Higgyétek el, akkor is nagy királynak fogjátok érezni magatokat, ha sikerül part elérnetek, nem hogy még valami jobb eredményt. Viszont ahogy a valóságban, úgy itt is a gyakorlás lassan meghozza gyümölcsét. Nincsenek skill pontok, nem az általunk alakított játékos fog fejlődni, hanem mi - lassan rájövünk, hogy hova mit érdemes választani, mire kell figyelni, mekkora lendület kell, mikor éri meg alányesni a labdának, vagy oldalról megütni és így tovább. Talán picit túlzó, de a Dark Soulshoz lehetne hasonlítani: nem a játék lesz könnyebb vagy nehezebb, a képességeink fognak felnőni hozzá.

Ami egyrészt szokatlanul újszerű élmény, másrészt viszont tökéletesen megmutatja, hogy ha az ember nem a stílus megszállottja, akkor mindez önmagában gyorsan unalmassá tud válni. Úgy értem, hogy persze, jóleső érzés egy-egy pályát jó eredménnyel befejezni, de ennyi, nem nyílik meg semmi, nem kapunk semmi olyat, amit egy rosszul teljesítő játékos ne kapott volna. Részben szándékos lehet ez a döntés, részben abból fakad, hogy a Golf Club nem tartalmaz (illetve valószínűleg a szerződések miatt nem tartalmazhat) semmit, amivel egy Tiger Woods el tudja halmozni a játékost. Nincsenek híres játékosok, mindössze néhány alkatrészből állíthatjuk be Névtelen Karakterünk kinézetét, nincsenek megnyitható, megvásárolható valódi tárgyak, nincsenek valódi helyszínek, sőt, még nézők vagy kommentátorok sincsenek. Oké, utóbbi igazából van, de inkább nevezzük a Kanadai Akcentusú Láthatatlan Havernak, mintsem tényleges bemondónak.

És nem csak a tartalomra, a prezentációra is vonatkozik ez a fapados hozzáállás. A golf jellemzően nem az a stílus, amely vizuális bravúrokra sarkalná a fejlesztőket, de azért egy, az újgenerációs konzolokra is megjelenő játéknál vannak bizonyos elvárások, melyeket a Golf Club nem igazán tud megugrani. Röviden: a játék eléggé csúnya. A terep minimálisan van csak kidolgozva, karakterünk még annyira se, a tereptárgyak némelyike az előző generációból köszön vissza és ha mindez nem lenne elég, még a frame rate is be tud csúszni néha az elvárt szint alá. Nem mondom, hogy élvezhetetlen, de azért kell egy komolyabb elszántság hozzá.

Amit vesztünk a prezentáció terén azt viszont bőven visszakapjuk tartalom, vagy legalábbis pályák frontján. Írtam, hogy a játékban nincsenek valós helyszínek, nos, bevallom, ez csak félig igaz. A játékban hivatalosan nincsenek valós helyszínek, viszont van egy elképesztően robusztus pályaszerkesztő és egy lelkes közösség, melyek párosítása miatt tízezernél is több (közöttük tucatnyi valós) helyszínt próbálhatunk ki. Oké, ezek jó része nagyjából a „hello world” golfos megfelelője, de a megfelelő szűréssel és a felhasználói pontszámok figyelembevételével még így is több tucatnyi helyszínt járhatunk be. És persze ha úgy tartja kedvünk nekiállhatunk saját pályát készíteni, melynek menete attól függően, hogy mennyire mélyülünk el benne, lehet nagyon egyszerű vagy nagyon bonyolult is.

Szóval eléggé vegyes élményt nyújt a Golf Club. Ha pusztán a golfozás öröméért akarsz játszani és nem zavar, hogy a testreszabhatóság vagy az előrehaladás mint olyan nem létezik, vagy ha minden vágyad, hogy az általad megálmodott helyszíneken játsszon a világ, akkor mindenképp érdemes belenézned. Ha azonban szeretsz egy digitális mentőövet magad körül tudni, vagy szereted látni, hogy a javuló pontszámokon kívül mást is kapsz, akkor a Golf Club nem a te játékod lesz.