Nagyon sokat nyomogatsz két gombot egymás után, egy pályán ezernél is több ellenfelet csapsz agyon, és furcsa nevű kínai hadvezéreket irányítasz - na, mi ez? Igen, jól tudod, és nyertél egy egyéves Gamer365 előfizetést: a Koei Tecmo tizensok éve vágtató tömegkaszabolós szériájáról, a Dynasty Warriors-ról van szó. Mivel a sorozat - a távol-keleti piacokon legalábbis - roppant sikeresnek bizonyult, a Koei a folytatások mellett nagy lelkesedéssel gyártotta a tematikus mellékágakat is, Gombóc Artúr csokoládéraktárát megszégyenítő választékban és mennyiségben. Kaptunk szamurájost, Gundam-est, Hokuto no Ken-est, One Piece-est... és még sok minden mást, gyakran további saját folytatásokkal a mellékágon belül.
Ezek közös jellemzője volt, hogy viszonylag ügyesen húzták rá a választott frencsájzt a Warriors struktúrára és játékmenetre. Ezek után talán senkit nem ér meglepetésként, hogy a Hyrule Warriors is pontosan ugyanezt csinálja, ezúttal a Zelda széria bújik a Harcosok bőrébe. Vagy fordítva?
Nem, nem kell megfordítanunk a folyamatot, a Hyrule Warriors elsősorban Warriors, és csak másodsorban Hyrule / Zelda. Ami azt jelenti, hogy aki (valamiért) klasszikus Zelda epizódra számít, alaposat fog csalódni. Minden itt van, amit egy Warriors-ban megszokhattunk: sok választható karakter (alapból tizenhárom, ingyenes DLC-vel jön további három), csataterek, rajtuk elfoglalható várakkal, felnyalható átmeneti bónuszokkal, és akár csata közben is változó feladatokkal. A lényeg (általában): foglald el az ellenfél bázisát és / vagy csapd agyon az ellenséges főnököt, vagy főnököket. Közben pedig verj agyon minimum ezer más ellenfelet.
Az agyonverés folyamata jellemzően gyenge és erős támadások összefűzéséből kialakított kombók segítségével történik. Ez a (fentebb emlegetett) kétgombos alapharc, ami kezdetben nagyon egyszerűnek tűnik (mert az is), később, a karakter fejlődésével azonban már tisztes számú kombináció áll rendelkezésedre, roppant látványos eredményekkel. Három egyéb lehetőséged van még a gyilkolászásra. Van egy tölthető speciális csík, ami egy brutális. tömegpusztító támadást eredményez. Ott a mágia-csík, amit a pályákon fellehető flaskákból tudsz feltölteni, ha ezt ellövöd, a normál és speciális támadásaid is jelentősen erősebbek lesznek egy rövid ideig. És ott vannak a használható tárgyak. A bomba. A bumeráng. Az íj. A csúzli.
Emlékeztet valamire a fenti három tárgy? Igen, a Zeldára, és (például) ők a kitűnő példák rá, hogy a Koei Tecmo és a Nintendo hogyan értelmezték át zeldássá a Warriors-formulát. A fegyverek (karakterenként több kategória), a karakterek, a helyszínek, a helyenként felbukkanó méretes Főnökök mind-mind a Zelda sorozatot idézik. A történet is, nyilván, a hercegnő (kötelező) eltűnésével indító sztori egész ügyesen oldja meg, hogy három Zelda-felvonás (Ocarina of Time, Twilight Princess és Skyward Sword) világába is kirándulást tegyen. Igen, a sztori erősen fanfiction-szagú, ami ebben az esetben nem baj, mert maga a játék is klasszikus fanservice. Némileg meglepő ugyanakkor, hogy a Nintendo engedte beszűrődni a játékba a Warriors-ok rajongását a túlszexualizált női karakterek irányába. Tessék: ez itt Cia, a varázslócsaj, aki besértődött azon, hogy Link nem lehet az övé, úgyhogy inkább pusztuljon a világ, de legfőképp Zelda.
A sztorit - ez tizennyolc küldetést jelent - a Legends Mode-ban nyomhatod végig, ha ezzel végeztél (úgy tíz óra alatt) neki lehet ugrani az Adventure Mode-nak, ami a játék okos tartalmi kiterjesztése. Megkapod az első Zelda térképét, rajta négyzetráccsal, minden négyzet (128 van belőlük) egy-egy küldetést takar. Ezek a sztorihelyszíneken játszódnak ugyan, de teljesen mások, más feladatokkal, más, egyre nehezedő kihívásokkal (példa: ölj le X ellenfelet Y idő alatt, vagy: győz úgy, hogy egy ütés is halálos rád), és egy rakás felfedezhető titokkal. A Kalandmód simán hozzádob még 15-20 órát a játékhoz. Ha ezzel is végeztél, játszhatsz a külön kihívásokat eléd pakoló bónusz küldetésekkel (Challenge Mode - ez a japán verzióban nem volt benne), vagy nekieshetsz a Free Mode- nak - itt megkötések nélkül bármelyik pályán, bármelyik már megnyitott karakterrel lehet harcolni.
A Hyrule Warriors tudja magáról, hogy sokaknak ő lesz az első Warriors játéka, ezért - a Warriors széria korábbi epizódjaihoz képest legalábbis - beledobáltak több kezdőbarát megoldást. A pályák gondosan csekkpontoltak, minden nagyobb esemény után ment a játék, és kapsz egy darab manuális mentési lehetőséget is. Nincs kedved erőltetve XP-t farmolni, hogy magasabb szintre húzz egy karaktert? Semmi baj, ott a Training Dojo, ahol rúpiákért (a játék valutája) cserébe fél perc alatt felfejlesztheted. Fejleszteni egyébként sok minden lehet, a Hyrule Warriors még (egyszerűbb) kraftolást, három irányú (támadás, védekezés, támogatás) képesség-fát , és slotos fegyver-fejlesztést is fel tud mutatni. Egyik elem sem túl komplex, de pont elég arra, hogy változatosabbá, érdekesebbé tegye a folyamatos kaszabolást.
Kaszabolni nyilván sokat fogsz, és hiába a kombózás, ez bizony a legtöbb embernél monotonná fog válni. Nem gondolom, hogy a Hyrule Warriors az a játék, mi mellett egy délutánt kéne eltöltened - kétórás adagokban fogyasztva jó, hosszabb meneteknél bele fogsz ütközni az unalom-falba.
A Hyrule Warriors csinos játék, egy erős kategóriával jobban néz ki, mint az általam tavaly próbált One Piece-es Warriors. Ahhoz képest, hogy mennyi (gyakran: több száz) ellenfelet mozgat egyszerre nagyon jól fut, framerate-problémák tényleg csak akkor fordulnak elő, ha nagyon-nagyon sok minden történik egyszerre a képernyőn. Itt az egyjátékos módról beszélek, mert van kétképernyős (egy gamepad és egy irányító) koop megoldás is, amit határozottan nem így kellett volna megoldani. Leginkább azért, mert technikailag nagyon gyenge lábakon áll, a játék szemmel láthatóan alacsonyabb felbontásban fut, és még így is nagyon komoly sebesség-gondokkal küszködik. Könyörgöm: online koop? Miért nincs olyan? A gép láthatóan nem bírja kiszenvedni magából, hogy két példányban tolja ki a kijelzőkre az akciót, amúgy meg 2014 van, ott a megoldás... igen, az online koop.
A Hyrule Warriors meglepően jó játék. Meglepően, mert a Warriors széria tud baromi unalmas és semmilyen is lenni, ebben viszont van annyi báj, ötlet, tartalom, és nintendós csiszoltság (még akkor is ha nem ők csinálták), ami erősen a sorozat általános színvonala fölé emeli a játékot. Soha, egyetlen Warriors játékot nem bírtam végigjátszani - a Hyrule Warriorst még a tesztelői kötelességérzet nélkül simán végigtoltam volna, ez pedig valószínűleg jelent valamit.